Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.

Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította. Az Enciklopédia kiadója 2017 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának társfinanszírozásával. 2020-tól a HVG-ORAC Kiadó gondozásában, 2021-től a HVG-ORAC és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete közös kiadásában jelenik meg.

Szabadítás és utógondozás

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Szabadjogi iskola

Rovat: Jogszociológia

Tovább a szócikkre

Szabadságjogok

Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Szakértő

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Szaktanácsadó

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Szakvélemény

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Számvevőszék

Szerző(k): SÁGVÁRI Ádám Rovat: Alkotmányjog

A számvevőszék az állami ellenőrzés legfőbb szerve. Az intézménytípus a parlamenti ellenőrzés alapintézménye, feladata a közpénzek kezelésének és felhasználásának, valamint a közvagyon kezelésének, védelmének és hasznosításának ellenőrzése. A számvevőszék által végzett külső ellenőrzés a közpénzügyek teljes spektrumára kiterjed, és a szervezet a megállapításaival, javaslataival, tanácsaival a parlamenten, annak bizottságain és az ellenőrzött szervezetek munkáján keresztül a jól irányított állam működéséhez kíván hozzájárulni. Ennek érdekében sajátos jogállással és függetlenségi garanciákkal rendelkezik az államszervezeten belül, és általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel és az állami, valamint – a számvevőszéki modellek többségében – az önkormányzati vagyonnal való felelős gazdálkodás ellenőrzését, azaz ellenőrzést végezhet mindenütt, ahol közpénzt használnak fel vagy közvagyont kezelnek. Operatív eszközökkel ugyanakkor nem vagy csak korlátozottan rendelkezik a közpénzek gazdaságos felhasználása és az okszerű, takarékos és a jogszabályoknak megfelelő gazdálkodás kikényszerítésére, így leginkább az állam „pénzügyi lelkiismeretének” tekinthető.

Tovább a szócikkre

Szándékosság

Rovat: A magánjog általános része

Tovább a szócikkre

Szankciók

Rovat: Nemzetközi jog

Tovább a szócikkre

Szankciók

Rovat: A magánjog általános része

Tovább a szócikkre

Szellemi alkotások jogi védelme

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szellemi tulajdonjog és versenyjog

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szembesítés

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Személyállapoti perek

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Személyek az egyházjogban

Szerző(k): ERDŐ Péter Rovat: Egyházjog

A katolikus egyház vallási közösség. Saját jogrendjén belül a megkeresztelt ember minősül személynek, bár bizonyos viszonylatokban mások is gyakorolhatnak egyes jogokat. Ha a személyiség az egyházban is teljes általánosságban a puszta jogalanyisággal volna azonos, akkor ellentmondásnak tűnhetne, hogy hogyan lehetnek jogaik nem létező alanyoknak. A megkeresztelt, de a katolikus egyházzal teljes közösségben nem lévő személyekre csak bizonyos kötelességek és jogok vonatkoznak. A kánonjog ismeri a jogi személyeket is. Ezek nem csak személyek, hanem dolgok együttesei is lehetnek. A katolikus egyházjog különbséget tesz a hivatalos és a magán jogi személy között. Csak az előbbiek cselekszenek az egyház nevében, csak az ő javaik számítanak egyházi javaknak.

Tovább a szócikkre

Személyes meghallgatás

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Személyi jog

Rovat: Személyi jog

Tovább a szócikkre

Személyiségvédelem

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Szemle

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Szerződés

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szerződés

Szerző(k): BÓNIS Péter Rovat: Jogtörténet

A mai jogban a szerződést két vagy több fél egybehangzó akaratnyilatkozataként szokás meghatározni. Hosszú idő volt szükséges azonban ahhoz, hogy eddig eljusson a jogtudomány. E cikk célja a szerződés fogalmának e fejlődését áttekinteni. Az ókori római jogban rendkívül sok formális elmet megköveteltek ahhoz, hogy a puszta akaratmegegyezésnek jogilag kötelező ereje legyen. A középkorban az egyetemi jogászság munkálkodásának nyomán ez a formális szerződéstan teljesen átalakult. A középkori jog (ius commune) alakította ki a pactum vestitum fogalmát, a pacta sunt servanda elvét, és az ún. causatant, amelynek részletes bemutatása e cikk feladata.

Tovább a szócikkre

Szerződés

Rovat: Római jog

Tovább a szócikkre

Szerződésátruházás

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szerződési szabadság

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szerződéskötés

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szerződésmódosítás

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szerződésszegés

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szerzői jog

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szerzői jog és iparjogvédelem

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szerzői jogi felhasználási szerződés

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szerzői jogi kivételek és korlátozások

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Színlelt szerződés

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Szociális jogok

Szerző(k): DRINÓCZI Tímea Rovat: Alkotmányjog

A szociális jogok az alapjogok olyan csoportja, amelynek kiterjedése és alapjogi jellege vitatott a szakirodalomban. Beszélhetünk szűkebb és tágabb értelemben felfogott szociális jogokról. Tágabb értelemben a szociális jogok felölelik a második generációs jogokat és nemzetközi szinten számos olyan jogot, amelyet újabb generációsnak nevezhetünk (ruházkodáshoz való jog, az alultápláltság és éhezés elleni védelem stb.). Ha a szociális jogokat szűkebb értelemben fogjuk fel, és figyelembe vesszük azok funkcióját, kapcsolatát az emberi méltósághoz való joggal, továbbá azt, hogy az európai alapjogi térben ezek érvényesítésére törekszenek, akkor az alapjogi jelleg megállapítható. Az így értelmezett szociális jogokra jellemzően akkor lehet hivatkozni, ha az egyén rajta kívül álló okból olyan előre meghatározott helyzetbe kerül (árvaság, betegség, munkanélküliség stb.), amely végső fokon az emberi mivoltát oly módon és mértékben veszélyezteti, hogy azt más létező alapjog nem képes védeni. A magyar felfogás – mind a szakirodalomban, mind az alkotmánybírák körében – inkább arra hajlik, hogy a szociális jogok nem tekinthetők alapjogoknak, azok nem kikényszeríthetők. Az alkotmánybírósági megközelítés az Alkotmány fennállásának húsz éve alatt három szakaszon ment keresztül, és úgy tűnt, hogy a szociális jogoknak az emberi méltósághoz való joghoz kapcsolásával az európai trendhez igazodik. Ez az igyekezet és felfogás azonban megtört az Alaptörvény hatálybalépésével. A kialakuló új gyakorlat nem illeszkedik sem a nemzetközi folyamatokba, sem a szociális jogokkal kapcsolatos alkotmányjogi vagy tágabb közjogi és a szakmai megfontolások alakuló trendjébe.

Tovább a szócikkre

Szocialista jog

Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Szoftver

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szokásjog

Rovat: Jogbölcselet

Tovább a szócikkre

Szolgálati művek

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szolgálati találmányok és minták

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Szolgáltatás

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Sztrájkjog

Rovat: Alkotmányjog

Tovább a szócikkre

Szükséghelyzet

Rovat: A magánjog általános része

Tovább a szócikkre

Szülők

Rovat: Családjog

Tovább a szócikkre

Szuverenitás

Szerző(k): CHRONOWSKI Nóra, PETRÉTEI József Rovat: Alkotmányjog

Az alkotmányjog legjelentősebb alapkérdései közé tartoznak a hatalom eredetével, alanyával, jellemzőivel, működésével, korlátozásával kapcsolatos problémák. Ezeket a kérdéseket a szuverenitás fogalma alá szokás sorolni, amely azonban korántsem konszenzusos kifejezés. Eltérő jelentést és jelentőséget tulajdonít neki a politika és a jog: az előbbi a hatalomra vonatkozó tényeknek, míg az utóbbi a hatalom jogi szabályozottságának és kötöttségének relevanciáját hangsúlyozza. A legfontosabb előírásokat az adott állam alkotmánya rögzíti, amikor megjelöli a hatalom eredetét, forrását és meghatározza a hatalom gyakorlásának legfontosabb jogi kereteit. Míg a hatalom alanyának (tulajdonosának) megjelölése a szuverenitás valamely formájának kinyilvánítását jelenti, addig a hatalom működésére, gyakorlására vonatkozóan formalizált keretet alakít ki az alkotmány. Ennyiben az alkotmányjog jelenti a szuverenitás és a hatalomgyakorlás jogi alaprendjét, azt az ideális esetben demokratikus és konszenzusos folyamatokban kialakított konkrét rendet, amelyet az adott politikai közösség működésének kereteként ismer el. A kortárs alkotmányjog a szuverenitás három megnyilvánulását szabályozza: a népszuverenitást, a jogszuverenitást és az állami szuverenitást. Az utóbbival összefüggésben lényeges kérdés a tartalmát jelentő felségjogok – alkotmányos hatáskörök – gyakorlásának módja, amelyet a nemzetközi és nemzetek feletti – elsősorban az európai uniós – együttműködés döntő módon befolyásol.

Tovább a szócikkre