Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.

Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította, kiadása több hazai jogtudományi kar együttműködésében valósul meg.

Kamat

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kapcsoló tényezők

Rovat: Nemzetközi magánjog

Tovább a szócikkre

Kárenyhítési kötelezettség

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Károsult közrehatása

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kártalanítás

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Kártalanítás

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kartell

Rovat: Versenyjog

Tovább a szócikkre

Kárveszély

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Katonaság

Rovat: Alkotmányjog

Tovább a szócikkre

Kegyelem

Rovat: Büntetőjog

Tovább a szócikkre

Kegyeleti jog

Rovat: Személyi jog

Tovább a szócikkre

Kelet-ázsiai jogrendszerek

Szerző(k): Tamás Csaba Gergely Rovat: Jogösszehasonlítás

A kelet-ázsiai jogrendszerek földrajzilag összefüggő területen helyezkednek el, s ezek közül Kína és Japán jogrendszerének vizsgálatára kerül sor. Az elmúlt száz–százötven évi nyugati hatás véget vetett a japán feudalizmusnak és a kínai császárságnak, de a jogrendszer mai működésének sajátosságaira a magyarázatot éppen a konfucianizmus sok évszázados kiemelt szerepében kell keresnünk. A törvények és az írott jog szintjén például a XIX. század második felében Japán is római–germán alapokra építette a legfontosabb törvényeit, s a második világháború utáni megszállás egy demokratikus alkotmányt eredményezett, de a társadalom szabályozó erői között mindig privilegizált helyet képvisel a szokás és hagyomány világa, ebből fakadóan pedig a peres eljárásokkal szembeni idegenkedés, a joggal szembeni ellenérzés és a családi kötelékek fenntartására irányuló törekvés. Kína esetében a nyugati hatás szintén a XIX. század második felétől számítható, azonban a kezdeti római–germán modellt 1949 után a szovjet jog váltotta fel. A fentiek alapján a vizsgálódás nem mellőzheti a kulturális és történeti tényezők bemutatását sem, mivel az írott jogszabályok és az érvényesülő jogi és társadalmi normák kettőssége szintén a kelet-ázsiai jogrendszerek sajátosságaihoz tartozik.

Tovább a szócikkre

Kelet-közép-európai és posztszocialista jogrendszerek

Szerző(k): Küpper Herbert Rovat: Jogösszehasonlítás

Európa jogkulturális térségei között Kelet-Közép-Európa jól körülhatárolható egység Lengyelországtól Horvátországig. Ez a terület a nyugat-európai kultúrához tartozik, de mindig e kulturális térség keleti perifériáját képezte. Jellemző erre a területre, hogy abban az időszakban, amikor a modern állam, a modern jog és jogi kultúra kialakult, idegen uralom alatt állt. Azóta egyrészt a lakosság, másrészt az állam és a jog között a nyugat-európai országokban nem létező rés kialakulása azonosítható: a kelet-közép-európai jogi kultúrából hiányzik az a bizalom, amely Nyugat-Európában az egyén és az állam és a jog közötti viszony alapját képezi. A szocialista uralom mélyítette ezt a rést és konzerválta az ebben a térségben hagyományosan fennálló állampaternalizmust. Ezek a vonások a mai napig szerepet játszanak a modernizálódó kelet-közép-európai jogrendszerekben a jogi kultúra puha tényezői körében.

Tovább a szócikkre

Kellékszavatosság

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kényszerintézkedések

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Képviselet

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Képviselet

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Képviselő

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Kereset

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Kereskedelmi jog

Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Kereskedelmi közvetítői jogviszonyok

Rovat: A kötelmi jog különös része

Tovább a szócikkre

Kereskedelmi név

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Kereskedelmi névhasználati szerződés

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Kereskedelmi Világszervezet

Rovat: A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga

Tovább a szócikkre

Késedelem

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kézbesítés

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Kézbesítés

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Kiegészítő oltalmi tanúsítvány

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Kiemelt jelentőségű ügy

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Kisebbségek

Szerző(k): Pap András László Rovat: Alkotmányjog

A jog „kisebbségek” fogalma mindig térben és időben változó jogalkotói – azaz végső soron politikai – döntések függvénye: mely identitások vagy a személyiség milyen lényegesnek ítélt vonásai kerülnek a jog kiemelt védelme alá, akár (kisebbségi) többletjogok tételezése, akár kisebbségvédelmi (például antidiszkriminációs vagy identitásvédelmi) intézkedések formájában. A kisebbségfogalom meghatározása során az alábbi kérdések jelennek meg: 1. melyek a védett / a kisebbségi lét alapjaként elismert tulajdonságok; 2. melyek a kisebbségi csoporthovatartozás kritériumai; 3. mi a védelem formája, módja, tartalma. Az utolsó ponthoz kapcsolódóan az identitásválasztás szabadságához fűződő jog kiemelt problematikát hordoz.

Tovább a szócikkre

Kisebbségvédelem

Rovat: Társasági jog

Tovább a szócikkre

Kizárás

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Kizárás

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Kodifikáció

Rovat: Jogbölcselet

Tovább a szócikkre

Kollíziós norma

Rovat: Nemzetközi magánjog

Tovább a szócikkre

Költségvetés

Rovat: Pénzügyi jog

Tovább a szócikkre

Költségvetési jog

Szerző(k): Klicsu László Rovat: Alkotmányjog

A pénzügyi alkotmányosság történeti gyökerei a XIX. században végbement polgári átalakuláshoz kötődnek. Általában négy olyan tárgykört különböztetnek meg, amelyek az alkotmányokban a pénzügyi jog alapjait rendszerint megadják. Eszerint a) a költségvetés és a hozzá kapcsolódó zárszámadás törvényi megállapítása, b) az adók (és egyes államokban vámok) törvényi szabályozása, c) a pénzrendszer törvénye, továbbá d) az államadósság létesítésének aktusa általában alkotmányjogi alapon keletkezik. Az 1789-es francia forradalom óta ismeretes „a pénzügyi jog alkotmányos alapjai” fogalom a politikában és a jogtudományban. Ez a fogalom arra utal, hogy az alkotmánytörvények írják elő, mely pénzügyi jogviszonyokat kell törvénnyel szabályozni, a legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerv – fenntartva magának a szabályozás jogát – milyen törvényhozási pénzügyi tárgyakat jelöl meg. A fogalomkörbe tehát nem az egyedi pénzügyi törvények tartoznak, csupán azok a normák, amelyek pénzügyi törvények meghozatalára kötelezik a parlamentet. A költségvetési jog alapvető szabályai szinte az összes európai alkotmányban megtalálhatóak. Az Alaptörvényben is szerepelnek olyan előírások, amelyek törvény meghozatalára kötelezik az Országgyűlést. Az Alaptörvény kimondja, hogy az Országgyűlés elfogadja a központi költségvetést és jóváhagyja annak végrehajtását. A költségvetési jog alkotmányjogi értelemben azt határozza meg, hogy az alkotmány alapján ki készíti elő a költségvetés tervezetét; a tervezet milyen előírásoknak kell hogy megfeleljen (költségvetési elvek, adósságfék szabályok); ki fogadja el és milyen formában a költségvetést, ki felel a végrehajtásáért, a végrehajtást ki és hogyan ellenőrzi. Szélesebb értelemben a költségvetési jog tágabb fogalom: többszintű szabályozást (Alaptörvény, államháztartási törvény, költségvetési és zárszámadási törvény, kormányrendeletek, költségvetési önkormányzati rendeletek) és kétféle szabályozási területet (eljárási szabályok és tartalmi előírások) jelent.

Tovább a szócikkre

Kontraktuális felelősség

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Konzuli kapcsolatok

Szerző(k): Becánics Adrienn Rovat: Nemzetközi jog

A konzuli kapcsolatok létesítésének elsődleges célja az állam külföldön tartózkodó állampolgárai – természetes és jogi személyek egyaránt – érdekeinek védelme, valamint a küldő állam megbízásából a fogadó állam területén közigazgatási, gazdasági feladatok ellátása. A konzuli tevékenység szerteágazó feladatokat foglal magában, az útlevelek és egyéb úti okmányok kiállításától egészen a bajba jutott állampolgárok számára történő segítségnyújtásig. E feladatok ellátásához elengedhetetlen az érintett állam beleegyezése, ezért a konzuli kapcsolatok létesítéséhez a felek közötti államközi megállapodás szükséges, melyben az államok megegyeznek a képviseletek létrehozásáról, azok székhelyéről, a konzuli képviselet személyzetéről, valamint a konzuli kerület(ek)ről, mely utóbbi az illetékességi területet jelöli. A feladatok hatékony ellátása érdekében a konzuli képviseleteket és a konzuli tisztviselőket meghatározott könnyítések, kiváltságok és mentességek illetik meg.

Tovább a szócikkre

Kormány

Rovat: Alkotmányjog

Tovább a szócikkre

Kormányforma

Rovat: Alkotmányjog

Tovább a szócikkre

Kormányforma

Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Környezetjog

Rovat: Környezetjog

Tovább a szócikkre

Körözés

Rovat: Büntető eljárásjog és büntetés-végrehajtási jog

Tovább a szócikkre

Korrupció

Rovat: Kriminológia

Tovább a szócikkre

Kötbér

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kötelem

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Kötelesrész

Rovat: Öröklési jog

Tovább a szócikkre

Kötelezettség

Rovat: Jogbölcselet

Tovább a szócikkre

Kötelezettség

Rovat: A magánjog általános része

Tovább a szócikkre

Közérdekű kereset

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Közhatalmi jogkörben okozott kár

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Közigazgatás-tudomány

Rovat: Közigazgatási jog

Tovább a szócikkre

Közigazgatási aktus

Rovat: Közigazgatási jog

Tovább a szócikkre

Közigazgatási jog

Szerző(k): Tamás András Rovat: Közigazgatási jog

A közigazgatási jognak több jelentése és értelmezése van még azonos helyen és időben is. E fogalom mindkét összetevője (jog és közigazgatás) többszörös elvonatkoztatás eredménye, amelyek együtt sem azonosak a közigazgatási joggal. A közigazgatási jog – lehet szellemi művelet, gondolati elvonatkoztatás eredménye, jogszabályösszesség, amelynek létezik tényleges gyakorlata hasonló tulajdonságokkal – jelentése többé-kevésbé általánosan ismert, fogalmának pontosítására legfeljebb a szakma és a tudomány művelői törekszenek, az állampolgárok beérik azzal, hogy számukra ténylegesen mit jelenthet valamely közigazgatási jogi kötelezettség vagy jogosultság. A közigazgatási jog mint a közigazgatás jogi értelmezésének változataiból jellegzetesek a jogszabályok (jogrendszer), a jogérvényesülés (jogrend) és a jogtudomány alapján kifejezettek, előkérdésként pedig a közigazgatási – vagy államigazgatási – jog megnevezés, valamint a vizsgálat módszere.

Tovább a szócikkre

Közigazgatási jogkörben okozott kár

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Közigazgatási per

Rovat: Polgári eljárásjog

Tovább a szócikkre

Közigazgatási szerv

Rovat: Közigazgatási jog

Tovább a szócikkre

Közjegyzőség

Szerző(k): Rokolya Gábor Rovat: Jogtörténet

A Magyar Királyságban az államalapító Szent István király korától kimutatható kezdetek után a XIII. században terjedt el a jogi írásbeliség. Egyre gyakoribbá vált az oklevelek kiállítása, így a közhitelesség (fides publica) iránti igényt több szerv is igyekezett kielégíteni. III. Béla király ugyan megerősítette a királyi kancellária szervezetét, azonban a középkori társadalom igényeit a hiteleshelyek, az ország egész területét lefedő szerzetesi közösségek, a káptalanok és konventek elégítették ki. A hiteleshelyeknek a közhitelesség területén betöltött vezető szerepe mellett működtek a király, az egyházi és a világi személyek kancelláriái, az apostoli (pápai) és a császári kinevezésű közjegyzők, valamint a vármegyei és a városi jegyzők. Tevékenységüket a mohácsi csatáig tudták zavartalanul folytatni, míg utána – az ország három részre szakadása következtében – hanyatlás következett be a működésükben. 1858-ban történt az első kísérlet a polgári közhitelesség szervezetének kiépítésére. A császári és királyi közjegyzőség tevékenysége azonban politikai okokból rövid idő után megszűnt. A kiegyezést követő igazságügyi reform keretében – a francia, a bajor és az osztrák minták tanulmányozása után – készült el és lépett hatályba 1875-ben a királyi közjegyzőkről szóló törvény, amely hetvenöt éven keresztül szabályozta a polgári közjegyzőség működését. Az 1949-ben hatalomra jutott kommunista rendszer államosította és a bírósági szervezetbe integrálta a közjegyzőséget annak érdekében, hogy az igazságszolgáltatás ezen ágát is közvetlen politikai felügyelete alatt tartsa. A rendszerváltás idején, a jogállam visszaállítása érdekében kibontakozott jogi kodifikáció adott lehetőséget a közjegyzői reform véghezvitelére, a ma is működő latin típusú közjegyzőség kiépítésére.

Tovább a szócikkre

Közös jogkezelés

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Közös károkozás

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Közösségi formatervezési minta

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Közösségi növényfajta-oltalom

Rovat: Szerzői jog és iparjogvédelem

Tovább a szócikkre

Központi bankok

Rovat: Pénzügyi jog

Tovább a szócikkre

Közreműködők

Rovat: A kötelmi jog általános része

Tovább a szócikkre

Közrend

Rovat: Nemzetközi magánjog

Tovább a szócikkre

Közszolgálati jog

Rovat: Közigazgatási jog

Tovább a szócikkre

Közszolgáltatások

Rovat: Közigazgatási jog

Tovább a szócikkre

Közvetett közigazgatás

Rovat: Közigazgatási jog

Tovább a szócikkre

Kriminológia

Rovat: Kriminológia

Tovább a szócikkre

Külföldiek és hontalanok

Szerző(k): Tóth Judit Rovat: Alkotmányjog

Mindenki, aki nem rendelkezik a területi állam állampolgárságával, külföldi. A külföldiek jelentős része egy másik ország állampolgárságával rendelkezik, és hosszabb-rövidebb ideig a területi államban tartózkodik, esetleg ott él, dolgozik, vállalkozást kezd vagy tanul, míg a kisebbik része olyan külföldi, aki egyetlen országnak sem (igazán) rendelkezik az állampolgárságával, azaz (jogilag vagy ténylegesen) hontalan. A külföldiek jogi helyzete mindig kedvezőtlenebb a helyi állampolgárokéhoz képest, bár a világ néhány térségében (például az Európai Unióban vagy a skandináv országokban) egyre több élethelyzetben azonos vagy nagyon hasonló a külföldiek bizonyos csoportjának (például az európai uniós polgároknak, a szomszéd országok állampolgárainak, a letelepedetteknek) a jogi helyzete a helyi állampolgárokéhoz. A XIX. századtól lehetünk tanúi annak, hogy a belépés, a tartózkodás, a munkavállalás, a tanulás terén markáns különbségek alakultak ki a külföldiek és a belföldiek között, követve az állampolgárság szabályozását és a nemzetállami közigazgatás migrációs kontrolljának (idegenrendészet, határőrizet, útlevélügy, be-és kivándorlás) fejlődését. Az emberi jogok univerzálissá válásával a XX. század közepétől kialakult a külföldiek sajátos csoportjai (a menekültek, a hontalanok) jogvédelmi rendszere, amely a területi állam nemzeti szabályozásától függetlenül, közös minimumsztenderdeket tartalmaz a védett csoporthoz tartozókra. A nemzetközi migráció tömegessé válásával a jogtudomány a külföldiek azonos élethelyzetű, sérülékeny csoportjaira összpontosít (például a migráns munkavállalókra, a kiutasított külföldiekre), és csak másodlagosan jelenik meg a külföldiekre általánosan érvényesítendő közös elvek, konvergáló szabályok elfogadtatása.

Tovább a szócikkre

Kultúra és jog

Rovat: Jogszociológia

Tovább a szócikkre