Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.
Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította. Az Enciklopédia kiadója 2017 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának társfinanszírozásával. 2020-tól az ORAC Kiadó (akkori nevén HVG-ORAC Kiadó) gondozásában, 2021-től az ORAC Kiadó és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete közös kiadásában jelenik meg. Az Enciklopédia elérhető az ORAC Kiadó Szakcikk Adatbázis szolgáltatásával is.
A gazdaság és a jog mint két „életszféra” vagy „kultúrterület” viszonya régóta nemcsak jogelméleti, hanem filozófiai és társadalomtudományi vizsgálódások tárgya. Ezek közül az utóbbi évtizedekben azok az elméleti törekvések szerveződtek önálló jogelméleti iskolává, amelyek a modern közgazdaságtan módszereit igyekeznek a jogtudományban gyümölcsöztetni. A jog közgazdasági elemzésének („law and economics”) alapgondolata, hogy a modern közgazdasági elemzési eszközeinek segítségével elméleti modelleket alkotva, valamint empirikusan ellenőrizhető előrejelzéseket téve új ismereteket nyerhetünk a jog működéséről. Az elmélet motorja a racionális döntések elmélete, tárgya pedig egybeesik a jogrendszer egészével. A legtöbb közgazdasági modell ugyanakkor parciális, vagyis a jogrendszer egy kisebb részletét vizsgálja. Az elmélet egyaránt lehet „pozitív” (mi van) és „normatív” (mi legyen). Az elmélet tárgya lehet egyrészt a jog (szándékolt és nem szándékolt) társadalmi-gazdasági hatásainak elemzése és előrejelzése: a jog ekkor magyarázó változóként jelenik meg. Például összevethetjük a vétkességi és az objektív kártérítési felelősség hatását a balesetek által okozott társadalmi veszteségekre, s ennek nyomán javaslatokat tehetünk a kártérítési jog reformjára vagy a jog bírói továbbfejlesztésére. Ebben a formájában a jog gazdasági elemzése jogpolitikai vagy ítélkezéselméleti diskurzusokhoz kapcsolódik. Másrészt közgazdasági modellek segítségével vizsgálhatjuk a jogi szabályok, intézmények, gyakorlatok keletkezését és változását is: ekkor a jog mint magyarázandó változó szerepel. Például a járadékvadászat modelljei magyarázhatják, miért hajlamosak demokratikus parlamentek jól szervezett érdekcsoportokat támogató szabályokat alkotni. Ezek a vizsgálódások a jog történeti, szociológiai és társadalomelméleti elemzéseivel kerülnek párbeszédbe.
Tovább a szócikkreA XX. század utolsó évtizedének integrációs vívmányai hatalmas előrelépést jelentettek az európai egység felé vezető úton. Ebben az időszakban az európai államok egy csoportja a gazdasági integráció olyan magas szintjére jutott el, amelyre korábban még egyetlen más – hasonló történeti előzményekkel rendelkező – államközösségnek sem sikerült. Az integrációnak ez a formája a gazdasági és monetáris unió (GMU) néven vonult be mind a szakirodalomba, mind a köztudatba. Az európai egységesülési folyamat immár hét évtizedet is meghaladó történetének meghatározó fordulópontjaként értékelhető a GMU létrejötte, amelynek leglátványosabb eleme a közös és egyetlen fizetőeszköz bevezetése volt. A GMU e nézőpontból talán legfontosabb hozadéka, hogy ennek köszönhetően már eddig is sok százmillió európai polgár számára vált kézzelfoghatóvá az európai gondolat. A GMU létrejötte és működése jelentős változásokkal járt az uniós intézmény- és jogrendszerben is. Előzményei, létrejöttének folyamata és eddig története elválaszthatatlan attól a gazdasági, politikai és jogi környezettől, amelyben működik.
Tovább a szócikkreA gyülekezési jog első generációs egyéni, ám kizárólag kollektíven gyakorolható kommunikációs szabadságjog. A gyülekezés mint a gyülekezési jog által védett alapvető magatartás úgy határozható meg, mint több személy olyan szándékos, ideiglenes és békés, azaz erőszaktól mentes jelenléte egy, a nyilvánosság számára nyitva álló területen, amelynek célja a kollektív véleménykifejezés. A gyülekezési jog részjogosítványai a szervezés és a vezetés, valamint a gyülekezésen való részvétel joga, amely alapján a gyülekezési jog alanya csatlakozhat a gyülekezéshez, amelynek célkitűzéseivel egyetért, és ott a vélemény közös kialakításában és kinyilvánításban közreműködhet. A gyülekezési jog címzettjeként az államnak nem csupán tartózkodnia kell attól, hogy akadályozza a szabad gyülekezést, hanem gondoskodnia kell a gyülekezési jog megfelelő érvényesüléséhez szükséges feltételekről, és szükség esetén harmadik felekkel szemben is meg kell védenie a gyülekezési szabadságukkal élni kívánók joggyakorlását. A gyakran ellentmondásos vélemények fizikailag is manifesztálódó megjelenítésénél és a közterületek kiterjedt használatánál fogva a gyülekezési jog gyakorlása sokszor jár konfliktusokkal, valamint mások jogainak és szabadságainak szükségszerű korlátozásával, ezért e pozitív állami kötelezettségek teljesítésének a gyülekezési jog kapcsán kiemelt jelentősége van. A gyülekezési szabadság korlátozható az alapjogok korlátozására vonatkozó általános szabályok szerint. Tekintettel ugyanakkor a gyülekezési jognak a demokratikus berendezkedést stabilizáló kisebbségvédelmi funkciójára is, a korlátozása (így például a bejelentési kötelezettség előírása, a gyülekezés megtiltása, speciális gyülekezési feltételek meghatározása vagy egy gyűlés feloszlatása) során különös tekintettel kell lenni az arányosság követelményére, és – mindaddig, amíg a gyülekezés békés marad – a hatóságoknak bizonyos fokú türelmet kell tanúsítaniuk még akkor is, ha a gyülekezés nem felel meg minden tekintetben a jogszabályi feltételeknek.
Tovább a szócikkreA modern civilizációban nagyon hosszú ideje társadalmi konfliktusok mérgezik az egyének és csoportok közötti viszonyokat, amelyeknek csak egyik és igen szélsőséges formája a gyűlölet-bűncselekmény. A csoport elleni gyűlöleten alapuló hátrányos megkülönböztetés és a gyűlöletbeszéd a csoporttal szembeni gyűlölet kifejeződésének a mindennapokban elterjedtebb formája. Ez utóbbi magatartások jogszabályi kezelése azonban komoly alkotmányos kérdéseket vet fel, hiszen egyrészről súlyosan sérti az egyéni érdekeket és a társadalmi békét, másrészről jogszabályi korlátozásuk a magánviszonyokba, a magánéletbe vagy a szólásszabadságba történő beavatkozást jelent. A jogalkotónak ezért fokozott körültekintéssel kell eljárnia, amikor meghatározza, hogy melyek azok a deviáns, gyűlöletet sugárzó, keltő vagy fokozó jelenségek, amelyeknek intézményes megelőzése, valamint a gyűlöletet elszenvedő áldozatok védelme és megsegítése egy jogállamban állami, társadalmi kötelezettség. A gyűlölet motiválta, illetve a védett tulajdonsággal rendelkező sértettekkel szembeni cselekmények okainak, természetének és következményeinek kutatása olyan feladat, amelynek hiányában a jelenség nem kezelhető hatékonyan.
Tovább a szócikkre