Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.
Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította. Az Enciklopédia kiadója 2017 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának társfinanszírozásával. 2020-tól az ORAC Kiadó (akkori nevén HVG-ORAC Kiadó) gondozásában, 2021-től az ORAC Kiadó és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete közös kiadásában jelenik meg. Az Enciklopédia elérhető az ORAC Kiadó Szakcikk Adatbázis szolgáltatásával is.
A szócikk a demokrácia eszméjét az emberek „morális egyenlőségének” elvéből vezeti le. Az elemzés a morális egyenlőség három (egymással szorosan összefonódó és a demokratikus intézményes gyakorlatok szempontjából egyaránt meghatározó) aspektusát bontja ki: a demokratikus legitimációs diskurzus („népképviselet”), a részvételi mechanizmusok kiterjesztése („néprészvétel”) és az egyenlőség jogi védelme. Tehát (1) a demokráciában a politikai intézmények autoritását az igazolja, hogy egy egalitárius politikai közösséget képviselnek; (2) a politikai folyamatban minden állampolgár számára biztosított a kormányzásban való közreműködés méltányos lehetősége; (3) a demokrácia jogi dimenziója a jogállamiság egy egalitárius, tartalmilag felduzzasztott (az alapjogvédelmet is felölelő) koncepciója. A jogállam ebben az értelemben a demokrácia lehetőségfeltételei közé tartozik. A három alapvető tézis közös következménye, hogy a demokratikus néprészvétel középpontjába a jogalkotási folyamat kerül: a demokratikus kormányzás minimumfeltétele a szuverén törvényhozás tagjainak néprészvétellel való kiválasztása. Történeti értelemben a demokrácia az iszonómia ókori görög eszméjében és politikai-jogi gyakorlatában gyökerezik. Az újkorban a demokratikus kormányzás domináns modellje a képviseleti mechanizmusokra alapozott (és jogi keretek közé szorított) kormányzás republikánus elvének a népszuverenitással való összefonódásából bontakozott ki. Ugyanakkor a demokrácia mindmáig a politikai rendszer sérülékeny modelljei közé tartozik. Minthogy a releváns háttérfeltételek (mint a konszolidált állam és az állampolgárok kölcsönös elismerése) nem mindenhol állnak fenn, a demokratikus kormányzás nem minden állam számára reális lehetőség. A modern államok demokratizálására irányuló törekvések gyakori kudarcához ugyanakkor a demokratikus politikai rendszerek inherens gyengeségei (mint a néprészvétel észszerű határainak bizonytalansága és a politikai döntések inherens vitathatósága) maguk is hozzájárulnak.
Tovább a szócikkreKriminológiai szempontból a diszkrimináció fogalma több tekintetben lehet releváns. Elsősorban a büntető igazságszolgáltatási rendszerben megjelenő hátrányos megkülönböztetésre kell gondolnunk. Ez a rendszer felül- és alulműködését egyaránt jelentheti, például az egyes etnikai csoportokat érintő (az igazoltatási eljárások vagy razziák során alkalmazott) profilalkotás és a gyűlölet-bűncselekmények szisztematikus alulminősítése esetében. A diszkrimináció emellett szubtilis formát is ölthet, például amikor a nyomozó hatóság tagjai vagy bírók a marginalizált helyzetű felekkel, vádlottakkal vagy tanúkkal udvariatlanabbul, lekezelőbben beszélnek. Fontos kitérni a kirekesztés még tágabb, intézményesült formájára is, amely a jogalkotás formájában is jelentkezhet, például a lakosság egyes, többnyire etnikai alapon meghatározható csoportjait kiemelten sújtó olyan büntetőpolitikai döntésekben, mint a „három csapás” szabály, a drogtörvények kodifikációs gyakorlata, vagy a kirekesztést fenntartó, a fogvatartottakat érintő gyermektartásra vonatkozó szabályok. A diszkriminációnak emellett létezik egy még bővebb strukturális dimenziója is, amely túlmutat egyes intézmények működésén, és a szegregáció, marginalizáció perpetuálásával végső soron a bűnözéssel is korrelációt mutat. Az általános értelmezési tartomány és a fogalmi keretek meghatározását követően a szócikk bemutat néhány példát a büntető igazságszolgáltatási rendszerben megjelenő hátrányos megkülönböztetésre és az azzal szembeni fellépés lehetőségeire.
Tovább a szócikkre