Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.

Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította. Az Enciklopédia kiadója 2017 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának társfinanszírozásával. 2020-tól az ORAC Kiadó (akkori nevén HVG-ORAC Kiadó) gondozásában, 2021-től az ORAC Kiadó és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete közös kiadásában jelenik meg.

Jogtörténet


Szerződés

Szerző: BÓNIS Péter Rovat: Jogtörténet

A mai jogban a szerződést két vagy több fél egybehangzó akaratnyilatkozataként szokás meghatározni. Hosszú idő volt szükséges azonban ahhoz, hogy eddig eljusson a jogtudomány. E cikk célja a szerződés fogalmának e fejlődését áttekinteni. Az ókori római jogban rendkívül sok formális elmet megköveteltek ahhoz, hogy a puszta akaratmegegyezésnek jogilag kötelező ereje legyen. A középkorban az egyetemi jogászság munkálkodásának nyomán ez a formális szerződéstan teljesen átalakult. A középkori jog (ius commune) alakította ki a pactum vestitum fogalmát, a pacta sunt servanda elvét, és az ún. causatant, amelynek részletes bemutatása e cikk feladata.

Tovább a szócikkre

Szocialista jog

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Természetes személy

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Törvényes öröklés

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Ügyészség

Szerző: NÁNÁSI László Rovat: Jogtörténet

Az ügyészség az az állami hatóság, amely a társadalom nevében és a közérdek védelmében biztosítja a törvény alkalmazását mindazon esetekben, amikor jogba ütköző magatartás merül fel. A szervezet az igazságszolgáltatás része, amelynek rendszerében jelentős szerepet tölt be: büntetőügyekben a nyomozás kezdetétől a büntetés végrehajtásáig feladatai vannak, továbbá hatásköröket gyakorol a magánjog és a közigazgatási jog érvényesítése területén is. Az ügyészi tevékenység gyökere mindenhol a jogi sérelemmel szembeni fellépés volt, nem a saját, hanem más jogának érvényesítése érdekében. A mind magasabb szintű jogérvényesítés vezetett az állam által fenntartott ügyészi tevékenységhez, amely szervezetileg a kormány- vagy az igazságszolgáltatási hatalomhoz kapcsolódik. Állami szervként feladatává vált a központi hatalmi tényezőnek, az uralkodónak, a kormánynak vagy a parlamentnek az érdekeit képviselni a jogi viszonyokban. Az ügyészség fő feladata a megsértett közösség nevében a vádfunkció gyakorlása az igazságszolgáltatás menetében, így létrejötte összefüggött a közbűncselekmények rendszerével, mert „mihelyt az állam a társadalmi sérelem eszméjét kapcsolja a bűntetthez, azonnal előáll ama követelmény, hogy e felfogásnak megfelelőleg állami vádközeg gondoskodjék a bűntettek üldözéséről. Az anyagi büntetőjog rendszerének e változása történetileg a közvádlóság két alakjára vezetett: az actio popularisra és a közvád képviseletének típusára, az állami ügyészségre”. A szervezet az európai állam- és jogfejlődés eredménye. Számos országban találunk előzményeket, amelyek hordozták az ügyészi funkciók elemeit, de a meghatározásnak megfelelő hatóság kialakulására először Franciaországban került sor, majd az ottani megoldás alapulvételével Európában, ezt követően világszerte elterjedt.

Tovább a szócikkre

Ügyvédség

Szerző: KORSÓSNÉ DELACASSE Krisztina Rovat: Jogtörténet

Az ügyvédség a jogászi professziók egyike, az ügyvédi tevékenység lényegéhez hozzátartozik a felek képviselete, védelmük a jogvitákban, mindenekelőtt bírósági eljárásokban, az ügyfelek jogi természetű ügyeivel ellenérték fejében való, szakmai hozzáértést igénylő, hivatásszerű foglalkozás, amely az ügyvéd és ügyfele közti bizalmi kapcsolaton nyugszik. Az ügyvédség ókori előzményei közül a római jogban kialakuló procurator és advocatus intézménye azért is különös jelentőséggel bír, mert ezek kánonjogi közvetítéssel, illetve a római jog európai továbbélése nyomán számos államban befolyásolták az ügyvédség alakulását, elnevezéseit. A középkori és újkori német, angol, francia vagy itáliai jogban mindenütt megfigyelhető az ügyvédség szervezeti megkettőződése, noha ezek korántsem hozhatók tökéletesen párhuzamba egymással. Ezzel szemben hazánkban az ügyvédség hagyományosan egységes volt. A prókátorok tevékenysége Magyarországon nagyjából a XV–XVI. századtól vált hivatásszerűvé, ami együtt járt a velük szemben támasztott erkölcsi és szakmai – jogismeretükre vonatkozó – elvárások megjelenésével. Ezeket folyamatosan a hivatásgyakorlás előfeltételévé tették, előbb az ügyvédi eskü előírásával (1694), majd az ügyvédi vizsga bevezetésével (1769), amelyhez 1804-től jogi végzettség és kétéves gyakorlati idő kimutatása is járult. A XIX. század az ügyvédség autonóm hivatásrenddé alakulásának időszaka, 1874-ben született meg a modern magyar ügyvédi rendtartás, amelynek alapján 1875-ben létrejöttek a fegyelmi jogkört is gyakorló ügyvédi kamarák.

Tovább a szócikkre

Választási rendszer

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Választójog

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Városi jog

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Végintézkedés

Szerző: Rovat: Jogtörténet

Tovább a szócikkre

Zálog

Szerző: BÓNIS Péter Rovat: Jogtörténet

A zálogjog a hitelező követelésének biztosítékául lekötött dolog feletti jog, hatalom. Amióta tartozás létezik a történelemben, mindig is keresték az emberek az adósság visszafizetését hatékonyan biztosító eszközöket. A zálogjog részletszabályai azonban nagyon sokszor változtak a történelemben. E cikk célja, hogy bemutassa a zálogjog középkori fejlődését a középkori egyetemeken oktatott jog, a ius commune tanításaitől kezdve.

Tovább a szócikkre