[1] A közigazgatás (→a közigazgatás →közigazgatás és közhatalom) alkotmányossága elméleti megközelítésben azokat az (alap)elveket jelenti, amelyek minden állam számára iránymutatásul szolgál(hat)nak arra vonatkozóan, hogy a végrehajtó hatalom milyen jogosítványokkal rendelkezik és a más állami szervekkel milyen a kapcsolata (főleg a fékek és ellensúlyok rendszerében), valamint melyek azok a szervezési elvek, amelyek meghatározzák az alapvető, főbb szervezeti felépítését. Ennek gyakorlatiasabb oldala pedig a konkrét alkotmányszövegekből, alkotmányos rendelkezésekből indul ki.^[1] A közigazgatás alkotmányosságára vonatozó alapelvek közé tartozik a hatalmi ágak megosztása (→a közigazgatás a hatalommegosztás rendszerében →hatalommegosztás), a végrehajtó hatalom korlátok közé szorítása és ellenőrizhetősége, a fékek és ellensúlyok rendszere, valamint a jogállamiság. Ehhez kapcsolódóan fontos megjegyezni, hogy a közigazgatás nem egyenlő a végrehajtó hatalommal, annak része. A végrehajtó hatalom ugyanis egyrészt kormányzás, másrészt igazgatás.

• Ha a végrehajtás az állam politikájának kialakítására vonatkozik, úgy az kormányzás (jogalkotás).
• Ha a végrehajtás a jogszabályok érvényre juttatása, valamint a kormányzati döntések érvényesítése is, az adminisztráció, vagyis közigazgatás (jogalkalmazás).^[2]

[2] Az alapelv döntő fontosságú, az adott tudomány alapját alkotó tétel.^[3] Olyan általános, alapvető elvi meggondolás, iránymutatás vagy előírás, amely kiindulópontul szolgál az érvelés és a döntéshozatal számára olyan esetekben, amikor a konkrét normativitás (szabályozás) hiányzik vagy hézagos.^[4] Az emberi gondolkodás vagy szemlélet természetében gyökerező olyan önmagában világos, kétségbevonhatatlan tétel, amely tovább már nem bizonyítható, de igazolásra nem is szorul, s amelyből további tételek, következtetések vezethetők le. Más kifejezésekkel élve az alapelv axióma, alaptétel, alapigazság, sarktétel, sarkigazság;^[5] örök érvényűnek tekintett, ösztönző, valóságformáló, orientáló érték. Az eredetüket a szakirodalom a tudományból és a tradícióból származtatja. A funkciójuk szerint – a kanti dichotómiát^[6] felhasználva – az alapelvek egyfelől lehetnek despriktívek, azaz leíró, „sein” típusú kijelentések, arra válaszolva, hogy mi jellemzi az adott tudományterületet; illetve másfelől prespriktív, előíró, „sollen” rendelkezések, arra utalva, hogy milyen legyen a tudomány.

[3] A közigazgatás esetében is, Montesquieu gondolkodásában, meghatározó elem a hatalmi ágak elválasztása, megosztása,^[7] illetve mint Madison rámutat, a fékek és ellensúlyok (checks and balances) rendszere.^[8] A törvényhozó a végrehajtó hatalmat, így a közigazgatást a megalkotott törvényekkel korlátozza, a bírói hatalom pedig felülvizsgálhatja és adott esetben megsemmisítheti a közigatás valamennyi döntését. Később ezt egészit ki Constant az államfői hatalommal.^[9] Így megkülönböztethető

• a monolitikus végrehajtó hatalom, ahol az államfő (jellemzően az elnök, ritkábban az uralkodó) felel egyedül az összes végrehajtó tevékenység ellátásáért (prezidenciális köztársaság);
• a duális megoldás, ahol a végrehajtói feladatok kisebb mértékben az államfő (elnök vagy uralkodó) és jelentősebben a kormányfő (miniszterelnök) között oszlanak meg (parlamentáris köztársaság, parlamentáris monarchia);
• a kettő között helyezkedik el a félprezidenciális berendezkedés, amikor az egyes jogosítványok egyenlőbb mértékben megosztottak az államfő és a kormányfő között (→kormányforma).

A korlátok és az ellensúlyok rendszere mára számos szervvel bővült, így ide sorolható az alkotmánybíróság, a közpénzügyi ellenőrző szervek (számvevőszék, költségvetési tanács), a közérdekvédelmi funkcióval felruházott ügyészség, ombudsman stb.

[4] A jogtudomány, azon belül a vonatkozó jogágak (jelesül alkotmányjog és közigazgatási jog) és a jogelmélet – bár eltérő megközelítésből, de – hasonló alapelveket fogalmaz meg a közigazgatás alkotmányosságával kapcsolatban. Mivel az alapelvek között szerepel a jogállamiság, ezért röviden a jogi alapelvek vagy jogelvek szerepére is érdemes utalni. Rudolph Jhering elévülhetetlen érdemei közé tartozik annak kimutatása, hogy a jogtudomány nemcsak leíró, hanem nagymértékben céltudomány.^[10] Ezek a célok nagyrészt magából a jog fogalmából és lényegéből következnek és mint a jogrend szükségszerű alaptételei élnek és funkcionálnak. Ezek a tételek nem puszta tantételek, hanem ezeket a jog története jogi meggyőződéssé érlelte.^[11] A jogirodalom egy része szerint az alapelvek levezethetők a természetjogból, mert azok örök érvényűnek tekintett értékek (igazságosság, jogbiztonság, humánum stb.). A pozitivista felfogás viszont a tételes jogot vagy a bírói gyakorlatot veszi alapul, amely akkor a legkézenfekvőbb, ha jogalkotó expressis verbis rögzíti az alapelveket. Mindkét esetben a jogelvek az általánosságnak a jogszabálynál magasabb szintjét képviselik, így belőlük számos konkrét szabály vagy jogi döntés vezethető le.

[5] Kiinduló pont tehát a demokratikus jogállamiság. A jogállam egyszerre eszme és amennyiben kodifikálják – jellemzően azon európai államok, amelyekben korábban diktatúra volt – normatív fogalom is, azaz az alkotmány is rögzíti. Ugyanakkor jogszabályba foglalt pontos definíciója sehol sincs, jelentéstartalma változékony: időszakonként azt eltérően értik. Leegyszerűsítve a közhatalom (→közigazgatás és közhatalom) jognak való alávetettségét jelenti. Az Európa Tanács állandó tanácsadó szerve, a Velencei Bizottság 2011-es jelentése a jogállamiságról Tom Bingham definícióját veszi alapul, amely szerint egy államon belül minden magán- vagy közjogi személyt és hatóságot alá kell rendelni, egyszersmind haszonélvezőjévé kell tenni a nyilvánosan, jövőbeni hatállyal elfogadott és a bíróságok által nyilvános eljárásban alkalmazott jogszabályoknak.^[12]

[6] A jogállam (→jogállamiság) többféle modellje is megfigyelhető a világban. Tuori szerint a legtipikusabb, evolutív fejlődést feltételező, kronologikus felosztásban ezek a következők:

• liberális (jog)állam;
• szubsztantív jogállam;
• formális jogállam;
• demokratikus vagy szociális jogállam.^[13]

Tamás András rendszerezése tíz, olyan közös alapelvet fogalmaz meg,^[14] amely valamennyi előbbi típus és állam/kormányzat számára útmutatásul szolgálhatnak. Ezek közül a közigatással kapcsolatban kiemelendő, hogy

• a kormányzás és közigazgatás alávetett a törvényeknek, jogot nem sérthet;
• az állampolgárok közigazgatási alanyi jogait közigazgatási bíráskodás garantálja; és
• a jogszolgáltatásban – így a hatósági eljárásokban is – az egyént megilleti a bizalmi elv (azaz az egyénre az állam nem tekinthet úgy, mint potenciális jogsértőre, így érvényesül az ártatlanság és jóhiszeműség vélelme, az önvádra kötelezés tilalma, vagy az in dubio pro reo elv^[15]).

[7] Hazánkban 1989-től szerepelt az Alkotmányban, és 2011-től az Alaptörvényben is megtalálható, hogy Magyarország független, demokratikus jogállam.^[16] Tehát nemcsak a tudomány számára létező (alapelvi) kategória, hanem mivel normatív rendelkezés is, ezért mindenkire vonatkozik, különösen a jogalkalmazókra: az állami szervekre, a hatóságokra, és az egyénekre is. Bár a szöveg meglehetősen egyszerű és sommás, tartalmának kibontása korántsem olyan könnyű és egyértelmű. Az Alkotmánybíróság 1991-től kezdve egyre intenzívebben értelmezte (→alkotmányértelmezés) a jogállamiság fogalmát, amelyet alkotmányossági mérceként kezelt, és abból több más olyan fogalmat vezetett le, mint a jogbiztonság, amely szintén összetett értelmezést nyert.^[17] Erre figyelemmel egy adott norma alkotmányos jellege önmagában is megítélhetővé vált.^[18] Az Alaptörvény vonatkozó része csak az államformát (köztársaság) határozza meg, a kormányformát nem. Az Alaptörvény szabályaiból következik, hogy hazánkban parlamentáris köztársaság működik.

[8] Fontos azt is hangsúlyozni, hogy az Alaptörvény rendelkezése nem általánosságban utal a jogállamra, hanem annak demokratikus típusát jelöli meg.^[19] A demokrácia monista felfogása a politikai közösség egészét teszi meg a demokrácia hivatkozási alapjául (nemzethez tartozás, állampolgárság, többletkötelezettségek), a pluralista felfogás pedig az individuális értékekre, mindenekelőtt az önmeghatározásként felfogott szabadságra és az egyenlőségre hivatkozik (többségi elv, jogegyenlőség, méltányosság, semlegesség).^[20] A jogállamiság és alapelvei a közigazgatásra egyaránt vonatkoznak materiális és formális tartalommal.

[9] Az Alaptörvény nem definiálja →a közigazgatást, mindössze négy helyen szerepel a kifejezés szövegben: a jogorvoslati alapelv, a kormány, a szervelnevezés módosítás és a bíróságok hatásköre esetében.^[21] Az állam rendszerében való elhelyezkedése, tehát hogy a végrehajtó hatalom része, közvetetten értelmezhető a rendelkezésekből. A Kormány a végrehajtó hatalom általános szerve, amelynek feladat- és hatásköre kiterjed mindarra, amit az Alaptörvény vagy jogszabály kifejezetten nem utal más szerv feladat- és hatáskörébe (implicit általános hatáskör). ^[22] Az Alaptörvény nemcsak származékos, de eredeti rendeletalakítási, valamint törvénykezdeményezi jogkörrel is felruházza. A közigazgatás területi beosztásával kapcsolatos rendelkezés szerint Magyarország fővárosra, vármegyékre (2023-tól), városokra és községekre tagozódik, a fővárosban és a városokban kerületek alakíthatók. A főváros esetében a szöveg megjelöli Budapestet.^[23]

[10] A →Kormány tagjai a miniszterelnök és a miniszterek. A miniszterelnök primus inter pares, és személye a kormány működésére is kihatással van, ezért a jogalkotó részletesen rendezi a megválasztására,^[24] feladat- és hatáskörére,^[25] valamint tisztségének megszűnésre és különösen a bizalmi szavazásra^[26] vonatkozó szabályokat. Hasonló témakörök vonatkoznak a miniszterekre is, akik a Kormány általános politikájának keretei között önállóan irányítják az államigazgatásnak a feladatkörükbe tartozó ágazatait és az alárendelt szerveket, valamint ellátják a Kormány vagy a miniszterelnök által meghatározott feladatokat.^[27]

[11] A Kormány a közigazgatás legfőbb szerve, törvényben meghatározottak szerint államigazgatási szerveket hozhat létre.^[28] Az Alaptörvény azonban e szervezeti autonómiát részben korlátozza, mivel néhány szervtípust nevesít: minisztérium, fővárosi, vármegyei kormányhivatal, önálló szabályozó szerv, valamint a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok.^[29] A szervezetalakítási autonómiát megőrzendő, az Alaptörvény nem nevez meg konkrét misztériumokat és nem tartalmazza a közigazgatás valamennyi szervtípusát sem (lásd államigazgatási szerv, kormányzati főhivatal, központi hivatal).^[30] Az államigazgatásban dolgozó kormánytisztviselők jogállását törvény szabályozza.^[31]

[12] A közigaztás másik nagy területe a →helyi önkormányzatok, amelyek Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében működnek.^[32] Az önkormányzatiság rendelkezési, igazgatási, szervezeti és pénzügyi autonómiát jelent, amelyeket – bizonyos keretek között – az Alaptörvény biztosít. Ezek közül hangsúlyos az eredeti és a származékos rendeletalkotás, illetve a helyi népszavazás lehetősége, az helyi önkormányzati választások és az együttműködések, társulások, illetve a feloszlás, feloszlatás. A helyi önkormányzatokra vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény, a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (Mötv.) határozza meg. A szervezetet illetően az Alaptörvényben szerepel a képviselő-testület, a polgármester, a vármegyei képviselő-testület elnöke, a bizottság, a hivatal, a társulás, és a Záró rendelkezések között a jegyző is megfért.^[33] Bár az önkormányzatok nem állnak a Kormány irányítása alatt, de a fővárosi és a vármegyei kormányhivatalok ellátják törvényességei felügyeletüket, illetve a költségvetési egyensúly megőrzése érdekében a helyi önkormányzat törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a Kormány hozzájárulásához kötheti.^[34]

[13] Az Alaptörvény szerint →különleges jogrend körében a Kormány szomszédos országban fennálló fegyveres konfliktus, háborús helyzet vagy humanitárius katasztrófa, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető súlyos esemény – különösen elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség – esetén, valamint ezek következményeinek az elhárítása érdekében harminc napra veszélyhelyzetet hirdethet ki. Az Országgyűlés felhatalmazása alapján ezt meghosszabbíthatja, ha a veszélyhelyzet kihirdetésére okot adó körülmény továbbra is fennáll. Ez idő alatt olyan rendeletet is alkothat, amellyel egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, valamint egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat. A különleges jogrendre vonatkozó szabályok szerint alkotott rendelet a különleges jogrend megszűnésekor hatályát veszti.^[35] Bár nem az Alaptörvény szabályozza, de utalás szintjén érdemes jelezni, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény alapján az országos tisztifőorvos javaslatára, a miniszter előterjesztése alapján a Kormány rendeletében egészségügyi válsághelyzetet rendelhet el, ha azt a járványügyi szükséghelyzet vagy valamely más körülmény szükségessé teszi.

[14] A közigazgatási jogállamiság materiális összetevője egyfelől az alapjogok (vagy alapvető jogok) érvényesülésnek biztosítása (→az alapjogok korlátozása →az alapjogok védelme). Azaz a közigazgatás működése nem veszélyeztetheti, tiszteletben tartja azokat (lásd például tulajdonjoggal kapcsolatban a kisajátítás szabályait). Az anyagi jog mellett a hatósági eljárások során érvényesül a diszkrimináció tilalma, az anyanyelvhasználat lehetősége, valamint a jogorvoslathoz való jog. További általános eljárási garancia, hogy az ügyeket a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék; döntéseiket kötelesek megindokolni; illetve a jogellenesen (kivételesen a jogosan) okozott kárt térítsék meg (vagy kártalanítsák).^[36] Az állam a közigazgatáson – jellemzően közintézeteken – keresztül biztosítja az egészséghez való jogot, a szociális biztonságot, a lakhatást; továbbá a testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez, az oktatáshoz, a művelődéshez való jogot, a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát. A rendfenntartással érvényesül a tulajdon- és a személyi biztonság, a magán- és családi élet, az otthon védelme. Az ilyen jellegű adatok esetében megjelenik a közérdek(űség) (azok megismerhetők és terjeszthetők),^[37] a kisajátításnál^[38] és a nemzeti vagyon esetében is.^[39]

[15] A materiális tényezők másik köre a hatalmi ágak megosztása (→a közigazgatás a hatalommegosztás rendszerében), az államszervezet demokratikus^[40] és zavartalan működése, a fékek és ellensúlyok működése. Ennek minél teljesebb megvalósulás érdekében a montesquieu-i rendszer további jogvédelmet ellátó szereplőkkel bővül(t), így Magyarországon: köztársasági elnök, Alkotmánybíróság, alapvető jogok biztosa, Állami Számvevőszék, vagy – a sajátos közérdekvédelmi feladatokat is ellátó – ügyészség.

[16] A jogállamiság formai követelménye alapján nemcsak az állam, hanem valamennyi szerve, így a közigazgatás is a jog uralma alatt áll. A közigazgatási közhatalom (imperium) gyakorlása (jog)szabályokhoz kötött: így különíthető el az anyagi jog, az eljárásjog és a szervezeti jog. A joganyag, jogrendszer mintegy 70%-át a szakigaztásra vonatkozó közigazgatási anyagi jogszabályok teszik ki.^[41] A közigazgatás jogalkotása, rendeletalkotása is jogilag szabályozott: a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.), a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló 2010. évi CXXXI. törvény által. Az Alaptörvény értlemében a közigazgatás a következő jogszabályokat alkothatja: kormányrendelet, miniszterelnöki rendelet, miniszteri rendelet, Magyar Nemzeti Bank elnökének rendelete, önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és önkormányzati rendelet.^[42] A →közigazgatási eljárási jogot az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.), a bírósági eljárást pedig a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) tartalmazza. A szervezeti szabályok közül érdemes kiemelni a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló a 2010. évi XLIII. törvényt (Ksztv.), a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvényt (Kit.), a minisztériumi feladatokat megállapító ún. statútum kormányrendeletet, az Mötv.-t, illetve a közjogi szervezet szabályozó eszközöket (normatív utasítás, normatív határozat).

[17] A jogkövetés és a jogalkalmazás lehetővé tételének alapja a nyilvánosság. Ennek hivatalos formája a Magyar Közlöny, amelyet az igazságügyért felelős miniszter által kijelölt felelős szerkesztő vagy a helyettesítésére jogosult személy szerkeszt és ad ki. A Magyar Közlönyben, a www.magyarkozlony.hu honlapon a jogszabályok kihirdetésre, a közjogi szervezetszabályozó eszközök, az egyes más jogi aktusok és a jogszabályok tervezetéhez tartozó indokolások közzétételre kerülnek. A Magyar Közlöny mellékletei a Hivatalos Értesítő és az Indokolások Tára, amelyek külön sorozatként, önálló sorszámozással jelennek meg.^[43] A könnyebb megismerhetőség érdekében, az önkormányzati rendelet kivételével, a Nemzeti Jogszabálytárban (www.njt.hu) egységes szerkezetű szöveggel közzé kell tenni valamennyi, a lekérdezés napján hatályos jogszabály szövegét, és az igazságügyért felelős miniszter által meghatározott jogszabályfordításokat.^[44] Az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában vagy a helyben szokásos – a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott – módon ki kell hirdetni. A saját honlappal rendelkező önkormányzat rendeletét a honlapján is közzéteszi. A kihirdetéséről a jegyző gondoskodik.^[45] A jogkövetés megkönnyítése érdekében a közigazgatási jogszabályokra is vonatkozik a visszaható hatály tilalma, az egyértelműség, a tartalmi és eljárási kiszámíthatóság, a következetesség és a stabilitás.

[18] A közigazgatás feletti kontroll (→közigazgatási normakontroll →a közigazgatás jogvédelmi rendszere) már a Kormány megalakulásakor is jelentkezik, hiszen a köztársasági elnök tesz javaslatot a miniszterelnök személyére; illetve ő nevezi ki – a miniszterelnök ellenjegyzése mellett – a minisztereket és az államtitkárokat.^[46] Az ország területszervezése körében pedig a köztársasági elnök dönt – az érintett önkormányzatok kezdeményezésére és a területszervezésért felelős miniszter előterjesztésére – a város cím adományozásáról, továbbá község alakításáról, egyesítéséről, a községegyesítés megszüntetéséről, a város és a község elnevezéséről.^[47]

[19] A törvényhozó hatalom legfőbb szerve, az Országgyűlés törvényekkel korlátozza a végrehajtó hatalom, így a közigazgatás mozgásterét is, illetve a képviselők egyötödének kezdeményezésére dönt a Kormánnyal kapcsolatos bizalmi kérdésről.^[48] A Kormány az Országgyűlésnek felelős, az országgyűlési képviselők a Kormány és tagjai felé kérdést, interpellációt intézhetnek. Az önkormányzatokat illetően feloszlatja az alaptörvény-ellenesen működő képviselő-testületet; a területszervezési kérdésekben megállapítja a vármegyék elnevezését és határait, a főváros esetében pedig a kerületeket.^[49] Szintén a törvényhozó hatalomba tartozó, az Országgyűlés pénzügyi és gazdasági ellenőrző szerve, az Állami Számvevőszék (→számvevőszék) ellenőrzi a központi költségvetés kormányzati végrehajtását, gazdálkodását, az államháztartásból származó források felhasználását és a nemzeti vagyon kezelését.^[50] Az alapvető jogok biztosa (→ombudsman) pedig a közigazgatásban, vagy a közigazgatási szervek által megvalósított, az alapvető jogokkal kapcsolatban (materiális jogállami követelmény) tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltatja, orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményez.^[51]

[20] A bírói hatalom a rendes, de elsősorban a közigazgatási bíráskodáson keresztül vizsgálja felül a közigazgatási szervek cselekményeit, döntéseit. A bíróság dönt a közigazgatási határozatok törvényességéről (közigazgatási per), az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról és törvényben meghatározott egyéb ügyben.^[52] Ez utóbbiak fóruma a Kúria Önkormányzati Tanácsa (→közigazgatási normakontroll). Bár a közigazgatási bíróságokról szóló 2018. évi CXXX. törvény tartalmazza, hogy a közigazgatási bíróságok a Közigazgatási Felsőbíróság és a közigazgatási törvényszékek, azonban ezek kialakítása nem történt meg,^[53] az Alaptörvény sem utal a jogintézményre.

[21] Az →Alkotmánybíróság felülvizsgálja – a közigaztás által alkotott – jogszabályoknak, illetve az egyedi ügyben alkalmazott vagy alkalmazandó jogszabálynak az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alaptörvény-ellenes közigazgatási bírói döntéssel szemben is az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva^[54] (→közigazgatási normakontroll).

[22] Az →ügyészség – a klasszikus büntetőjogi feladatok mellett – a közérdek védelme érdekében közreműködik abban,^[55] hogy a közigazgatási jogi peres és nemperes eljárásokban is a törvényeket helyesen alkalmazzák; elősegíti, hogy a hatósági jogkört gyakorló szervek a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (együtt fellépés). Az ügyész ellenőrzi a közigazgatási hatóságok által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős, végleges vagy végrehajtható döntések, valamint hatósági intézkedések törvényességét. Az ügyész a közigazgatási hatósági döntés érdemére kiható törvénysértés esetén – megfelelő időbeli korlátozással – felhívással él a törvénysértés megszüntetése érdekében. A felhívás eredménytelensége esetén az ügyész az alapügyben hozott jogerős, végleges döntést támadhatja meg bíróság előtt.^[56]

[23] A fővárosi és vármegyei kormányhivatalok (→közigazgatási normakontroll →a közigazgatás jogvédelmi rendszere) a feladatainak teljesítése érdekében jogosultak a központi államigazgatási szervek területi szervei vezetőitől adatokat, felvilágosítást kérni.^[57] A kormányhivatal jogosult az Ákr.-ben a felügyeleti szervre ruházott (jogorvoslati) jogkörök gyakorlására, ha a járási hivatal vagy a helyi önkormányzat jegyzője, polgármestere, hivatali ügyintézője államigazgatási hatáskörben jár el. A Kormány a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter irányításával, a kormányhivatal útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletét.^[58] A kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárásában vizsgálja az érintett működésének, döntéshozatali eljárásának jogszerűségét; döntéseinek jogszerűségét; jogalkotási, továbbá jogszabályon alapuló döntési és feladatellátási kötelezettségének teljesítését. A helyi önkormányzat az önkormányzati rendeletet a kihirdetését követően köteles haladéktalanul megküldeni a kormányhivatalnak.^[59] A kormányhivatal az önkormányzati rendeletet vagy annak valamely rendelkezését jogszabálysértőnek találja, kezdeményezheti a bíróságnál az önkormányzati rendelet felülvizsgálatát; illetve kezdeményezheti a bíróságnál a helyi önkormányzat törvényen alapuló rendeletalkotási vagy határozathozatali kötelezettsége elmulasztásának megállapítását. A kormányhivatal a helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete körében – többek között – törvényességi felhívással élhet; kezdeményezheti a képviselő-testület összehívását; javasolhatja a miniszternek, hogy kezdeményezze a Kormánynál önkormányzati rendelet alkotmánybírósági felülvizsgálatát vagy az Alaptörvénnyel ellentétesen működő képviselő-testület Országgyűlés általi feloszlatását; pert indíthat a sorozatos törvénysértést elkövető polgármester tisztségének megszüntetése iránt; az önkormányzati határozatot közigazgatási perben megtámadhatja; fegyelmi eljárást kezdeményezhet a helyi önkormányzat polgármestere és a jegyző ellen; kezdeményezheti a helyi önkormányzat gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását az Állami Számvevőszéknél; törvényességi felügyeleti bírságot szabhat ki a helyi önkormányzatra.^[60]

[24] A közigazgatáson belüli kontroll egyik fő szerve a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, amely csak az államigazgatás vonatkozásában látja el a kormányzati ellenőrzést. Ez az ellenőrzött szerv szervezetétől függetlenül működő, elsősorban a közpénzek felhasználását, a nemzeti vagyonnal való gazdálkodást, annak megóvását, a közfeladatok hatékony, gazdaságos és eredményes ellátását vizsgáló tárgyilagos, tényfeltáró, következtetéseket levonó és javaslatokat megfogalmazó ellenőrzési vagy tanácsadó tevékenység.^[61]

[25] A közigazgatásra vonatkozó egységes nemzetközi jogi dokumentum nem található, inkább a nemzetközi jog általános tartalmú és egyetemes érvényű szabályai, azaz a nemzetközi jog alapelveit lehet ebben a körben is alkalmazni.^[62] Ennek legfőbb oka, hogy az egyes államok közigazgatásai és közigazgatási joga erős nemzeti karakterrel rendelkezik,^[63] még akkor is, ha egyes csoportosítások hasonló jellemzőket azonosítanak. →Az államok szuverén egyenlősége alapján a belügyekbe való beavatkozás tilalma tehát a közigazgatási tevékenységre is irányadó. Az államok együttműködésének elve a kormányzatok számára is kötelező, ahogy a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésének tilalma vagy az erőszakkal való fenyegetés és az erőszak alkalmazásának tilalma, és ennek folyományaként az államok közötti viták békés rendezése. Az együttműködésből következik a nemzetközi kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elve, sőt, ha bármiféle nemzetközi kötelezettsége ellentétben áll az alapelvekkel, akkor ez utóbbiakat illeti elsőbbség. A közigazgatásnak tiszteletben kell tartania az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat.

[26] Az elmúlt évtizedekben a meghatározóan sajátos közigazgatási hagyományokon alapuló, nemzeti karakterű jogi szabályozások érvénye mellett, a nemzetközi jog és az európai uniós jog szerepe is felértékelődött. Ez nem konkrét előírásokban jelentkezik, például az országok közigazgatási területi beosztására, vagy szervezetrendszerére vonatkozóan – hiszen a közigazgatás szervezése (→a közigazgatás intézményrendszere és szervezési elvei) tagállami hatáskör –, hanem elsősorban alapvető működési elvek és közös értékek deklarációjában nyilvánul meg.^[64] A helyi önkormányzatokra vonatkozóan viszont külön, egységes jogforrás is található (Helyi Önkormányzatok Európai Chartája), de ebben is inkább alapelvekkel és iránymutatásokkal találkozhatunk (→Európai Közigazgatási Térség).

[27] Itt is érdemes röviden utalni arra, hogy Magyarország Alaptörvényének Q) cikke szerint Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját és elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert – így a végrehajtó hatalomra és a közigazgatásra is vonatkozó – szabályait (→nemzetközi jog →nemzetközi szokásjog). A nemzetközi jog más forrásai (nemzetközi szerződések, egyezmények) jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé (→nemzetközi szerződések). Az E) cikk rendelkezései pedig annyiban a hazai közigazgatás feladatait is érintik, hogy Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja (→az Európai Unió jogának viszonya a magyar joggal). A kizárólagosan és közösen gyakorolható témakörök szinte kivétel nélkül szakigazgatási területeket jelölnek ki: vámigazgatás, versenyjog, mezőgazdaság, halászat, foglalkoztatás, környezetvédelem, fogyasztóvédelem, közlekedés, energiaügy, ipar, kultúra, idegenforgalom, oktatás stb.^[65] Az Európai Unió joga megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt, amely a hazai közigazgatás számra is kötelező az uniós jog szupremáciája, a közvetlen hatály a közvetlen alkalmazandóság alapján.

[28] Az Európai Unióban tehát a jogharmonizáció keretében találkozhatunk az államigazgatásra vonatkozó közös szabályokkal. Ennek egyik központi színtere az EU Közigazgatási Jogi Kutatóhálózat (Research Network on EU Administrative Law – ReNEUAL), amely az uniós közigazgatási jog egyszerűsítésének lehetőségével és lényeges szükségességével foglalkozik, mint az uniós politikák uniós intézmények és tagállamok általi végrehajtását szabályozó szabályok és elvek összessége.^[66] Enne indoka – ahogy azt a központ is elismeri –, hogy az EU közigazgatási joga szakpolitikánként rendszertelen és átláthatatlan módon fejlődött. Az egyszerűsítés az EU szakpolitikai területein alkalmazott struktúrák és módszertan észszerűsítésével és fejlesztésével érhető el. A ReNEUAL átfogó célja az EU közvéleménye olyan megértésének kialakítása, amely biztosítja, hogy az Unió alkotmányos értékei jelen legyenek és minden esetben betartsák a közhatalom gyakorlása során.

[29] A ReNEUAL 1.0 keretében a munkacsoportok 2009 és 2014 között mintaszabályokat dolgoztak ki.^[67] A 2014. évi ReNEUAL Model Rules on EU Administrative Procedure a kötelező érvényű jogszabályjavaslat tervezete, amely összehasonlító kutatások alapján azonosítja a legjobb gyakorlatokat az EU különböző szakpolitikáiban az uniós jog általános elveinek megerősítése érdekében (→a közigazgatási eljárásjog az Európai Unióban).^[68] A modellszabályok hat könyvbe rendezték az alábbiak szerint: Általános rendelkezések, Közigazgatási jog(szabály)alkotás, Egyedi ügyekben történő döntéshozatal (hatósági eljárás), Közigazgatási szerződések, Kölcsönös segítségnyújtás, Adminisztratív információáramlás.^[69]

[30] A ReNEUAL 2.0 esetében 2018-tól kezdődően három, az EU közigazgatási joga szempontjából kiemelten releváns téma kutatása indult meg.^[70]

• A 2.1 munkacsoport: „A közigazgatási jog és a jó közigazgatás közös európai elvei” egy Európai Közigazgatási Jogi Eszköztárat (European Administrative Law Toolbox) kíván létrehozni, felfedve a szükségesnek vagy legalábbis hasznosnak tartott jogi eszközök mélyebb indokait az olyan kulcsfontosságú demokratikus elvek érvényesülése során, mint például az egyének jogainak a közigazgatás általi védelme, az átláthatóság és a közigazgatás és tevékenységének demokratikus legitimációja. Ennek két összetevője az Európai Közigazgatási Jogok Közös Alapja (Common Core of European Administrative Law – CoCEAL) és a Jó közigazgatás páneurópai általános elvei (pan-European general principles of good administration).
• A 2.2 munkacsoport: „Digitalizált közigazgatás az EU-ban” az új technológiák, és különösen a digitalizált információs és kommunikációs technológiák hatására összpontosít (gépi tanulás, algoritmikus döntéshozatal, mély tanulási algoritmusok, belső piaci együttműködés, rendőrségi és igazságügyi együttműködés, pénzpiaci szabályozás, intelligens városok, fordítás).
• A 2.3 munkacsoport: „Nemzetközi és transznacionális közigazgatási jog” a közigazgatási együttműködésekre fókuszál, így konkrétan megvizsgálja a határokon átnyúló és funkcionális együttműködést szabályozó jogi rendszerek hiányosságait, és azt, hogy melyik jog alkalmazandó, amikor egyik sem vitathatatlan. Ez kiterjed mind a jogrendek közötti horizontális interakcióra (határokon átnyúló együttműködés), mind a vertikális interakcióra (szabályozási együttműködés).

[31] A →helyi önkormányzatokat érintő nemzetközi jogi alapdokumentum az 1997. évi XV. törvény a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájáról szóló, 1985. október 15-én, Strasbourgban kelt egyezmény kihirdetéséről, amelynek célja a tagok közötti szorosabb egység létrehozása, a közös eszmék és elvek védelme és megvalósítása.^[71] Ennek elérésének egyik eszköze a közigazgatás terén történő megállapodás, illetve a szubszidiaritás elve, mivel e jog legközvetlenebbül helyi szinten gyakorolható. Szabályozási követelmény, hogy a helyi önkormányzás elvét a belső jogalkotásban, és amennyire lehetséges, az alkotmányban is el kell ismerni.^[72] A helyi önkormányzás a helyi önkormányzatoknak azt a jogát és képességét jelenti, hogy – jogszabályi keretek között – a közügyek lényegi részét saját hatáskörükben szabályozzák és igazgassák a helyi lakosság érdekében. A charta a következő fontosabb témakörökét érinti inkább alapelvi megközelítésben: a helyi önkormányzás terjedelme; az önkormányzati határok védelme; a feladatoknak megfelelő igazgatási szervezetek, források és azok gyakorlásának feltételei; a tevékenységük államigazgatási felügyelete; a pénzügyi források; az egyesülési jog és a helyi önkormányzás jogi védelme.

[32] Regionális értelmezési szinten ki kell emelni az Európa Tanács Referenciakeret a Regionális Demokráciához című dokumentumát, amelynek tartalmát jelentős mértékben inspirálta a Helsinki Záróokmány (1975) és az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszus által 2008-ban elfogadott Regionális Demokrácia Európai Chartájának tervezete. A kódex a regionális entitások^[73] jogairól és kötelezettségeiről szól, és arra hivatott, hogy átmenetet képezzen a központi kormányzat és az alap (helyhatóságok) között.^[74] A referenciakeret hangsúlyozza a szubszidiaritás elvét, a társadalmi és területi kohézió elvét, valamint a szuverén állam összetevői közötti szolidaritás szükségességét (másként szólva a „szövetségi” lojalitást). A regionális önkormányzat az alkotmány és a jogszabályok szabta korlátozásokon belül a regionális hatóságok jogi kompetenciáját és képességét jelzi arra, hogy szabályozzák és kezeljék a közügyek egy részét saját felelősségi körükön belül, a regionális lakosság érdekében.

[33] Az Európai Városi Charta (1992) az Európa Tanács várospolitikai munkájára épül, mely a szervezet által 1980 és 1982 között lebonyolított Európai Kampány a Városi Újjászületésért mozgalom hatására indult meg.^[75] A dokumentum egyetlen összefüggő szövegbe foglalja a magas színvonalú helyi szintű városigazgatás elveit. Ezek alapján az európai városok polgárainak joguk van: a biztonsághoz, az egészséges környezethez, a foglalkoztatottsághoz, a lakáshoz, a sporthoz és kultúrához, a részvételhez, a tartós és gazdasági fejlődéshez, a városok közötti együttműködéshez, valamint a megfelelő pénzügyi mechanizmusokhoz és struktúrákhoz. Az Európai Városi Charta II: Egy új városkép kiáltványa (2008) jogi státuszát tekintve, hasonlóan az Európai Városi Charta I.-hez, nem minősül nemzetközi egyezménynek.^[76] Tartalmát tekintve kiegészíti és frissíti az előzőt, és a városi élet új kultúráját javasolja, amely arra ösztönzi az európai területeket, hogy fenntartható várost építsenek, amelyek képesek megbirkózni a városi társadalmak jelenkori kihívásaival.^[77]

[34] Az ún. Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról című megállapodást 2007-ben fogadták el a városfejlesztésről és területi kohézióról szóló informális miniszteri találkozó alkalmából.^[78] A dokumentum ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az integrált városfejlesztési politika nagyobb mértékű hasznosítása érdekében szükséges a kiváló minőségű közterületek létrehozása és fenntartása, az infrastrukturális hálózatok modernizálása és az energiahatékonyság növelése, valamint a proaktív innovációs és oktatási politikák, a társadalmi és a demokratikus részvétel. Másfelől kiemelt figyelmet fordít a városok egészének kontextusában a hátrányos helyzetű városrészekre, amelyek felzárkóztatása érdekében hangsúlyosak a fizikai környezet fejlesztésére irányuló stratégiák, a helyi gazdaság és a helyi munkaerő-piaci politika erősítése, a proaktív oktatási és képzési politikák gyermekek és fiatalok számára, illetve a hatékony és megfizethető városi közlekedés ösztönzése.^[79] Ennek továbbfejlesztett változata a 2020-ban indított új Lipcsei Charta, „A városok átalakító ereje a közjó érdekében” című kezdeményezés.^[80]

[1] Aksana SHUPITSKAYA: „The Constitution and Public Administration” Public Governance, Administration and Finances Law Review 2018/2, 81–89.

[2] TAMÁS András: A közigazgatási jog elmélete, Szent István Társulat. 2001, 172, 248–249; VARGA Zs. András: „Hatalommegosztás, az állam- és a kormányforma” Pázmány Law Working Papers 2013/5, 3. Bővebben lásd FÁBIÁN Adrián: „A közigazgatás a hatalommegosztás rendszerében” in JAKAB András – KÖNCZÖL Miklós – MENYHÁRD Attila – SULYOK Gábor (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: Balázs István) 

[3] BÁRCZI Géza – ORSZÁGH László (szerk.): A magyar nyelv értelmező szótára, Budapest, Akadémiai, 1959–1962.

[4] LAMM Vanda (szerk.): Jogi lexikon, Budapest, CompLex, 2009, 469.

[5] BÁRCZI–ORSZÁGH (3. j.).

[6] Immanuel KANT: A tiszta ész kritikája, Budapest, Akadémiai, 1971, 198; TAKÁCS Péter: „Államelmélet a XX. században. A jogi, a társadalmi és a politikai államfogalom” Pro Publico Bono 2011/2.

[7] PETRÉTEI József: „Hatalommegosztás ” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Alkotmányjog rovat, rovatszerkesztő: BODNÁR Eszter, JAKAB András)

[8] James MADISON: „The Structure of the Government Must Furnish the Proper Checks and Balances Between the Different Departments” Federalist Papers 51, 1788. A „checks and balances”-ból lett magyarul – a többség szerint – fékek és ellensúlyok, miközben a check főnévként ellenőrzést, a balance pedig egyensúlyt jelent, bár bizonyos szövegkörnyezetben ellensúlyt is. Országh László 1994-es angol–magyar szótára szerint a balance fordításaként az egyensúly és az ellensúly is helyes lehet. ORSZÁGH László: Angol–magyar szótár, Budapest, Akadémiai, 1994.

[9] TEMESI István: Államigazgatás, Budapest, Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2019, 7; Benjamin CONSTANT: A régiek és a modernek szabadsága, Budapest, Atlantisz, 1997, 80–81.

[10] Rudolph JHERING: Der Zweck im Recht. I-II., Leipzig, Breitkopf und Härtel, 1904.

[11] LÁBADY Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Pécs, Dialóg Campus, 2000, 103; LÁBADY Tamás: A magánjog általános tana, Budapest, Szent István Társulat, 2014, 107.

[12] CDL-AD 003rev, Report on the Rule of Law, 2011. 36-41. §. A Jelentés eredeti lábjegyzetében hivatkozott munka: Tom BINGHAM: The Rule of Law, London, Allen Lane – Penguin, 2010.

[13] Kaarlo TOURI: „Four Models of the Rechtsstaat” in Maija SAKSLIN (szerk.): The Finnish constitution in transition, Helsinki, Finnish Society of Constitutional Law, 1991.

[14] TAMÁS (2. j.) 210–211.

[15] Kétség esetén a gyanúsított javára (kell dönteni).

[16] Alkotmány 2. §; Alaptörvény B) cikk.

[17] 9/1992. (I. 30.) AB határozat; 10/1992. (II. 25.) AB határozat; 11/1992. (III. 5.) AB határozat.

[18] BALOGH Zsolt: „Az Alkotmánybíróság jogállam-értelmezése” in KILÉNYI Géza (szerk.): Alkotmánybíráskodás, Budapest, Unió, 1993, 109–144.

[19] Alaptörvény B) cikk.

[20] GYŐRFI Tamás: „Alkotmányos alapelvek; ellenállási jog” in JAKAB András (szerk.): Az ​Alkotmány kommentárja, Budapest, Századvég, 2009, 150.

[21] Alaptörvénye XXVIII. cikk (7) bekezdés: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan […] közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. 15. cikk (2) A Kormány a közigazgatás legfőbb szerve […].” 17. cikk (4) bekezdés: „Sarkalatos törvény […] közigazgatási szerv megjelölésére vonatkozó rendelkezését törvény módosíthatja.” 25. cikk (2) bekezdés: „A bíróság dönt […] a közigazgatási határozatok törvényességéről […].”

[22] Alaptörvény 15. cikk.

[23] Alaptörvény F) cikk. Bővebben IVÁN Dániel: „Az Mötv. és a főváros” in PERES Zsuzsanna – BATHÓ Gábor (szerk.): Ünnepi tanulmányok a 80 éves Máthé Gábor tiszteletére: Labor est etiam ipse voluptas, Budapest, Ludovika Egyetemi, 2021, 545–556; IVÁN Dániel: „Budapest főváros jogi szabályozottsága” in KOVÁCS Éva Margit (szerk.): Ünnepi kötet a 65 éves Imre Miklós tiszteletére, Budapest, Ludovika Egyetemi Kiadó, 2020, 183–190.

[24] Alaptörvény 16. cikk.

[25] Alaptörvény 18. cikk.

[26] Alaptörvény 20–21. cikk.

[27] Alaptörvény 18. cikk.

[28] Alaptörvény 15. cikk.

[29] Alaptörvény 17. cikk (3) bekezdés: „A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a fővárosi és vármegyei kormányhivatal.” 23. cikk (1) bekezdés: „Az Országgyűlés sarkalatos törvényben a végrehajtó hatalom körébe tartozó egyes feladat- és hatáskörök ellátására és gyakorlására önálló szabályozó szerveket hozhat létre.” 46. cikk (1) bekezdés: „A rendőrség alapvető feladata a bűncselekmények megakadályozása, felderítése, a közbiztonság, a közrend és az államhatár rendjének védelme.” Uo. (3) bekezdés: „A nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető feladata Magyarország függetlenségének és törvényes rendjének védelme, nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítése.”

[30] Ksztv.; Kit.

[31] Kit.

[32] Alaptörvény 31–35. cikk.

[33] Alaptörvény, Záró és vegyes rendelkezések, 25. (2) bekezdés: „A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 2011. december 31-én hatályos 44/B. § (4) bekezdését 2012. december 31-ig alkalmazni kell. 2011. december 31-ét követően törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendelet államigazgatási feladat- és hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek.”

[34] Alaptörvény 34. cikk.

[35] Alaptörvény 51–53. cikk.

[36] Alaptörvény XXIV. cikk.

[37] Alaptörvénye VI. cikk (3) bekezdés: „Mindenkinek joga van […] a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez.” Uo. (4) bekezdés: „A […] közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését sarkalatos törvénnyel létrehozott, független hatóság ellenőrzi.”

[38] Alaptörvény XIII. cikk.

[39] Alaptörvény 38. cikk .

[40] Alaptörvény B) cikk.

[41] TAMÁS András: „A jogállam közigazgatásának »fejlődése«: közigazgatásból magánüzlet” Iustum Aequum Salutare 2009/3, 57–74.

[42] ÁRVA Zsuzsanna: „Közigazgatási jogalkotás” in JAKAB András – FEKETE Balázs (szerk.): Internetes Jogtudományi Enciklopédia (Közigazgatási jog rovat, rovatszerkesztő: BALÁZS István) (2019).

[43] 5/2019. (III. 13.) IM rendelet a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről.

[44] 338/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet a Nemzeti Jogszabálytárról.

[45] Mötv. 51. §.

[46] Alaptörvény 9. cikk (3) bekezdés j) pont és ellenjegyzés mellett (4) bekezdés c) pont.

[47] Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés h) pont. Részletesebben Mötv. V. Fejezet – Területszervezés 96. §.

[48] Alaptörvény 1. cikk (1) bekezdés f) pont és 21. cikk.

[49] Alaptörvény 1. cikk (1) bekezdés g) pont. Részletesebben Mötv. V. Fejezet – Területszervezés 96. §.

[50] Alaptörvény 43. cikk; 2011. évi LXVI. törvény az Állami Számvevőszékről.

[51] Alaptörvény 30. cikk; 2011. évi CXI. törvény az alapvető jogok biztosáról.

[52] Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés; Kp.; 2011. évi CLXI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 24. § és IV. Fejezet – A Kúria önkormányzati tanácsa 45. §.

[53] 2018. évi CXXX. törvény 85. §. E törvény hatálybalépéséről és az átmeneti rendelkezések megállapításáról külön törvény rendelkezik.

[54] Alaptörvény 24. cikk.

[55] Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdés d) pont.

[56] Részletesebben lásd 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről IV. Fejezet - Az ügyészség közérdekvédelmi feladatai 26. §.

[57] Alaptörvény 17. cikk (3) bekezdés. A Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve a fővárosi és vármegyei kormányhivatal.

[58] Alaptörvény 34. cikk.

[59] Alaptörvény 32. cikk.

[60] Részletesebben lásd 2019. évi CX. törvény a fővárosi és megyei kormányhivatalok működésének egyszerűsítése érdekében egyes törvények módosításáról; 86/2019. (IV. 23.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a járási (fővárosi kerületi) hivatalokról; 119/2012. (VI. 26.) Korm. rendelet a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletének részletes szabályairól; Mötv. A helyi önkormányzatok törvényességi felügyelete, 132. §-tól.

[61] 355/2011. (XII. 30.) Korm. rendelet a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról. A 370/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet külön rendelkezik a költségvetési szervek belső kontrollrendszeréről és belső ellenőrzéséről.

[62] David DYZENHAUS: „The rule of (administrative) law in international law” Law and contemporary problems 2005/3–4, 127.

[63] TEMESI István: „A közigazgatási jog fogalma, jellemzői, kialakulása” in TEMESI István (szerk.): Közigazgatási jog, Budapest, Dialóg Campus, 2018, 57–58.

[64] LINDER Viktória: „A helyi-területi közigazgatás I. A dekoncentráció és dekoncentrált szervek” in SZALAI András (szerk.): A közigazgatás tudománya és gyakorlata, Budapest, HVG-ORAC, 2020, 231.

[65] Bővebben lásd Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3–6. cikkeit.

[66] ReNEUAL – the Research Network on EU Administrative Law.

[67] ReNEUAL 1.0 – ReNEUAL Model Rules on EU Administrative Procedure. 

[68] Paul CRAIG – Herwig HOFMANN – Jens-Peter SCHNEIDER – Jacques ZILLER (szerk.): ReNEUAL model rules on EU administrative procedure, Oxford University Press, 2017.

[69] A hat könyv részletes feldolgozása a Pro Publico Bono 2017/2. számában olvasható. BALOGH-BÉKESI Nóra – BALÁZS István – BOROS Anita: „I. Könyv - Általános rendelkezések”, 20–67; VARGA ZS. András – PÁTKAI Nándor – BOROS Anita: „II. Könyv - Közigazgatási jogalkotás”, 68–77; VÉRTESY László – POLLÁK Kitti – BOROS Anita – VÁCZI Péter – KOCSIS Diána – LINDER Viktória: „III. Könyv - az egyedi ügyekben történő döntéshozatal”, 78–133; KOVÁCS László – VÁRHOMOKI-MOLNÁR Márta – SZILVÁSY György Péter – KOI Gyula – IVÁN Dániel: „IV. Könyv - A közigazgatási szerződések”, 134–179; FÁBIÁN Adrián – Fazekasné Pál Emese – JÓZSA Zoltán: „V. Könyv - A kölcsönös segítségnyújtás”, 180–195; HAJAS Barnabás – KOI Gyula – GERENCSÉR BALÁZS Szabolcs – BERKES Lilla – BENCSIK András – HULKÓ Gábor – FEHÉR Júlia – LAPSÁNSZKY András – POLGÁR Miklós: „VI. Könyv – Információáramlás”, 196–241.

[70] ReNEUAL 2.0. 

[71] ZÖLD-NAGY Viktória: „Az Európa Tanács helyi önkormányzatokat érintő tevékenysége” in FARKASNÉ GASPARICS Emese (szerk.): A helyi önkormányzatok nemzetközi környezete, Budapest, Ludovika Egyetemi, 2021, 153.

[72] Lásd bővebben az 1997. évi XV. törvény; Lando KIRCHMAIR: „International Law and Public Administration: The European Charter of Local Self-Government (December 20, 2014)” Pro Publico Bono (2015/3, 124–135.

[73] A regionális hatóságok olyan területi hatóságok, amelyek a központi kormányzati szint és a helyhatóságok között helyezkednek el. Ez nem feltétlenül jelent hierarchikus kapcsolatot a regionális és a helyi hatóságok között.

[74] Európa Tanács: Referenciakeret a Regionális Demokráciához, hivatalos szöveg. Európa tanács helyi és regionális hatóságok Kongresszusa, 2017.

[75] European Urban Charter.

[76] Le Congrès des pouvoirs locaux et régionaux: Charte urbaine européenne II Manifeste pour une nouvelle urbanité, 2008.

[77] Ayselin Gözde YILDIZ: „European Urban Charter 1992 and 2008” in Samuel O. IDOWU – Nicholas CAPALDI – Liangrong ZU – Ananda Das GUPTA (szerk.): Encyclopedia of Corporate Social Responsibility, Springer, 2013.

[78] Lipcsei Charta a fenntartható európai városokról.

[79] Markus ELTGES: „Leipzig Charter on Sustainable European Cites-A Work in Progress” European Spatial Research and Policy 2009, 63–78.

[80] Christiaan van LIEROP: New Leipzig Charter – The transformative power of cities for the common good European Parliamentary Research Service, PE 659.384 2020.