Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.
Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította. Az Enciklopédia kiadója 2017 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának társfinanszírozásával. 2020-tól az ORAC Kiadó (akkori nevén HVG-ORAC Kiadó) gondozásában, 2021-től az ORAC Kiadó és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete közös kiadásában jelenik meg. Az Enciklopédia elérhető az ORAC Kiadó Szakcikk Adatbázis szolgáltatásával is.
A biológia ipari célú hasznosításával született meg az 1970-es években a biotechnológia, amely új távlatokat nyitott az orvostudomány számára. A biotechnológiai tárgyú találmányok kezdetben nehezen voltak beilleszthetők a szabadalmi jogokba, ugyanis újszerűségük okán nem volt egyértelmű, hogy az élő anyagok minősíthetők-e találmányként. A mikroorganizmusok szabadalmi célú letétbe helyezéséről szóló 1977. évi Budapesti Szerződés, az USA bírói esetjoga az 1980-as években, majd az Európai Unióban 1998-ban elfogadott Bioirányelv kövezték ki az utat ahhoz, hogy mára a biotechnológiai találmányok teljeskörű szabadalmi jogi védelmet élvezhessenek, ezzel is ösztönözve a K+F tevékenységet. A magyar szabadalmi törvény több helyen speciális anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket tartalmaz a biotechnológiával kapcsolatos szabadalmi bejelentésekre.
Tovább a szócikkreA doménnév, más néven tartománynév olyan egyedi név az interneten, amely az adott számítógép (és a rajta lévő informatikai szolgáltatás, például egy weboldal) hálózaton keresztüli azonosítását teszi lehetővé, megkülönböztetve ezáltal az egyes számítógépeket (szolgáltatásokat) egymástól. Jelen szócikk tömören meghatározza a doménnév jogi rendszertani helyét, összefoglalja a funkcióját, keletkezését, és röviden bemutatja a doméneket fenntartó szervezetrendszert. A doménnevet nem hatósági eljárás, hanem az erre magánjogi úton feljogosított szervezettel történő szerződéskötés útján, regisztrációval lehet megszerezni. Önálló „doménjog” nem létezik, ehelyett a doménnév kizárólagos használati jogát a megkötött szerződés biztosítja a doménhasználó számára. A domén használati joga tehát egy forgalomképes, vagyoni értékkel bíró szerződéses pozíció. A doménnév a technikai beazonosításon túl jelentős reklám- és marketingfunkciót tölt be, és szoros kapcsolatban áll a védjegyjoggal, a földrajzi árujelzőkkel, a vállalkozások kereskedelmi nevével, a névjoggal és a szerzői joggal. A szócikk kitér továbbá a doménnévvel kapcsolatos leggyakoribb visszaélésekre, valamint röviden áttekinti a doménnevekkel kapcsolatban felmerült jogviták eldöntésére létrehozott alternatív vitarendező fórumok működését.
Tovább a szócikkreA hangfelvétel-előállító teljesítménye – a hangfelvétel – jogi védelmet élvez, amely jogi természetét tekintve a szerzői jogokkal szomszédos. A jogalkotó az oltalommal a hangfelvétel előállításával összefüggő befektetés megtérülését kívánja biztosítani az előállító számára, vagyis az – szemben a szerzők és az előadóművészek védelmével – nem az alkotási, illetve az előadási tevékenység egyéni, személyes jellegének oltalmára irányul. Az előzőekből következően a hangfelvétel-előállító szomszédos jogai elsősorban a vagyoni jogok körébe tartoznak. A hangfelvétel-előállítók szomszédos jogait széles körben harmonizálják a multilaterális nemzetközi szerződések és az Európai Unió irányelvei.
Tovább a szócikkreA szócikk a növényfajta-oltalom nemzetközi, hazai és uniós szabályrendszerét mutatja be. A növényfajták oltalmára létesült nemzetközi egyezmény, az ún. UPOV Egyezmény hozta létre a növények biológiai sajátosságaihoz igazodó önálló iparjogvédelmi oltalmi formát, a növényfajta-oltalmat. Az UPOV Egyezmény meghatározta a növényfajta-oltalom anyagi jogi szabályait és kialakította a fajtavizsgálat irányelveit. Magyarország 1983 óta tagja az UPOV Egyezménynek és 2002-ben csatlakozott az UPOV Egyezmény 1991. évi szövegéhez. A magyar szabadalmi jog már 1969-ben szabályozza az UPOV rendszerű növényfajta szabadalmat, amelyet 2003-ban felváltott az önálló növényfajta-oltalom. A nemzeti növényfajta-oltalom lajstromozása a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (SZNTH) a hatáskörébe tartozik. Az egységes uniós oltalom, a közösségi növényfajta-oltalom 1994. évi szabályozása is az UPOV Egyezmény 1991. évi szövegén alapul. A szócikk a közösségi növényfajta-oltalomra vonatkozó részben ismerteti a növényfajta-oltalom feltételeit, a jogosultat megillető kizárólagos rendelkezési jogot és annak korlátait – az oltalom alatt álló növényfajta fajta nemesítési kiinduló anyagként való egyszeri felhasználásának lehetőségét – a nemesítői kedvezményt, valamint a gazdáknak a termés visszavetéséhez való jogát, a mezőgazdasági mentességet. A közösségi növényfajta-oltalommal kapcsolatos eljárások az Angers-ben lévő Közösségi Növényfajta-Hivatal hatáskörébe tartoznak. A közösségi növényfajta-oltalmi rendszer sikerét az 1995 óta elbírált több mint 80 ezer oltalom iránti kérelem és a megadott több mint 60 ezer közösségi növényfajta-oltalom igazolja. A szócikk a növényfajta-oltalomhoz kapcsolódóan kitér a növények szabadalmi oltalmának kérdéseire is a tudományos-technikai fejlődés eredményeire, az új nemesítési technikákra figyelemmel. A növények szabadalmi oltalma iránti bejelentések vizsgálatával kapcsolatban lényeges az Európai Szabadalmi Hivatal elbírálási gyakorlatának a változása, amely szerint nem lehet túlzottan megengedően értelmezni a ’növénycsoport’ fogalmát és nem fogadhatók el a nemesítési módszerektől a termékig terjedő túl tág igénypontok.
Tovább a szócikkreA szerzői jog az irodalom, a tudomány és a művészet területén létrehozott egyéni, eredeti alkotásokat, tehát a szerzői műveket védi. A szerzői mű a szerzői jog alapját képező jogi fogalom. A jogintézmény fő feladata oltalomban részesíteni a szerzői művet, illetve a mű és annak alkotója viszonyát, a szerzői műre vonatkozó személyhez fűződő és vagyoni jogokat. A magyar jogban a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény példálózó felsorolást tartalmaz arra nézve, hogy milyen alkotások tartozhatnak az irodalom, a tudomány és a művészet területére. Míg e három területnek való megfelelés nem állítja különleges kihívás elé az alkotásokat, az egyéni, eredeti jelleg követelménye azonban szigorúbb elbírálás alá esik. Az egyéni, eredeti jelleg egy olyan feltételpár, amelyet külön-külön is lehet vizsgálni, azonban értékelni együttesen szükséges. A mű egyéni, eredeti jellege mutatja meg, hogy egy adott alkotás a szerző saját szellemi tevékenyégének eredménye, valamint azt is, hogy a mű nem más alkotás szolgai másolásának eredménye. A magyar jogban szintén segíti a szerzői művek fogalmának meghatározását a védelem alól kivett művek szabályozása. E jogintézmény azon alapul, hogy bizonyos meghatározott társadalmi célokból egyes műveket (például a folklór alkotásait, jogszabályokat stb.) eleve kivon a jogalkotó a szerzői jogi védelem köréből – annak ellenére, hogy formailag egyébként ezek is megfelelnének a követelményeknek. A szerzői jogi védelem automatikusan keletkezik, a mű megalkotásától kezdve fennáll. A védelemhez nincs szükség nyilvántartásba vételre és semmilyen egyéb hatósági aktusra. A szerzői jogok összessége azt a természetes személyt illeti, aki a művet megalkotta, azaz a szerzőt. Több szerző közös munkája is eredményezhet szerzői jogi védelem alatt álló alkotást (közös művek, együttesen létrehozott művek). Nemcsak különálló alkotások, hanem gyűjtemények is szerzői jogi védelemben részesülhetnek, ha tartalmuk összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jelleget mutat, függetlenül attól, hogy a gyűjtemény elemei önmagukban szerzői jogi védelem alatt állnak-e vagy sem.
Tovább a szócikkreA számítógépek megjelenése szükségképpen vonta magával azon számítógépi programoknak a kifejlesztését, amelyek lehetővé teszik a gép és az ember közötti kommunikációt, és amelyek segítségével a gépet az ember rá tudja venni a legkülönfélébb feladatok elvégzésére. Mára a digitális technológiák, az exponenciálisan bővülő számítókapacitással rendelkező hardverek és az egyre kifinomultabb feladatokat ellátni képes szoftverek egyre szélesebb körben határozzák meg több milliárd ember hétköznapjait. A hardverek és az azokat vezérlő szoftverek ott vannak a mosógépben, a hűtőgépben, az egészségügyi eszközökben, a járművekben, a hadiiparban, az űrtechnológiában vagy akár a zsebünkben lapuló okostelefonban, amelyen keresztül a pénzügyeinket intézzük, kommunikálunk vagy a kertünkben elhelyezett vadkamera képeit figyeljük. A szoftverekről vagy más néven számítógépi programalkotásokról szóló szócikkben röviden sorra vesszük a releváns nemzetközi, európai uniós és egyesült államokbeli, valamint magyarországi szerzői jogi szabályokat, hogy az olvasó képet kaphasson e rendkívül érdekes és napjainkat alapjaiban meghatározó technológia szerzői jogi aspektusairól.
Tovább a szócikkreAz előadóművészi teljesítmény – az előadás – jogi védelmet élvez, amely jogi természetét tekintve a szerzői jogokkal szomszédos. Előadóművész a színész, az énekes, a zenész, a táncos és más, irodalmi vagy művészeti alkotást, illetve népművészeti alkotást előadó természetes személy. Az előadóművészi jogok – a szerzői jogokkal azonos módon – abszolút szerkezetűek, negatív tartalmúak, ugyanakkor időben korlátosak. Az előadóművészi jogok két nagy csoportra oszthatók, a személyhez fűződő jogokra és a vagyoni jogokra. Az előadóművészi személyhez fűződő jogok annak felügyeletét teszik lehetővé, hogy az előadás miként jelenjen meg a közönség előtt. A vagyoni jogok körébe tartozó kizárólagos jogok és díjigények biztosításának célja, hogy az előadói tevékenység gazdasági értelemben is megtérüljön, ezzel hozzájáruljon ahhoz, hogy az alkotások széles körben megismerhetők legyenek a közönség számára.
Tovább a szócikkreAz európai szabadalmi oltalom az európai regionális iparjogvédelmi együttműködés jegyében létrejött Európai Szabadalmi Egyezmény alapján szerezhető olyan szabadalmi oltalom, amelyet az Európai Szabadalmi Hivatal központosított eljárásban ad meg, de az egyes célzott országokban – az előírt fordítások benyújtásával végzett hatályosításukat követően – a nemzeti szabadalmakkal azonos hatályú szabadalmak „kötegeként” él tovább (bundle patent). Az európai szabadalmakra ennek megfelelően a megadást és hatályosítást követő időszakban mind az oltalom tartalma, terjedelme és korlátai, mind pedig a jogérvényesítés kapcsán – az Európai Szabadalmi Egyezmény korlátozott számú anyagi jogi rendelkezése mellett – a nemzeti szabadalmakra vonatkozó belső jogi rendelkezéseket kell alkalmazni. A gyakorlatban az európai szabadalmi oltalom érvényességének megkérdőjelezése miatt indított megsemmisítési eljárások fórumrendszere is megegyezik a nemzeti szabadalmak kapcsán ugyanilyen hatáskörrel rendelkező intézményekével. Az európai szabadalmak megadását követően, azokkal összefüggésben az Európai Szabadalmi Hivatal előtt csak felszólalási eljárásokat lehet indítani (a megadástól számított kilenc hónap elteltéig), a szabadalmas pedig (időkorlát nélkül) kezdeményezheti az európai szabadalom központi korlátozását vagy megvonását.
Tovább a szócikkreA jogkimerülés a szerzői és iparjogvédelmi jogosultak kizárólagos terjesztési jogának belső korlátja, egyúttal olyan gazdaságpolitikai eszköz, amely az adott ország nemzetközi kereskedelmi politikáját képes befolyásolni. A jogkimerülés alkalmazhatósága megkérdőjelezhetetlen az analóg (offline) térben. A jogelv ugyanakkor potenciálisan felhívható digitális terjesztési magatartások, illetve transzformatív átalakító magatartások esetén is.
Tovább a szócikkre