Az Internetes Jogtudományi Enciklopédia célja a teljes magyar jogtudomány aktuális tudásállapotának bemutatása és minden érdeklődő számára ingyenesen elérhető, megbízható tudásbázis megteremtése a magyar jogi kultúra fejlesztésének érdekében. A tanulmányok szakmailag lektoráltak.
Az Enciklopédia létrehozását eredetileg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének munkatársai kezdeményezték, azt a nyolc hazai jogtudományi egyetemi kart tömörítő Jogász Dékáni Kollégium szakmai támogatásáról biztosította. Az Enciklopédia kiadója 2017 és 2019 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara volt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának társfinanszírozásával. 2020-tól az ORAC Kiadó (akkori nevén HVG-ORAC Kiadó) gondozásában, 2021-től az ORAC Kiadó és a Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete közös kiadásában jelenik meg. Az Enciklopédia elérhető az ORAC Kiadó Szakcikk Adatbázis szolgáltatásával is.
Az uniós jog – amely a tagállamok jogrendszerének is része – a tagállamok és magánszemélyek számára kötelezettségeket és jogokat egyaránt megállapít. Ezek túlnyomórészt „önkéntes jogkövetés” útján érvényesülnek. Az uniós jog kikényszerítése, vagy másképpen az uniós jog megsértésével szembeni fellépés egyrészt az Európai Unió erre jogosított szervei (az Európai Unió Bírósága, az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank) által, másrészt a tagállamok jogkikényszerítésre felhatalmazott közigazgatási szervei (adóhatóságok, vámszervek, rendőrség) és bíróságai által történik. A tagállamok jogsértéseivel szembeni fellépés „klasszikus” eszköze az ún. kikényszerítési eljárás, amelyet a Bizottság indít, és ha nem sikerül „tárgyalásos” megoldást találni, akkor az EUB elé kerül az ügy. Az EUB végső soron pénzügyi szankciót is kiszabhat a jogsértő tagállamra. További eljárások a tagállammal szemben: az EU értékei megsértésével kapcsolatos „EUSZ 7. cikk szerinti eljárás”, az EU pénzügyi érdekeit védő „jogállamisági mechanizmus”. A jogsértő uniós aktusokkal, illetve mulasztásokkal szemben az Európai Unió Bírósága előtt lehet pert indítani. A vállalkozások versenyjogi jogsértéseivel szemben a tagállami versenyhatóságok és a Bizottság léphetnek fel. Eljárásuk felett az EUB, valamint a tagállami bíróságok gyakorolnak bírói ellenőrzést. Fontos tudni, hogy magánszemélyek uniós jogaik kikényszerítése érdekében csak rendkívül kivételes esetben fordulhatnak az EUB-hez, hiszen általában nincs keresetindítási jogosultságuk.
Tovább a szócikkreAz uniós polgárság a tagállamok állampolgárait megillető jogállás, melyhez az uniós alapszerződésekben meghatározott jogok kapcsolódnak. Az uniós polgárság járulékos jellegű státusz, a tagállamok állampolgársága közvetítésével létezik, ezáltal mindenki uniós polgár, aki valamelyik tagállam állampolgára. A tagállami állampolgárság, így egyúttal az uniós polgárság megszerzésének és elvesztésének feltételeit továbbra is maguk a tagállamok határozzák meg. Az uniós polgárság egyben kiegészítő jellegű jogállás, vagyis nem váltja fel a tagállami állampolgárságot, csupán kiegészíti azt. Az Európai Unió Bírósága kiterjesztő hatályú joggyakorlatának köszönhetően az uniós polgárság mára a tagállami állampolgárok alapvető jogállásává vált, ami rendkívüli jelentőséggel bír a korábban kizárólag gazdasági többletjogosítványokkal felruházott „belső piaci polgárok” helyzetét illetően. Ez az új státusz immár közvetlenül és általánosan biztosítja a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás jogát, miközben bizonyos politikai jogosítványokat is garantál, továbbá lehetővé teszi, hogy az azonos helyzetben lévők állampolgárságuktól függetlenül azonos bánásmódban részesüljenek az alapszerződés hatálya alá tartozó helyzetekben. Az uniós polgárságból fakadó jogok ugyanakkor nem könnyen szakíthatók el a belső piaci gyökerektől, és nehezen öltenek tisztán szupranacionális, azaz nemzetek feletti jelleget.
Tovább a szócikkreA XX. század utolsó évtizedének integrációs vívmányai hatalmas előrelépést jelentettek az európai egység felé vezető úton. Ebben az időszakban az európai államok egy csoportja a gazdasági integráció olyan magas szintjére jutott el, amelyre korábban még egyetlen más – hasonló történeti előzményekkel rendelkező – államközösségnek sem sikerült. Az integrációnak ez a formája a gazdasági és monetáris unió (GMU) néven vonult be mind a szakirodalomba, mind a köztudatba. Az európai egységesülési folyamat immár hét évtizedet is meghaladó történetének meghatározó fordulópontjaként értékelhető a GMU létrejötte, amelynek leglátványosabb eleme a közös és egyetlen fizetőeszköz bevezetése volt. A GMU e nézőpontból talán legfontosabb hozadéka, hogy ennek köszönhetően már eddig is sok százmillió európai polgár számára vált kézzelfoghatóvá az európai gondolat. A GMU létrejötte és működése jelentős változásokkal járt az uniós intézmény- és jogrendszerben is. Előzményei, létrejöttének folyamata és eddig története elválaszthatatlan attól a gazdasági, politikai és jogi környezettől, amelyben működik.
Tovább a szócikkreA jogharmonizáció (más néven jogszabályok közelítése) kezdetektől fogva az európai integráció meghatározó szabályozási eszköze, amely a tagállami jogok jelentős eltéréseinek felszámolását szolgálja e különbségeknek közös szabályokkal való felváltása útján. A harmonizált jog végeredményben egyfajta egységes jog létrehozására vezet, ahol az egységesség mértéke függ a harmonizációs eszköz (irányelv vagy rendelet) típusától, az alkalmazott harmonizációs technikától és az aktus szabályozási megoldásától is. A tagállamokat – a lojalitási klauzula értelmében – kötelezettség terheli arra nézve, hogy nemzeti jogukat igazítsák a harmonizációs előírásokhoz.
Tovább a szócikkre