[1] A gyülekezési jog első generációs egyéni szabadságjog, amelyet az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése mellett számos nemzetközi jogi dokumentum rögzít, így, többek között, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának (EJENY) 20. cikke, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (PPJE) 21. cikke, az Emberi Jogok Európai Egyezményének (EJEE) 11. cikke, de megjelenik a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény 15. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12. cikkében is.^[1]

[2] Leggyakrabban politikai, azaz a köztevékenység szabadságát – vagyis a „politikai akaratképzésben, a közügyek megvitatásában való részvétel lehetőségét”^[2] – biztosító, egyéni, ám kizárólag kollektíven gyakorolható kommunikációs szabadságjogként határozzák meg,^[3] (→a véleménynyilvánítás szabadsága) abban azonban nincs teljes egyetértés, hogy a gyülekezési jog által biztosított védelem alá esnek-e azok a csoportosulások, illetve összejövetelek is, amelyek nem a közügyek alakításában való részvételre irányulnak. A gyülekezési jog fogalmának meghatározásához ezért mindenekelőtt azt szükséges meghatározni, hogy mi a „gyülekezés” mint a gyülekezési jog védelmi körébe eső magatartás pontos tartalma.

[3] Legtágabb értelmezésben a gyülekezési jog által védett magatartásnak minősül „minden közös céllal összegyűlt csoportosulás”, függetlenül „a gyülekező csoport céljától, feltéve, hogy a cél megengedett, így a sport-, szabadidős, szórakoztató vagy kulturális rendezvények is ide tartoznak, ha szervezői magánszemélyek”.^[4] Ehhez, a Bragyova Andrásnak a 75/2008. (V. 29.) AB határozathoz fűzött különvéleményében megjelenő állásponthoz hasonló megközelítést alkalmaz az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága is, amely a PPJE 21. cikkéhez fűzött 37. számú Általános kommentárban leszögezi, hogy

bár a gyülekezési jog elsősorban az olyan összejöveteleket védi, amelyek célja a résztvevők „véleményének kifejezése, egy álláspont kinyilvánítása vagy eszmék cseréje”, illetve egy „csoport összetartozásának vagy identitásának kinyilvánítása vagy megerősítése”, egyes összejövetelek akkor is a gyülekezési jogot rögzítő 21. cikk hatálya alá eshetnek, ha más – például kulturális, vallási, szórakoztatási, vagy akár kereskedelmi – célokat szolgálnak.^[5]

[4] Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) szintén tágan határozza meg a gyülekezési jog által védett magatartások körét. A Friend, Countryside Alliance és mások kontra Egyesült Királyság ügyben az EJEB kimondta, hogy

az EJEE 11. cikkének elsődleges, illetve eredeti célja kétségtelenül a békés demonstrációk és a demokratikus folyamatban való részvétel védelme, ugyanakkor „elfogadhatatlanul szűk értelmezését jelentené a cikk alkalmazási körének az ilyen típusú gyülekezésekre való korlátozása, ahogy a [véleménynyilvánítási szabadságot rögzítő] 10. cikk esetében is túl szűk értelmezés lenne azt kizárólag politikai jellegű kijelentésekre alkalmazni […].”^[6]

Ennek megfelelően az EJEB a 11. cikk alá eső gyülekezésnek tekintett többek között egy angliai romák által évente tradicionálisan megrendezett lóvásárt,^[7] vagy egy nyilvánosan megtartani tervezett vallási ceremóniát is.^[8]

[5] Ennél valamivel szűkebb megközelítés jelenik meg az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának a Békés Gyülekezés Szabadságára vonatkozó Irányelveiben (EBESZ Irányelvek), amely szerint ugyan

a békés gyülekezés szabadsága számos célt szolgálhat, ideértve (nem kizárólagosan) a vélemények kinyilvánítását, a közös érdekek védelmét, az ünneplést, megemlékezést, a sztrájkőrséget és a tiltakozást,^[9]

ám valamiféle kollektív véleménynyilvánítási elem léte szükséges ahhoz, hogy a kérdéses tevékenység a gyülekezési szabadság védelme alá essen. Ennek megfelelően az EBESZ Irányelvek alapján

a gyülekezés több személy olyan szándékos és ideiglenes jelenléte egy a nyilvánosság számára nyitva álló területen, amelynek célja a kollektív véleménykifejezés.^[10]

[6] A magyar Alkotmánybíróság még ennél is szűkebben értelmezi a gyülekezési jog fogalmát, és kizárólag a politikai akaratképzésben való részvételre irányuló magatartásokat tekinti a gyülekezési jog által biztosított alkotmányos védelem alá esőnek:

Az alkotmánybírósági gyakorlatban a gyülekezési jog […] a közügyekre vonatkozó, békés jellegű közös vélemény-kifejezést biztosítja. Az alkotmányos védelem tehát a közügyekről folytatott nyilvános vitában való részvételt célzó rendezvényeket illeti meg, amelyek segítik a közérdekű információk megszerzését és másokkal való megosztását, valamint a vélemények közös kinyilvánítását […]. Az, hogy egy rendezvény közügyet érint-e, következésképpen gyülekezésnek minősül-e az Alaptörvény értelmében, a kifejezésre juttatni szándékozott vélemény tartalmától, formájától és kontextusától függ.^[11]

Hasonló megközelítést alkalmaz a német alkotmánybíróság is, amelynek a közterületen megrendezett zenei fesztiválokkal kapcsolatos döntése^[12] szerint

személyek csoportosulása akkor érdemes a gyülekezési jog nyújtotta fokozott védelemre, ha célja a közügyekről folytatott nyilvános vitában való részvétel. Ha nem ez az elsődleges cél, akkor az „csak az általános cselekvési szabadság keretében élvez a rendezvény (gyengébb) védelmet”.^[13]

[7] A hatályos magyar gyülekezési törvény (2018. évi LV. törvény a gyülekezési jogról, Gytv.) szintén ezt a megközelítést követi, amikor 2. §-ában a gyűlést legalább két személy részvételével közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetelként definiálja, és ennek megfelelően szakít a korábbi gyülekezési törvény azon megoldásával is, amely taxatív felsorolással vett ki a törvény hatálya alól egyes, ilyen véleménynyilvánítási céllal nem rendelkező rendezvénytípusokat (például családi események, kulturális rendezvények, vallási szertartások).

[8] A fenti megközelítések különbözősége elsősorban abban rejlik, hogy milyen jelentőséget tulajdonítanak valamely csoportosulás véleménynyilvánítási céljának, azaz mennyire látják szorosnak a véleménynyilvánítási és a gyülekezési jog közötti kapcsolatot. A továbblépés előtt ezért érdemes kitérni e két jog viszonyára. (→a véleménynyilvánítás szabadsága)

[9] Bár Győrfi Tamás szerint nincs olyan liberális demokratikus igazolás, amely a véleménynyilvánítási jog mellett szükségessé teszi a gyülekezési jog önálló tételezését,^[14] a jogirodalom jelentős része különböző – jogi, szociológiai, politikai, illetve akár gyakorlati-rendészeti – érvek alapján indokoltnak tartja a két jog megkülönböztetését és részben elkülönült szabályozását.

[10] Az egyik ilyen aspektus a gyülekezés fizikai dimenziója. Amint arra mások mellett Hajas Barnabás rámutat,

a gyülekezési jog több, és minőségileg más, mint pusztán valamiféle közös (esetenként tömeges) véleménynyilvánítás, vagy akár egy kommunikációs csatorna.

E más minőség a részvétel „térbeli, fizikai, és időbeli közvetlenségében rejlik. Amint a résztvevők egy szűkebb helyen összejönnek, a gyülekezés térbeli-fizikai dimenzióra tesz szert”, amely a gyülekezési jog önálló alapjogként (és nem csupán a véleménynyilvánítási szabadság egyik megnyilvánulási formájaként) való szabályozását teszi szükségessé és indokolttá.^[15]

[11] Ugyanennek a jelenségnek egy másik aspektusa jelenik meg az Alkotmánybíróság 3307/2020. (VII. 24.) AB határozatában. Ez – a testület korábbi határozataira hivatkozással – megerősíti, hogy a gyülekezési jog a véleménynyilvánítás anyajogának „egy speciális és privilegizált megvalósulási formája”, amelynek jelentőségét növeli, hogy „közvetlen hozzáférési korlátok nélkül biztosítja mindenki számára a politikai akaratképzésben való részvételt”. (→demokrácia) A döntés emlékeztet:

a gyülekezések kitüntetett kommunikációs funkciója […] abban áll, hogy olyan módon teszik lehetővé a közügyek megvitatásába való bekapcsolódást, ami minden más formánál erőteljesebb hangsúlyt tud adni a kifejezett véleménynek”, ugyanakkor – szemben a sajtószabadsággal, amelynek gyakorlása jelentős anyagi ráfordítást igényel – mindenki számára „hasonló feltételekkel" vehető igénybe.^[16]

[12] A gyülekezési jog mint kommunikációs alapjog sajátosságát a fentiek szerint tehát az adja, hogy a gyülekezők személyes, fizikai, közterületi jelenléte olyan – viszonylag alacsony belépési küszöbű – lehetőséget biztosít a közösen kinyilvánítandó vélemény felerősítésére, amely az elkülönülten megjelenő egyéni vélemények esetében nem áll rendelkezésre, hacsak nem a sajtón keresztül jelennek meg, amelynek azonban rendkívül magas a belépési küszöbe.^[17]

[13] Hasonló szempontot vet fel Tabatha Abu El-Haj, amikor arra utal, hogy a közterületi gyülekezések azok számára is lehetőséget adnak a politikai diskurzus irányának módosítására, akik nem rendelkeznek jelentős anyagi eszközökkel, hiszen például az Occupy-mozgalom nélkül a Egyesült Államok-beli vagyoni egyenlőtlenségek nagy valószínűséggel nem válhattak volna olyan politikai témává, amellyel republikánus elnökjelöltek is kénytelenek foglalkozni.^[18] (→ demokrácia) El-Haj emellett hangsúlyozza, hogy a gyűlések szervezése és az azokon való részvétel egyedülálló módon erősíti a civil és politikai részvételt ösztönző társadalmi kapcsolatokat, azaz a gyülekezési jog nemcsak sajátos lehetőséget biztosít az erőforrásokban szegény társadalmi csoportok számára a politikai részvételre, hanem egyúttal – a gyülekezések során megvalósuló „testközelből megtapasztalt polgár(jog)i élmény” által – növeli is az arra való hajlandóságot.^[19] Hasonló szempontot vet fel Michael Hamilton is, aki szerint

a gyűlés kommunikációs funkciója (amennyiben egyáltalán van ilyen) másodlagos lehet annak társadalmi és relációs értékéhez képest.^[20]

[14] A gyülekezési jog és a véleménynyilvánítási jog megfelelő elválasztásának hiányában rejlő sajátos veszélyre figyelmeztet Salát Orsolya a gyülekezési jog korlátozásával összefüggésben. Amikor a gyülekezés valamely résztvevőjének (vagy akár szervezőjének) a közlése (Salát példájában erőszakra való felhívása) miatt korlátozza (tiltja meg vagy oszlatja fel) a hatóság a gyűlést, akkor az adott személy véleménynyilvánítási jogára irányadó (adott esetben indokolható) korlátozás kiterjesztésével

egy másik alapvető jognak, és ami még fontosabb, más személyek alapvető jogának, a gyülekezési jognak a gyakorlását is megakadályozz[a]. Valójában a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának igazolása tevődik át a gyülekezési jog korlátozására. Az uszításra vonatkozó szabályt, amely indokolható [korlátozást jelenthet] a véleménynyilvánítási jog tekintetében, két különböző jogra alkalmazzuk és számos más jogalanyra terjesztjük ki azáltal, hogy a gyülekezési jogra vetítjük.^[21] (→a véleménynyilvánítás szabadsága)