[1] A Bíróság így látja az előzetes döntéshozatali eljárás értelmét, rendeltetését:

… az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali eljárás, amely a Szerződésekkel létrehozott bírósági rendszer sarokkövét alkotja, a Bíróság és a tagállami bíróságok között olyan, bírák közötti párbeszédet vezet be, amelynek célja az uniós jog értelmezése egységességének biztosítása, így lehetővé téve az uniós jog koherenciájának, teljes érvényesülésének és autonómiájának, valamint végső soron a Szerződésekkel létrehozott jog sajátos jellegének biztosítását…^[1]

[2] Az EUMSZ 267. cikkében írt mechanizmus akkor lép működésbe, amikor a tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügy közvetlenül (például egy közvetlenül alkalmazandó uniós rendelet) vagy közvetve (például egy uniós irányelv végrehajtásaként született nemzeti jogszabály) az uniós jog hatálya alá tartozik, s a nemzeti bíróság bizonytalan az adott uniós jogi aktus érvényességét, illetve értelmezését tekintve.

[3] Ilyenkor lehetősége van arra – bizonyos esetekben kötelessége is –, hogy érvényességre, illetve értelmezésre vonatkozó kérdéssel – előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel – forduljon az Európai Unió Bíróságához (EUB).^[2] A kérdést megválaszoló bírói fórum főszabály szerint a Bíróság, egyes konkrét ügycsoportok esetében a Törvényszék. Az előzetes döntés aztán az adott ügyet eldöntő bíróság(ok) számára kötelező, az Unió többi bírósága számára pedig autoritással bíró megállapítás lesz.

[4] Az eljárás közvetlen kapcsolatot teremt a tagállami bíróságok és az Európai Bíróság között. Az előzetes döntés kötelező ereje, illetve Unió-szerte élvezett autoritása révén hozzájárul az uniós jogban adott jogok egységes, hatékony érvényesüléséhez; más oldalról az uniós jogban adott kötelezettségek kikényszerítéséhez.^[3]

[5] Az előzetes döntéshozatali eljárást a tagállami bíróságok igénybe veszik, az utóbbi években a Bíróság (Törvényszék) munkaterhének zömét adja.^[4] A magyar bíróságok Magyarország uniós csatlakozásától kezdve tesznek előterjesztéseket.^[5]

[6] Az eljárásról az EUMSZ 267. cikke így rendelkezik:

Az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára a következő kérdésekben:

1. a Szerződések értelmezése;
2. az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényessége és értelmezése.

Ha egy tagállam bírósága előtt ilyen kérdés merül fel, és ez a bíróság úgy ítéli meg, hogy ítélete meghozatalához szükség van a kérdés eldöntésére, kérheti az Európai Unió Bíróságát, hogy hozzon ebben e kérdésben döntést.

Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni.

Ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott személyt érint, az Európai Unió Bírósága a lehető legrövidebb időn belül határoz.

[7] A szabályozás következő szintje az Európai Unió Bíróságának Alapokmánya.^[6]

[8] Tekintettel arra, hogy 2024. október 1-jétől nemcsak a Bíróság, hanem a Törvényszék hatáskörébe is beletartozik, hogy egyes előzetes döntéshozatali eljárásokban határozatot hozhat, az eljárás a két bírói fórum, a Bíróság és a Törvényszék eljárási szabályzataiban is helyet kapott.^[7]

[9] A 267. cikk szövege alapján egyértelmű, hogy az Alapszerződések (az Európai Unióról szóló szerződés, az Európai Unió működéséről szóló szerződés) rendelkezéseinek, fogalmainak, a bennük foglalt elveknek a konkrét üggyel kapcsolatos értelmezésére tehető fel kérdés. A csatlakozási szerződésekben, illetve a Szerződésekhez csatolt jegyzőkönyvekben foglaltakra is tehető fel kérdés. Ugyancsak kérdezhet a tagállami bíróság az Európai Unió alapjogi Chartájában foglalt jogok és elvek tartalmára.

[10] A másodlagos uniós jog esetében nemcsak értelmezést lehet kérni, hanem az adott jogi aktus (annak egy része) érvényességének a megállapítása iránt is lehet előterjesztést tenni.

[11] A másodlagos jogi aktusokat a Bíróság szélesen értelmezi, tehát idetartozhatnak az egyedi aktusok, a szabályjellegű aktusok egyaránt, az Unió által kötött nemzetközi szerződések sem képeznek kivételt. Amennyiben ez utóbbiak döntéshozatalra feljogosított szervet hoznak létre^[8], úgy ezek aktusainak értelmezését is lehet kérni.

[12] Az alábbiakban csak az eljárás gyakorlati szempontból is legfontosabb mozzanatait ismertetjük.

[13] Az eljárás a tagállami bíróság határozatával indul. Ez az aktus – jellemzően végzés (a francia jogban décision, a németben Beschluss, az angolban decision, judgment) – rögzíti az uniós jog értelmezésére, illetve az uniós aktus érvényességére vonatkozó kérdést, egyúttal felfüggeszti a bíróság előtt folyamatban lévő eljárást (alapeljárás).^[9]

[14] Az előzetes döntésiránti kérelmet rögzítő végzés születhet a felek erre irányuló indítványa nyomán, de ennek hiányában is, hivatalból.

[15] A Bíróság és a Törvényszék eljárási szabályzatai a kérelem tartalmára vonatkozóan követelményeket rögzítenek:^[10]

A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:

a)            a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;

b)            az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;

c)            azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

[16] Ezek a követelmények egyrészt az alapeljárás bírósága számára „hasznos válasz” nyújtásához szükségesek, másrészt az észrevétel benyújtására jogosítottak – a tagállamok kormányai, uniós intézmények – számára nélkülözhetetlenek. Mint azt a következőkben látni fogjuk, amennyiben a követelmények nem teljesülnek, az uniós bíróság megtagadja a kérdés megválaszolását.

[17] A hasznos válasz érdekében az alapeljárás bíróságának az eljárás olyan pontján célszerű felfüggeszteni az eljárást, amikor kellő pontossággal meg tudja határozni az alapeljárás jogi és ténybeli hátterét, valamint az általa felvetett jogi kérdéseket. A gondos igazságszolgáltatás érdekében az is célszerűnek bizonyulhat, hogy az előzetes döntéshozatalra utalásra kontradiktórius vitát követően kerüljön sor.^[11]

[18] A magyar szabályozás arról is rendelkezik, hogy az előzetes döntéshozatali kérelmet tartalmazó végzést meg kell küldeni az igazságügyért felelős miniszternek is.^[12]

[19] Hosszú évtizedek után a Bíróság hatásköre az előzetes döntéshozatali eljárásban^[13] immár nem kizárólagos. Az Európai Parlament és a Tanács a Bíróság kérelmére^[14] az EUMSZ-ben kapott felhatalmazás alapján rendelettel módosították az Európai Unió Bírósága alapokmányát.^[15]

[20] Az alapokmány 50b. cikke értelmében:

A Törvényszék hatáskörrel rendelkezik arra, hogy elbírálja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 267. cikke alapján előterjesztett azon előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket, amelyek kizárólag az egyes alábbi ügycsoportok valamelyikének vagy azok közül többnek a területére tartoznak:

a)            a közös hozzáadottértékadó-rendszer;

b)            a jövedéki adók;

c)            a vámkódex;

d)            az áruknak a Kombinált Nómenklatúra szerinti tarifális besorolása;

e)            visszautasított beszállás vagy közlekedési szolgáltatások késése vagy törlése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség;

f)             az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere.

[21] A Törvényszék hatáskörének ilyen bővítése már régebben felmerült. A bővítés mellett síkra szállók fő érve a Bíróság túlzott munkaterhe volt, ami – így az érvelés – az eljárás elhúzódásához, a döntések minőségének hiányosságaihoz vezetett. Az is felmerült, hogy a Bíróságnak az uniós jogrend szempontjából jelentős ügyekre kellene szorítkozni, meg kellene szabadulnia a technikai jellegű, kis súlyú ügyektől. A Törvényszék új hatáskörrel történő felruházását ellenzők mindenekelőtt az uniós jog egységes értelmezését féltették.

[22] Az új szabályozás mindkét irányban törekszik kielégítő helyzetet teremteni. Egyfelől olyan ügycsoportokat „adott le” a Törvényszéknek, amelyek jelentős számban adnak munkát, illetve többnyire technikai jellegű kérdéseket vetnek fel. Másfelől az új szabályozás biztosítékokat épít be, amelyek azt szolgálják, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeket a Bíróság és a Törvényszék egyformán bírálja el. A Törvényszék köteles a kérelmeket az e célból kijelölt tanácsnak kiosztani (ezzel elkerülhető, hogy a Törvényszék különböző tanácsai eltérő álláspontot foglaljanak el). Minden egyes ügyben főtanácsnokot kell kijelölni (ez az uniós ítélkezési gyakorlat teljességének figyelembevételére ad intézményes lehetőséget). Az alapokmány 50. cikk (3) bekezdése értelmében a Törvényszék eljárási szabályzata határozza meg a tanácsok összetételét; lehetővé téve, hogy az öt bíróból álló tanácsok és a nagytanács közötti tanácsban járjon el (elkerülendő olyan bírák részvételét a döntéshozatalban, akik nem tagjai az e célból kijelölt tanácsnak).

[23] A Bíróság kontrollját szolgálja az alapokmány eljárási szabálya, amely szerint minden előzetes döntés iránti kérelmet a Bírósághoz kell benyújtani. A Bíróság úgynevezett előzetes elemzést végez.^[16] Ezt az elemzést a Bíróság elnöke, elnökhelyettese és az első főtanácsnok végzi el. Miután meggyőződtek arról, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kizárólag az 50b. cikkben foglalt ügycsoportok valamelyikének vagy azok közül többnek a területére tartozik, átteszi e kérelmet a Törvényszékhez.^[17]

[24] Az előzetes elemzés során a Bíróság dönthet úgy, hogy a kérelmet maga fogja megválaszolni. Erre az alapokmány 50b. cikke második bekezdése nyújt lehetőséget, amelynek értelmében „az első bekezdés ellenére a Bíróság továbbra is hatáskörrel rendelkezik az olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálására, amelyek önálló kérdéseket vetnek fel az elsődleges jog, a nemzetközi közjog, az uniós jog általános elvei vagy az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmezésével kapcsolatban.”

[25] A Bíróság közzétette azoknak az ügyeknek a listáját, amelyekben 2024. október 1. és 2025. június 30. közötti időszakban járt el az EUB.^[18]

[26] Az új szabályozás a főtanácsnok helyzetét is új megvilágításba helyezte. Bár eddig is volt lehetőség arra, hogy a Törvényszék előtti eljárásban főtanácsnok lépjen fel, ez a gyakorlatban nem kapott helyet. Az új hatáskörrel azonban szükségessé vált a főtanácsnok előzetes döntéshozatali eljárásbani helyzetének további részletezése. Ezt az alapokmányba újonnan beiktatott 49a. cikke tette meg: A Törvényszéket egy vagy több főtanácsnok segíti az 50b. cikknek megfelelően hozzá továbbított előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elbírálásában. A Törvényszék bírái maguk közül választják meg a főtanácsnoki feladatokat ellátó tagokat. Abban az időszakban, amíg az említett tagok főtanácsnoki feladatokat látnak el, nem járhatnak el bíróként előzetes döntéshozatal iránti kérelmek ügyében. A főtanácsnokot minden előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetében az e feladat ellátására megválasztott olyan bírák közül választják ki, akik nem ahhoz a tanácshoz tartoznak, amelyre a szóban forgó kérelmet kiosztották.

[27] Egy további biztosíték célozza az egységes joggyakorlat biztosítását. Lehetőség van arra, hogy a Törvényszék előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatát a Bíróság felülvizsgálja. A felülvizsgálatra a Bíróság első főtanácsnoka tehet indítványt, ha úgy ítéli meg, hogy fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül. Ha a Bíróság úgy dönt, hogy szükséges a felülvizsgálat, a Törvényszék által megküldött iratok alapján gyorsított eljárás keretében határoz. Ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a Törvényszék határozata sérti az uniós jog egységességét vagy koherenciáját, a Bíróságnak a felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekre adott válasza lép a Törvényszék válasza helyébe.^[19]

[28] A tagállami bíróság kérelmet tartalmazó határozatát – miután lefordították valamennyi hivatalos nyelvre – a Bíróság hivatalvezetője továbbítja az alapeljárásban részt vevő feleknek, a tagállamoknak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak, továbbá annak az uniós intézménynek, szervnek vagy hivatalnak, amelyik meghozta azt a jogi aktust, amelynek érvényessége vagy értelmezése a jogvita tárgyát képezi. Ezek a személyek, illetve szervek jogosultak arra, hogy két hónapon belül beadványokat vagy észrevételeket nyújtsanak be.^[20]

[29] A Bíróság bármely általa választott személyt, testületet, hatóságot, bizottságot vagy egyéb szervezetet bármikor szakértői vélemény elkészítésével bízhat meg.^[21]

[30] A Bíróság és a Törvényszék eljárási szabályzatai lehetőséget adnak szóbeli szakasz beiktatására, illetve tárgyalás tartására. Erre tárgyalás tartására irányuló, indoklással ellátott kérelem alapján kerülhet sor. Voltaképpen az ilyen kérelem elutasítását jelenti, ha a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy dönt, hogy mellőzi a tárgyalás tartását, mivel úgy ítéli meg, hogy az eljárás írásbeli szakasza során benyújtott beadványok és észrevételek alapján a határozathozatalhoz elegendő információval rendelkezik. Ugyanez a hatáskör a Törvényszéket is megilleti. ^[22] Nem mellőzhető azonban a tárgyalás megtartása, ha az indokolt kérelmet olyan erre jogosított érdekelt nyújtja be, aki nem vett részt az írásbeli szakaszban.^[23]

[31] A szóbeli szakasz (a tárgyalás) a meghatalmazottaknak, tanácsadóknak és ügyvédeknek, továbbá a főtanácsnok indítványának a Bíróság részéről történő meghallgatásából, valamint az esetleges tanúk és szakértők ki-, illetve meghallgatásából áll.^[24]

[32] Az előzetes döntéshozatali eljárásban – lévén, hogy voltaképpen az alapeljárásba iktatott, közvetett eljárásról van szó, amelynek során az uniós bíróság értelmez, illetve az uniós jogszabály érvényességéről határoz, az ügyet a tagállami bíróság dönti el – nincs helye beavatkozásnak.^[25]

[33] Az EUB belső eljárásai során dől el, hogy az ügyet milyen összetételben (teljes ülés, nagytanács, tanács), illetve melyik tanács dönti el.

[34] Az előzetes döntéshozatali eljárás időtartama meglehetősen hosszú, az elmúlt években átlagosan közel másfél év volt.^[26] Tekintettel arra, hogy az EUB előtti eljárás alatt az alapeljárás fel van függesztve, a felek – és az uniós jog – érdeke megkövetelheti, hogy a Bíróság rövidebb idő alatt hozzon döntést. Az eljárási szabályzat erre három lehetőséget kínál: a) a sürgősségi eljárást, b) a gyorsított eljárást és a c) a soron kívüli eljárást.^[27]

[35] Gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásra^[28] a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból a Bíróság/Törvényszék elnöke az előadó bíró és a főtanácsnok meghallgatását követően hozott döntése alapján kerülhet sor, amennyiben az ügy jellege megköveteli, hogy az eljárásra a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor.

[36] A rendes eljáráshoz képest gyorsabb döntéshozatalt szolgálja, hogy az elnök haladéktalanul kitűzi a tárgyalási határnapot, amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kézbesítésével közöl az alapokmány 23. cikke szerinti érdekeltekkel.

[37] Az érdekeltek beadványaikat, írásbeli észrevételeiket előírt legalább tizenöt napos határidővel tehetik meg. Az elnök arra is felhívhat, hogy a beadványokat és az észrevételeket a kérelem lényeges jogi kérdéseire korlátozzák.

[38] A Bíróság/Törvényszék a főtanácsnok meghallgatását követően határoz.

[39] A gyorsított eljárás elrendelésének indokairól sem az Alapokmány, sem az eljárási szabályzatok nem tesznek említést, ezekről a Bíróság ítélkezési gyakorlata adhat eligazítást.

[40] A Bíróság esetjogában a következő indokok merültek fel, mint amelyek megalapozták a gyorsított eljárás elrendelését:

[41] Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben értelmezni kért terület jellege és érzékenysége,^[29] az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező jogbizonytalanság különös súlyossága,^[30] a kérelmező szabadságtól való megfosztása,^[31] gyermek jogi helyzetének tisztázása,^[32] az alapvető jogok megsértésének veszélye,^[33] rászorultság (Az érintett személy semmilyen forrással nem rendelkezett. ),^[34] súlyos környezeti károk veszélye (vitatott intézkedések az ökoszisztémára visszafordíthatatlan károkat okoznának),^[35] az esetek nagy számában felmerülő büntetlenség veszélye,^[36] a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel összefüggésben alkalmazott gyorsított eljárás és az ideiglenes intézkedések közötti kapcsolat.^[37]

[42] Az EUMSZ harmadik részének V. címe (A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség) szerinti területek vonatkozásában az előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból az előzetes döntésre utalt kérdések megválaszolása sürgősségi eljárásban is elbírálható. Az ilyen eljárásra utalást az előterjesztő bíróságnak ismertetnie kell a sürgősség fennállását alátámasztó és ezen eltérő eljárás alkalmazását igazoló jogi és ténybeli körülményeket, valamint lehetőség szerint megjelöli az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a kérdést előterjesztő bíróság által javasolt választ.^[38] A sürgősségi eljárásról a Bíróság kijelölt tanácsa határoz az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően.^[39]

[43] Az eljárás minél gyorsabb lebonyolítása érdekében az előzetes döntéshozatalra utalás sürgősségi eljárásban történő elbírálásáról szóló határozat megállapítja az előbb említettek számára a beadványok vagy írásbeli észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidőt. A határozat megjelölheti azokat a jogkérdéseket, amelyekre e beadványokban vagy írásbeli észrevételekben ki kell térni, és meghatározhatja ezek maximális terjedelmét.^[40]

[44] A kijelölt tanács – kivételesen sürgős esetben – dönthet úgy, hogy mellőzi az eljárás írásbeli szakaszát. A kijelölt tanács a főtanácsnok meghallgatását követően határoz.^[41]

[45] A Bíróság sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében határozott a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság által előterjesztés nyomán indult C-924/19. PPU. és 925/19. PPU egyesített ügyekben.^[42]

[46] A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utalásokat a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el.

[47] A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a kérelem teljesítésének valamennyi feltétele teljesül: az alapeljárások tárgya (menedékjogi kérelem elbírálása) az EUSZ 3. részének V. címe alá tartozik, az alapeljárások olyan személyek jogát bírálja el, akik meg vannak fosztva szabadságuktól (a röszkei tranzitzóna harmadik országbeli állampolgárok számára fenntartott szektorában nyertek elhelyezést), és az alapeljárás kimenetelétől függ, továbbá, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás késedelme az illető személyek tekintetében súlyos, adott esetben helyrehozhatatlan kárt okozna (a kérelmezőket az előzetes döntéshozatali eljárás befejezte előtt kiutasítják, illetve az egyik ügyben szereplő kiskorú súlyos kárt szenvedne).

[48] A Bíróság ezért az előadó bíró javaslatára, a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy az ügyet sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban kell lefolytatni.^[43]

[49] A Bíróság elnöke elrendelheti az ügy soron kívüli elbírálását. ^[44] A fenti (C-791/19. sz.) ügyben a Bíróság elnöke a kérdések „érzékeny és összetett” jellege miatt döntött a soron kívüli eljárásról.

[50] Az eljárás megszűnik, ha az előterjesztő bíróság visszavonja a kérelmet. Amennyiben az alapeljárás megszűnik (például a felek egyességet kötnek, ^[45] vagy elállás történik^[46]), az előterjesztő bíróság köteles visszavonni a kérelmet, hiszen nincs „előtte folyamatban lévő ügy”^[47]. Nemritkán úgy kerül sor a kérelem visszavonására, hogy a Bíróság megkérdezi az előterjesztő bíróságot, hogy – egy időközben azonos tárgyban született – határozata fényében is fenn kívánja-e tartani a kérelmét.^[48] A Bíróság végzésben törli az ügyet a Bíróság nyilvántartásából (registre).

[51] Előfordulhat, hogy amennyiben az előterjesztő bíróság több ügyet összevon, amelyek közül egyesek tekintetében megszűnik az eljárás, a Bíróság ezek tekintetében is választ ad.

[52] Amennyiben az előterjesztést nem vonják vissza, a következő „végkifejletek” adódhatnak:

• A Bíróság (Törvényszék) megállapítja hatáskörének hiányát, illetve a kérdést elfogadhatatlannak minősíti. Ebben az esetben a nemzeti bíróság nem kapott választ a feltett kérdésére (Előfordul, hogy a feltett kérdések közül csak egyeseket nem válaszol meg a Bíróság).
• A Bíróság (Törvényszék) ítéletet hoz, amelyben rögzíti a feltett kérdésre adott válaszát, illetve nyilatkozik a kérdéses uniós jogi aktus érvényességéről.
• Az indokolt végzéssel hozott határozat születik. A Bíróság eljárási szabályzata értelmében erre akkor kerülhet sor, „(H)a a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.”^[49] A Törvényszék eljárási szabályzata annyiban tér el, hogy a Bíróság és a Törvényszék által már megválaszolt kérdésben is indokolt végzéssel határoz. ^[50]

[53] Az ítélet tartalmazza^[51] a következőket: a) annak feltüntetése, hogy azt a Bíróság (Törvényszék) hozta, b) az ítélkező testület megjelölése, c) az ítélet kihirdetésének napja, d) a tanácskozásokon részt vevő elnök és bírák neve, az előadó bíró megjelölésével, e) a főtanácsnok neve (Törvényszék esetében: ha főtanácsnok kijelölésére sor került), f) a hivatalvezető neve, adott esetben a tárgyalás napja, […] k) annak feltüntetése, hogy a főtanácsnokot meghallgatták, és – adott esetben – indítványa ismertetésének napja, l) a tényállás rövid ismertetése, m) az indokolás, n) az ítélet rendelkező része, amely – adott esetben – magában foglalja a költségekről való döntést is.

[54] A költségekkel kapcsolatban a Bíróság szokásos fordulata:

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.^[52]

[55] Nem ritka, hogy a Bíróság „átigazítja” az előterjesztett kérdéseket.^[53] Ennek leggyakoribb esete a kérdések összevonása.^[54] Egy további, szintén jelentős számban előforduló eset, amikor a Bíróság „átfogalmazza” a kérdést.^[55] (A jellegzetes fordulat: „Az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ…”) Fenger és Broberg ennek három funkcióját különbözteti meg: 1) a Bíróság azért módosít, hogy megválaszolhassa a nem megfelelően fogalmazott kérdést, 2) hogy a kérdéseket a releváns uniós jogi rendelkezésekre szűkítse, 3) hogy a válaszával a kérdésekhez szorosan kapcsolódókon túl is megadhassa az uniós jog autentikus értelmezését.^[56]

[56] Nem vet fel különösebb problémát, ha csak úgynevezett stilisztikai átalakításra kerül sor (stylistic reformulation), ami a megválaszolandó jogkérdések tisztázását segíti. Az átfogalmazás az előzetes döntéshozatali eljárás párbeszédjellegét és egyúttal a „hasznos válasz” adását kérdőjelezi meg a Bíróság, amikor a kérdést érdemben „átigazítja” (substantive reformulation), hiszen ez megváltoztathatja a jogi problémát, ellentmondásos válaszhoz vezethet, ami adott esetben távol áll az előterjesztés eredeti motívumától.

[57] A Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárást lezáró határozatában gyakran „feladatot” ró az előterjesztő bíróságra. Az uniós jog megfelelő alkalmazásával összefüggésben arra szólítja fel a tagállami bíróságot, hogy az ügy eldöntése során tárjon fel bizonyos, az előterjesztésben nem szereplő tényeket, illetve tisztázzon bizonyos tagállami jogban adott jogkérdéseket.

[58] A visszautalások problémát jelenthetnek az előterjesztő bíróság számára, ha a tényvizsgálatra vonatkozó feladatot nem ténybíróság kapja, illetve ha a feladatot az előterjesztő bíróság azért nem tudja végrehajtani, mert nincs reformatórius jogköre.^[57] Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata kapcsán a tényvizsgálatra vonatkozó feladatot a bíróság „továbbutalhatja” a közigazgatási szervhez.^[58] Előfordult, hogy a visszautalás valójában nyilvánvalóan teljesíthetetlen feladatot rótt a magyar bíróságra.^[59] Volt, hogy a ténybeli körülmények vizsgálatát feladatul adó EUB határozatot az előterjesztő bíróság nem megfelelően hajtotta végre, amit a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott határozata korrigált.^[60]

[59] Az előzetes döntést (ítélet, végzés) az EUB megküldi az előterjesztő bíróságnak. A nemzeti bíróság ezután határoz az alapeljárás folytatásáról, majd maga is – immár ügydöntő – határozatot hoz. Az EUB arra ösztönzi a tagállami bíróságokat, hogy a meghozott határozatot küldjék meg számára.

[60] Az előterjesztés – a tagállami bíróságok joga. Bár ez a jog az EUMSZ 267. cikkéből fakad, a magyar eljárásjogi törvények is tartalmazzák.^[61]

[61] Az előzetes döntés iránti előterjesztés valamennyi, uniós jog alapján ítélkező bíróság joga. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a bírósági szervezetrendszer bármelyik szintjén elhelyezkedő, bármilyen ügyszakban eljáró bíróságot az uniós jog alapján megilleti ez a jog.^[62] Az előterjesztésre sor kerülhet a fél indítványa nyomán, de hivatalból is, akár a fél (felek) ellenében is. A bíróságok autonómiája arra is kiterjed, hogy nem is utasíthatók előzetes döntés iránti előterjesztésre.^[63]

[62] Mindjárt nagy nyomatékkal hangsúlyoznunk kell, hogy az alapeljárás felei számára az uniós jog nem teremt alanyi jogot, tehát a feleknek nincs joguk arra, hogy ügyükben az eljáró bíróság előzetes döntés iránt előterjesztést tegyen.^[64] Amint azt alább látni fogjuk, az előterjesztést indítványozó feleknek – amennyiben kérelmüket a bíróság nem teljesíti (elutasítja), ahhoz van joguk, hogy az elutasítást a bíróság megfelelően indokolja.

[63] A magyar jogban ennek nyilvánvaló konzekvenciája, hogy a bíróságok előterjesztésre irányuló határozatával (végzésével) szemben nincs helye fellebbezésnek.^[65],[66]

[64] Ez volt a tárgya az IS-ügynek.^[67] A Budapesti Központi Kerületi Bíróság az előtte folyó büntető ügy kapcsán előterjesztéssel fordult az Európai Bírósághoz. Az előterjesztésben egyebek mellett az kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy

Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és [a Charta] 47. cikkében, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét, hogy ezen elv megsértését jelenti, ha a bíróságok központi igazgatásának feladatait ellátó, Országgyűlés által kinevezett és kizárólag az Országgyűlés által elszámoltatható és felmenthető [OBH] elnöke egy bíróságnak [az] elnöki pozícióját – amely elnök többek között az ügyelosztás meghatározására, bírókkal szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezésére és a bíró értékelésére is jogosult – pályázati eljárás megkerülésével, tartósan az erre felhatalmazott bírói önigazgatási testületek véleményének figyelmen kívül hagyásával, ideiglenes megbízással tölti be?

 Amennyiben az előbbi kérdést igennel kell megválaszolni, és az adott ügyben eljáró bíró alappal tarthat attól, hogy őt bírói, igazgatási tevékenysége miatt jogtalan hátrány éri, úgy kell‑e értelmezni az említett elvet, hogy az ügyben nem biztosított a tisztességes eljárás?

 Úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és [a Charta] 47. cikkében, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét, hogy ezzel az elvvel nem összeegyeztethető az a helyzet, hogy 2018. szeptember 1[‑je] óta – eltérően a korábbi több évtizedes gyakorlattól – a magyar bírák a törvény szerint kisebb javadalmazásban részesülnek, mint a megfelelő szinten, azonos beosztással, azonos szolgálati idővel rendelkező ügyészek, és az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve illetményük általában sem áll összhangban az általuk ellátott feladatok jelentőségével, különös tekintettel az igazgatási vezetők diszkrecionális jutalmazási gyakorlatára?

A legfőbb ügyész, élve törvény adta jogával, a Kúriához fordult azt indítványozva, hogy állapítsa meg az előterjesztés törvénysértő voltát.

A Kúria ezt meg is tette.^[68] Indoklásában figyelemre méltó momentumok:

A Kúria egyszerre kezelte az előzetes döntéshozatalra irányuló előterjesztést a magyar eljárásjog jogintézményeként, illetve az uniós jog részeként. Mindkettő alapján odajutott, hogy a feltett kérdések, illetve az eljárás felfüggesztése, mivel nyilvánvalóan nem szükségesek az alapeljárásban felmerült jogkérdések eldöntéséhez, szükségtelenül szakítja meg az eljárást, törvénysértővé teszik az előterjesztő végzést.

A Kúria leszögezte:

• ítéletének nincs jogkövetkezménye, az ítélet a Kúria jogegységesítő hatáskörébe illeszkedik,
• a Kúria nem vonja el az Európai Bíróság hatáskörét.

 A Kúria ítéletét követően az előterjesztő bíróval szemben a Fővárosi Törvényszék elnöke fegyelmi eljárást kezdeményezett. Indoklásában idézte a Kúria ítéletében foglaltakat a végzés törvénysértő voltáról. (A Fővárosi Törvényszék elnöke később visszavonta az eljárás megindítására vonatkozó aktusát.)

Az előterjesztő bíró nem vonta vissza az előterjesztést, hanem további kérdésekkel egészítette ki azt:

4) a) Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ] 267. cikk[et], hogy ezzel ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amelyben a végső bírói fórum a tagállam joggyakorlatának egységesítését célzó eljárásban az alsóbb fokú bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzését – az adott végzés jogi hatályát nem érintően – törvénysértőnek minősíti?

b) Amennyiben a [4) a)] kérdést igennel kell megválaszolni, úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 267. cikk[et], hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az ezzel ellentétes felsőbb bírói döntéseket és jogegység érdekében hozott elvi állásfoglalásokat figyelmen kívül kell hagynia?

c) Amennyiben a [4) a)] kérdést nemmel kell megválaszolni, ilyen esetben folytatható‑e a felfüggesztett büntetőeljárás az előzetes döntéshozatali eljárás alatt?

5) Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ] 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és [a Charta] 47. cikkében, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét az [EUMSZ] 267. [cikk] fényében, hogy ezzel az elvvel nem egyeztethető össze, ha egy bíróval szemben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése miatt fegyelmi eljárást kezdeményeznek?

[65] A Bíróság nagytanácsban hozott ítéletének rendelkező részében kimondta:

1) Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely tagállam legfelsőbb bírósága a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat alapján a valamely alsóbb fokú bíróság által az említett rendelkezés értelmében a Bírósághoz benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmet – az e kérelmet magában foglaló határozat jogi hatályát nem érintően – azon az alapon törvénysértőnek minősíti, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak és szükségesek az alapjogvita eldöntése szempontjából. Az uniós jog elsőbbségének elve arra kötelezi ezen alsóbb fokú bíróságot, hogy figyelmen kívül hagyja a nemzeti legfelsőbb bíróság ilyen határozatát.

2) Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha valamely nemzeti bíróval szemben fegyelmi eljárást kezdeményeznek azzal az indokkal, hogy e rendelkezés alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordult a Bírósághoz.^[69]

[66] Feltétlenül említést érdemel, hogy a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvénybe a 2023. évi X. törvénnyel beiktatott 667. § (2a) bekezdése az előzetes döntéshozatalra irányuló végzéssel szemben törvényesség védelmében történő jogorvoslatnak nincs helye. Ezzel megszűnt annak jogi lehetősége, hogy az előterjesztés tartalmát a legfőbb ügyész kezdeményezésére a Kúria jogsértőnek nyilvánítsa.

[67] 2008-ban a francia alkotmányba, illetve az Alkotmánytanácsra (Conseil constitutionnel) vonatkozó törvénybe illesztették az úgynevezett „előzetes alkotmányossági kérdés” (question prioritaire de constitutionnalité) intézményét. Amennyiben egy bíróság úgy ítéli meg, hogy az általa alkalmazandó jog sérti az alkotmányt, illetve ellentétes Franciaország nemzetközi kötelezettségvállalásaival, úgy „előzetes alkotmányossági kérdéssel fordulhat a két felsőbírósághoz (Conseil d’État, Cour de cassation) amelyek aztán az Alkotmánytanácshoz fordulhatnak.

[68] A Cour de cassation úgy értelmezte az új jogintézményt, hogy az adott esetben – amennyiben a kérdéses jogszabály egyszerre látszik ütközni a francia alkotmánnyal és az uniós joggal – úgy elesik a bíróság lehetősége arra, hogy az uniós joggal való összeegyeztethetőség vizsgálatát előzetes döntéshozatalra irányuló előterjesztéssel éljen, sértve az EUMSZ 267. cikkben foglalt előterjesztéshez való jogot. Ennek tisztázására előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az Európai Bíróságon.

[69] A Bíróság nem volt könnyű helyzetben, hiszen voltaképpen egy tagállami alkotmányba foglalt jogintézménynek az elsődleges uniós joggal való összeegyeztethetőségéről kellett határoznia.

[70] Az uniós jog elsőbbségét hangsúlyozó érvelésének konklúziójaként az ítélet rendelkező részében kimondta:

Az EUMSZ 267. cikkel ellentétes a nemzeti törvények alkotmányosságának vizsgálatára irányuló közbenső eljárást bevezető tagállami jogszabály abban az esetben, ha ezen eljárás elsőbbségi jellege azzal a következménnyel jár, hogy – akár még valamely alkotmányossági – kérdésnek a törvények alkotmányossági vizsgálatának elvégzésével megbízott nemzeti bíróság elé terjesztését megelőzően, akár adott esetben az e bíróság által az említett kérdésre vonatkozóan hozott határozatot követően – az összes többi nemzeti bíróságot megakadályozza abban, hogy éljen azzal a lehetőséggel, illetve teljesítse azon kötelezettségét, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdésekkel forduljon a Bírósághoz. Nem ellentétes azonban az EUMSZ 267. cikkével az ilyen nemzeti jogszabály abban az esetben, ha a többi nemzeti bíróság továbbra is szabadon:

–             fordulhat a Bírósághoz előzetes döntéshozatal céljából az általa szükségesnek tartott bármely kérdéssel, az eljárás általa megfelelőnek tartott bármely pillanatában, és akár az alkotmányosság vizsgálatára irányuló közbenső eljárást követően is,

–             fogadhat el az uniós jog által biztosított jogok ideiglenes bírói védelmének biztosításához szükséges bármilyen intézkedést, valamint

mellőzheti – valamely ilyen közbenső eljárást követően – a szóban forgó nemzeti jogszabályi rendelkezés alkalmazását, ha azt az uniós joggal ellentétesnek ítéli.

[71] Az utóbbi években Romániában is adódtak olyan fejlemények, amelyek súrlódást vihetnek a román bíróságok előzetes döntéshozatalra irányuló előterjesztésre vonatkozó korlátozhatatlan jogának érvényesülésében.

[72] A román alkotmánybíróság (Curtea Constituțională) 390/2021. számú határozatában rögzítette, hogy „a román alkotmány 148. cikke nem biztosít elsőbbséget az uniós jognak az alkotmánnyal szemben, így a nemzeti bíróság nem jogosult annak vizsgálatára, hogy az alkotmány 148. cikke alapján alkotmányosnak nyilvánított nemzeti jogi rendelkezés összeegyeztethető‑e az uniós joggal.”^[70] 

[73] Az Európai Bíróság az R.S. ügyben úgy ítélte meg, hogy „(A)z ilyen nemzeti szabály vagy gyakorlat alkalmazása emellett sértené a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti, az előzetes döntéshozatali mechanizmussal létrehozott együttműködés hatékonyságát, mivel – az érintett tagállam alkotmánybírósága határozatainak való megfelelés érdekében – visszatartaná a jogvita eldöntésére hivatott rendes bíróságot attól, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon a Bírósághoz.”^[71]

[74] Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében „Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés (a Szerződések értelmezése, a másodlagos uniós jogi aktusok értelmezése, illetve érvényessége – VE), amelynek határozati ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió bíróságához fordulni.”

[75] A rendelkezés célja minden bizonnyal az uniós jog egységes értelmezése, hiszen a végső fokon határozatot hozó bíróság nem megfelelő jogértelmezésén alapuló jogalkalmazása már nem orvosolható – ráadásul ezek a határozatok az alsóbíróságokon követésre találnak –, így meghiúsul az uniós jogban foglaltak hatékony érvényesülése.

[76] A tagállami felsőbíróságok gyakorlata megmutatta, hogy valójában egy többnyire „puha” kötelezettségről van szó. Az eljárás számos pontján kérdések merültek fel.

[77] Nem mindig egyértelmű, hogy az adott nemzeti jogrendszerben adott ügyben melyik bíróság tekintendő végső fokon határozatot hozó bíróságnak.

[78] Magyar vonatkozásban ez a kérdés a nagy horderejű Cartesio ügyben merült fel.^[72]

[79] A magyar bírósági szervezetrendszerben legtöbb esetben a Kúria (korábban Legfelsőbb Bíróság) tekinthető az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdésében foglalt olyan bíróságnak, amelynek határozatával szemben nincs jogorvoslat. Ez azonban nem jelent kizárólagosságot. A Cartesio ügyben az előterjesztő Szegedi Ítélőtábla – amelynek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság mint Cégbíróság határozatával szembeni fellebbezést kellett elbírálnia – azt is kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy az EK 234. cikk harmadik bekezdésében említett, olyan bíróságnak minősül-e, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség. Az Ítélőtábla utalt rá, hogy bár az ilyen eljárásokban hozott határozatai jogerősek és végrehajthatók, velük szemben rendkívüli jogorvoslatra – felülvizsgálatra – kerülhet sor.

[80] A Bíróság válaszában kinyilvánította, hogy „Az olyan bíróságot, mint a kérdést előterjesztő bíróságot, amelynek határozataival szemben az alapügyben szereplőhöz hasonló jogvita keretében felülvizsgálatra van lehetőség, nem lehet az EK 234. cikk harmadik bekezdésében említett olyan bíróságnak tekinteni, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség.”^[73]

[81] A Cartesio ítéletet követően a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma és Közigazgatási Kollégiuma közös véleményt bocsátott ki „az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében.”^[74] Ebben kinyilvánítják: 

Amennyiben törvény az adott ügyben nem zárja ki a felülvizsgálat lehetőségét, a Legfelsőbb Bíróságot kell annak a fórumnak tekinteni, amelyet az EKSz. 234. cikk (3) bekezdése, illetve a 68. cikk (1) bekezdése alapján az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége terhel.^[75]

[82] Ma a legfelsőbb Bíróság helyett a Kúriát kell értenünk.

[83] Érdekes kérdésként merül fel, hogy vajon mit kell a „Kúrián” érteni? Elsőként az adott ügyben ítélkező tanács merül fel. Amennyiben sor kerül jogegységi panasz eljárásra, amely tekinthető jogorvoslati eljárásnak, akkor az előterjesztési kötelezettség a jogegységi panasz tanácsot terheli, hiszen ennek a kúriai fórumnak joga van az adott, felülvizsgálati eljárásban hozott határozatot hatályon kívül helyezni, az ítélkező tanácsot új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítani. Erre akkor kerül sor, ha a jogegységi tanács megállapítja, hogy a jogegységi panasszal támadott határozat jogkérdésben eltért a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától, és ez az eltérés nem volt indokolt.

[84] A Jogegységi Panasz Tanács jogegységi panaszeljárásban hozott határozatával szemben rendkívüli jogorvoslatként az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz eljárás áll rendelkezésre.^[76] Az Alkotmánybíróság kinyilvánította, hogy a jogegységi határozatok – aminek a jogegységi panasz tanács határozata esetünkben minősül^[77] – önállóan felülvizsgálhatók.^[78]

[85] Amennyiben az Alkotmánybíróság befogadja, mert megalapozottan felmerül a bírósági döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, úgy ez a fórum lesz az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére kötelezett bíróság. E mellett a szinte csak elméleti lehetőség mellett talán nagyobb gyakorlati jelentősége van annak, hogy az alkotmányjogi panasz eljárásban általában az Alkotmánybíróságot terheli az előterjesztési kötelezettség.

[86] Megjegyezzük, hogy mind a Jogegységi Panasz Tanács, mind az Alkotmánybíróság által lefolytatott jogorvoslati eljárás az esetek mondhatni elenyésző számára korlátozódnak, ezért az esetek messze túlnyomó részében a Kúria ítélkező tanácsai tekinthetők végső fokon határozatot hozó bíróságnak.

[87] Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése értelmében:

Ha egy tagállam olyan bírósága előtt folyamatban lévő ügyben merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles az Európai Unió Bíróságához fordulni.

[88] Vajon van-e olyan helyzet, amelyben a végső fokon határozatot hozó bíróság szabadul ez alól a kötelezettség alól?

[89] A válaszhoz vezető út az Európai Bíróság úgynevezett acte éclairé doktrínájától indul.

[90] A „világossá tett aktus” (acte éclairé) elvének lényege a Da Costa ügyben^[79] az Európai Bíróság által kimondott, a tagállami bíróságokhoz intézett elvi megállapítás, miszerint amennyiben az Európai Bíróság korábban már megadta a tagállami bíróság előtt kérdésessé vált uniós jogi aktus értelmezését (állást foglalt érvényességével kapcsolatban), akkor az ugyanolyan vagy hasonló tényállás (és jogi probléma tekintetében) alapján folyó eljárásban ez az értelmezés kellő autoritással bír, azaz a tagállami bíróságnak nem kell előzetes döntést kérnie. Ez az úgynevezett Da Costa-elv.

[91] A Bíróság ezt így fogalmazta:

A Bíróság által a 177. cikk alapján (jelenleg EUMSz 267. cikk) adott értelmezés érvénye megfoszthatja a véleménykérés kötelezettségét céljától, és kiüresítheti annak tartalmát. Különösen ez a helyzet, amikor a feltett kérdés tartalmilag megegyezik egy hasonló esetben feltett ugyanazon kérdéssel.

Formai értelemben a tagállami bíróságoknak mindig megvan a joguk az előzetes véleménykérésre, de ha a korábbi előzetes döntéshez képest új tények vagy érvek nem merültek fel, akkor a Bíróság a korábbi döntéséhez fogja magát tartani…

[92] Az előzetes döntés természetét sokoldalúan tárgyaló CILFIT ügyben^[80] hozott ítéletének indokolásában voltaképpen általános jelleggel fogalmazza meg a korábbi ítéleteinek autoritását a tagállami bíróságok felé:

14. A 177. cikk (3) bekezdésben foglalt kötelezettség határát jelentheti, ha a Bíróságnak az adott jogkérdésben már van korábbi döntése, függetlenül az eljárás természetétől, még akkor is, ha a konkrét kérdések nem egyeznek pontosan.

[93] A CILFIT ügyben az olasz bíróság olyan esetre nézve szerette volna tisztázni a végső fokon határozatot hozó tagállami bíróság előterjesztési kötelezettségének fennálltát, illetve annak tartalmát, amikor a Bíróságnak az adott közösségi jogi rendelkezésre vonatkozóan nincs döntése.

[94] A Bíróság a Da Costa ügy konklúzióját, miszerint – bár a 177. cikk (jelenleg EUMSz 267. cikk) (3) bekezdés feltétel nélküli kötelezettséget fogalmaz meg – ha a Bíróság ugyanolyan kérdésre már adott választ, akkor az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elveszti értelmét. Továbbmenve, a Bíróság arra is emlékeztetett korábbi esetjogából, hogy ha korábban már ugyanazt a jogkérdést egyszer megválaszolta – ha nem is teljesen azonos kérdés kapcsán merül is fel –, nem feltétlenül kell ismételten az Bírósághoz utalni. Ezután következik az igazán eredeti kérdés megválaszolása, nevezetesen, mi a teendő, ha a Bíróságnak nincs korábbi döntése az adott jogkérdést illetően.

16. Végül a közösségi jogi rendelkezés megfelelő alkalmazása lehet olyan magától értetődő (obvious), hogy nem hagy helyet semmi ésszerű kételynek a tekintetben, hogy a felmerült kérdést hogyan kell megválaszolni. Mielőtt azonban a bíróság erre az álláspontra helyezkedne, meg kell győződnie arról, hogy a kérdés a többi tagállam bíróságai számára és az Európai Bíróság számára egyaránt nyilvánvaló. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, csak akkor jogosult a bíróság nem előterjeszteni a kérdést az Európai Bírósághoz, és vállalni annak felelősségét, hogy maga oldja azt meg.

17. Ezt a lehetőséget azonban a közösségi jog jellegzetességei és az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségek fényében kell mérlegelni.

[95] Miután a Bíróság kimondta. hogy a tagállamok végső fokon határozatot hozó bíróságai mentesülhetnek az előterjesztési kötelezettség alól – amennyiben számukra az adott értelmezési kérdésre adandó válasz magától értetődő, világos (acte clair) – rögzítette azokat a követelményeket, amelyeknek a tagállami bírónak eleget kell tennie. Ezek a feltételek voltaképpen olyan jogértelmezési módszerek, amelyek az uniós jog megfelelő értelmezését valószínűsítik, illetve figyelmen kívül hagyásuk könnyen vezethet helytelen értelmezéshez. Lévén szó végső fokon határozatot hozó bíróságokról, ez a helytelen értelmezés aztán „szétsugárzik” a nemzeti jogrendszerre, adott esetben annak határain túl is érezhető hatást váltva ki. Ezeket a követelményeket nevezzük CILFIT-feltételeknek:

18. Kezdve azzal, hogy nem szabad elfelejteni, a közösségi jog több nyelven íródik, és a különböző nyelvű változatok egyaránt autentikusak. A közösségi jogi rendelkezés értelmezése tehát magába foglalja a különböző nyelvű változatok összevetését.

19. Azt is szem előtt kell tartani, hogy még ha a különböző nyelvű változatok tökéletesen megfelelnek is egymásnak, a közösségi jog sajátos, csak rá érvényes terminológiát használ. Továbbá az egyes jogintézményekről alkotott felfogás nem szükségképpen azonos a közösségi jogban és a tagállami jogokban.

20. Végül a közösségi jog egyes rendelkezéseit a közösségi jogi rendelkezések teljessége összefüggéseiben kell értelmezni, figyelemmel azok céljára, valamint az addig az ideig tartó fejlődésre, amikor az adott rendelkezést alkalmazni kell.

[96] Az Európai Bíróság tehát azt mondja, hogy ha a felmerült kérdésre adandó válasz nem hagy helyet a tagállami bíró észszerű kételyének a helyes alkalmazást illetően (miután a bíró mérlegelte a fenti szempontokat is), az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére vonatkozó kötelezettség tartalma kiürül, röviden nem kell előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni. A feltételek teljesülése esetén olyan helyzet áll elő, amelyben a nemzeti bíró által adott értelmezés megfelel annak az értelmezésnek, amelyet maga a Bíróság adott volna. Ez megítélésünk szerint jelenti egyrészt az acte clair elv elfogadását, tehát azt, hogy amennyiben a tagállami bíróság számára az illető közösségi jogi rendelkezés jelentése tekintetében eleve nincs észszerű kétség (más észszerű jelentés fel sem merül), akkor nem kell előterjesztést tenni, másrészt azt is, hogy amennyiben adódik más tényleges jelentésváltozat, azt teljes biztonsággal (az észszerű kétség kizárásával) el lehet vetni, tehát ebben az esetben sem áll fenn előterjesztési kötelezettség.

[97] Az Európai Bíróság az Intermodal ügyben a feltételeket kiegészítette azzal, hogy a felsőbíróságtól nem követelhető meg, hogy arról is meggyőződjön, hogy a helyes alkalmazás az Európai Bíróság és a tagállami bíróságok mellett a nem bírósági szervek – úgymint a közigazgatási hatóságok – számára ugyanilyen nyilvánvaló.^[81]

[98] A gyakorlat azt mutatja, hogy a tagállami felsőbíróságok nagyon eltérően viszonyulnak e kötelezettséghez. Vannak felsőbíróságok, amelyek rendszeresen tesznek előterjesztést, miközben adódtak olyan esetek is, amikor a felsőbíróság annak ellenére nem utalt kérdést a Bíróság elé, amikor egyértelmű volt az értelmezési kérdés nyitott volta. Ilyen esetek a magyar bírósági gyakorlatban is adódtak. További problémát vet fel az a szituáció, amikor a felsőbíróság anélkül hivatkozik a CILFIT esetre, hogy indokolná a feltételek tényleges teljesülését.

[99] Tekintettel a CILFIT-feltételek szigorára (valamennyi nyelvi változat figyelembevétele, a sajátos uniós jogi terminológia, sajátos uniós jogintézmények ismerete, az adott uniós jog céljának, szerkezetének és fejlődésének ismerete), főtanácsnokok és az irodalomban többen is felvetették az enyhítés szükségességét.^[82]

[100] A főtanácsnok a Consorzio Italian Management e Catania Multiservizi Spa ügyben 2021. április 15-én ismertetett indítványában tanulmánynak beillő indítványában^[83] sokoldalúan érvel a CILFIT ügyben a végső fokon eljáró nemzeti bíróság előterjesztési kötelezettség alóli mentesülése feltételei újbóli meghatározása mellett. A felvetett számos elvi és gyakorlati probléma közül kettőt emelünk ki: az egyik a CILFIT-követelmények gyakorlati alkalmazhatatlansága és alkalmazásának mellőzése, a másik, hogy Bobek főtanácsnok az egyedi ügyben történő helyes alkalmazás helyett az uniós jog rendszerszintű egységes értelmezésére teszi a hangsúlyt. Javaslatának összegzése:

Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése alapján egy tagállam olyan bírósága, amelynek határozati ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, az adott ügyben köteles a Bírósághoz fordulni, feltéve hogy az ügy – először is – az uniós jog értelmezésére vonatkozó általános kérdést vet fel, amelyet – másodszor – észszerűen egynél több lehetséges módon lehet értelmezni, és – harmadszor – a szóban forgó uniós jogi rendelkezés értelmezése nem vezethető le a Bíróság meglévő ítélkezési gyakorlatából. Abban az esetben, ha az ilyen, uniós jog értelmezésére vonatkozó kérdéssel szembesülő nemzeti bíróság úgy döntene, hogy e rendelkezés alapján nem terjeszt elő előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, e bíróság köteles megfelelő módon megindokolni, hogy a három feltétel közül melyik nem teljesült, és miért.^[84]

[101] A Bíróság nagytanácsban hozott ítéletében teljes mértékben elzárkózott a CILFIT-ítéletben foglalt kritériumok módosításától. Kimondta:

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, csak abban az esetben mentesülhet e kötelezettség alól, ha megállapítja, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó uniós jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár (lásd ebben az értelemben: 1982. október 6‑i Cilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 21. pont; 2005. szeptember 15‑iIntermodal Transports ítélet, C‑495/03, EU:C:2005:552, 33. pont; 2018. október 4‑i Bizottság kontra Franciaország [Forrásadó] ítélet, C‑416/17, EU:C:2018:811, 110. pont). ^[85]

[102] A Cilfit feltételek a Kúria előtt ismertek. A felülvizsgálatra történő befogadás elutasítása kapcsán „megfordította az acte clair doktrínát”, mondván: „A Kúria előzetes döntéshozatali eljárást csak akkor kezdeményez, ha (nem – V. E.) teljesülnek az EUB Cilfit ügyben hozott C-283/81. sz. ítéletében megfogalmazott követelmények…”^[86]

[103] Az Alkotmánybíróság 26/2015. (VII. 21.) AB határozatának megállapítása szerint a kötelezett bíróságoknak nem kell előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezniük, ha (i) azt állapították meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagyis a kérdésre adott válasz nem befolyásolhatná érdemben a jogvita megoldását; (ii) a szóban forgó uniós jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte; (iii) az uniós jog helyes alkalmazása annyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár.^[87]

[104] A végső fokon határozatot hozó bíróságok amennyiben az előttük folyó ügyben alkalmazandó uniós jog értelmezése (érvényessége) tekintetében észszerű kétely merül fel, és mégsem fordulnak előzetes döntésért az Európai Bírósághoz, megsértik a rájuk vonatkozó előterjesztési kötelezettséget.

[105] Az alapszerződésben foglalt kötelezettség megsértése a tagállam jogsértésének minősül, amelynek megállapítása, illetve szankcionálása az uniós jogban a Bizottság, illetve más tagállam által indítható kötelezettségszegési eljárásban történhet.

[106] Annak ellenére, hogy számos tapasztalat van arra nézve, hogy tagállami felsőbíróságok akkor sem tettek előterjesztést, amikor erre kötelesek lettek volna, a Bíróság mostanáig csak egyetlen ügyben állapított meg ezen az alapon tagállami kötelezettségszegést.

[107] Erre a C-416/17., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2018. október 4-én hozott ítéletben került sor.^[88] Az ítélet, bár kétségtelenül újat hozott, nem volt előzmény nélküli.

[108] A Bizottság 2004-ben indokolt véleményt bocsátott ki Svédországgal szemben (COM 2004/2161). Ebben azt állította, hogy a svéd jog – mivel lehetővé teszi a felsőbíróságok számára, hogy a hozzájuk intézett felülvizsgálati kérelmeket indoklás nélkül utasítsák el – nem teszi lehetővé annak megítélését, hogy az előterjesztési kötelezettségnek a svéd felsőbíróságok eleget tesznek-e. Mindenesetre a tények (1995 és 2004 között a Högsta domstolen [legfelsőbb bíróság] összesen 2[!] előterjesztést tett) arra látszottak utalni, hogy a CILFIT feltételek szigorú tiszteletben tartása kérdéses.

[109] A tagállami kárfelelősség terén újat hozó Köbler ügyben hozott ítéletében a Bíróság megnyilvánult az előterjesztési kötelezettség megsértésével összefüggésben. A kár megítéléséhez szükséges, „a jogsértés kellően súlyossága” kritérium teljesülése kapcsán a Bíróság a kártérítési bíróság figyelmébe ajánlott kritériumok között szerepel „az a körülmény, hogy a kérdéses bíróság nem tett eleget az előzetes döntéshozatalra utalás – EK 234. cikk harmadik bekezdésében foglalt – kötelezettségének”.^[89]

[110] A Bizottság kontra Franciaország ügy tényállása a kettős adózás elkerülését célzó francia szabályozáshoz kapcsolódott.

[111] A francia Conseil d’État (Államtanács, legfelesőbb közigazgatási bíróság) helytelenül tekintette a kérdést az acte éclairé kivétel alá tartozónak, és nem kért előzetes döntést a Bíróságtól. A Bizottság az uniós jog alkalmazását jogsértőnek ítélte, és kötelezettségszegési eljárást indított Franciaországgal szemben. A Bíróság megállapította, hogy az uniós jog, illetve a Bíróság korábbi ítéletének értelmezése nem volt helyes, a Conseil d’État-nak előzetes döntést kellett volna kérnie. Mivel ezt nem tette meg – holott az általa elfogadott értelmezés nem volt olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár –, Franciaország megsértette az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdésében írt kötelezettségét.^{[90], [91]}

[112] A német^[92], a cseh^[93], a szlovák^[94], a szlovén^[95], az osztrák^[96] alkotmánybíróságok nem tartják elfogadhatónak az előterjesztési kötelezettség súlyos, nyilvánvaló (önkényes, indoklás nélküli) megsértését.

[113] Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Emberi Jogok Európai Egyezményében szereplő tisztességes eljáráshoz való jog megsértéseként értékelte az előterjesztésre vonatkozó indítvány nemzeti bíróság általi indokolás nélkül elutasítását.^[97] Az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdése megköveteli az egyezmény részes államaitól a bírósági határozatok indoklását.^[98]

[114] A Bíróság álláspontja szerint ha egy végső fokon határozatot hozó bíróság úgy véli, hogy mentesül az előterjesztési kötelezettség alól, „ az e bíróság által hozott határozat indokolásában fel kell tüntetni, hogy a felvetett, uniós joggal kapcsolatos kérdés a jogvita megoldása szempontjából nem releváns, vagy az érintett uniós jogi rendelkezés értelmezése a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, vagy ilyen ítélkezési gyakorlat hiányában az uniós jogi rendelkezés értelmezése a végső fokon eljáró nemzeti bíróság számára olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár.”^[99]

[115] Az indokolás tartalmával kapcsolatban a Bíróság kifejtette: Annak a nemzeti bíróságnak, amelynek határozatai ellen nincs jogorvoslati lehetőség, meg kell jelölnie, hogy melyik alapon nem tartja szükségesnek az előterjesztést. Az indoklási kötelezettséget teljesítettnek kell tekinteni, ha a bíróság kifejezetten jelzi, hogy át kívánja venni az alsóbb fokú bíróság által a szóban forgó jogvitában elfogadott indokokat, feltéve, hogy ezen alsóbb fokú bíróság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a felmerült uniós jogi kérdés nem releváns, hogy a szóban forgó uniós jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy ha ez az értelmezés olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár.

[116] Ez utóbbi követelmény kapcsán főszabály szerint részletesebb indokolásra van szükség annak bizonyításához, hogy az uniós jog helyes értelmezése olyan nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár.^[100]

[117] A magyar Alkotmánybíróság is lehetőséget kapott állásfoglalásra.^[101] Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt a Kúria előzetes döntéshozatali indítványát elutasító végzésével szemben. Rámutatott, hogy a végzés sérti az alkotmányban biztosított tisztességes eljáráshoz és a törvényes bíróhoz való jogait. Ezt azzal (is) indokolta, hogy a Kúria az előzetes döntéshozatali indítványt elutasító végzésben úgy hivatkozott a Cilfit-kritériumokra, hogy nem vizsgálta az abban foglalt feltételek teljesülését, illetve a Kúria az elutasítást nem támasztotta alá szakmailag megalapozott érveléssel.

[118] Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította. Indokolása szerint annak megítélése, hogy szükséges-e egy perben előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezni, a perbíróság mérlegelési jogkörébe tartozó szakmai kérdés, amelynek felülbírálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Európai Bíróság nem minősül az Alaptörvény XXVIII. cikke értelmében vett törvényes bírónak. Azt is kimondta továbbá, hogy az új Abtv. 27. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz keretében nem lehet előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztését indítványozni. A végzést számos kritika érte.^[102]

[119] Az Alkotmánybíróság 26/2015. (VII.22.) AB határozatában kifejezetten az előterjesztésre irányuló kérelem indoklás nélküli elutasítása kérdésében is állást foglalt.

[120] Az alapeljárás során mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az indítványozó közösségi joggal kapcsolatos felvetését, anélkül, hogy ezt ítéletében megindokolta volna.

[121] Bár az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben elutasította, mégis rendkívül fontos megállapítást tett, illetve fontos döntést hozott.

[122] Egyfelől tisztázta, hogy a Polgári perrendtartás szövegében az elutasítás indoklási kötelezettsége nincs rögzítve, így az alapeljárásban eljáró bíróság nem a jogszabály szövegével ellentétesen járt el. Másfelől azonban – hivatalból eljárva – megállapította, hogy ez szabályozási hiányosság, amely mulasztásban megnyilvánuló alaptörvényellenesség, mivel sérül a felek tisztességes eljáráshoz való joga. Ez utóbbi ugyanis megköveteli, hogy a bíróság érdemben reagáljon a perben előterjesztett kérelmekre.^[103]

[123] A mulasztást a jogalkotó pótolta; a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 130. § (3) bekezdése értelmében immár:

Ha a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasítja, erről végzéssel határoz, e döntését legkésőbb az ítéletében köteles megindokolni.

[124] Az Alkotmánybíróság – nem bizonyíthatóan, de talán a jogtudományi kritikák hatására is – kifejezetten változtatott a fentebb bemutatott álláspontján, amelyben az Európai Bíróság törvényes bíró voltát utasította el. A 26/2020.(XII.2.) AB határozatában kijelentette:

…Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése a törvényes bíróhoz való jog hazai bírósági rendszeren belüli szabályaihoz képest részben más kontextusban érvényesül. Az EUMSz. az EUB számára az előzetes döntéshozatali eljáráson keresztül jogértelmezési monopóliumot biztosít. Az Alkotmánybíróság az EUB előzetes döntéshozatali eljárását az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésén alapuló intézményesített együttműködés részének tekinti. Az indítványozó azon kiinduló érve, mely szerint az uniós jog értelmezése kapcsán az eljáró bíróság az EUB-hoz fordulhat, nyilvánvalóan következik az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdéséből és az EUMSz. 267. cikkéből, így ha az eljáró bíróság ténylegesen kezdeményezte az előzetes döntéshozatalt, akkor ennek elbírálása során az EUB is törvényes bírónak minősül. Mivel az előzetes döntéshozatali eljárás a bíróságok közötti intézményesített együttműködés keretében értelmezendő, az nem a fél perben érvényesíthető alanyi joga, ezért a törvényes bíróhoz való jogát a Kúria ítélete nem sérthette meg.^[104]

[125] A határozat szövege tehát egyrészt rögzíti, hogy amennyiben az eljáró bíró kezdeményezte az előzetes döntéshozatalt, az Európai Bíróság törvényes bírónak minősül, másrészt azonban azt is kimondja, hogy ez nem jelent a peres fél számára perben érvényesíthető alanyi jogot.

[126] Az AB a peres fél tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joga szempontjából az indoklásnak tulajdonít döntő fontosságot:

Az indokolási kötelezettségnek ebben a tekintetben különös súlya van, ugyanis amennyiben a bíróság ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor ez önmagában felvetheti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét, és az előzetes döntéshozatali eljárás kapcsán ez közvetve a peres felek törvényes bíróhoz való jogát is érintheti. Az Alkotmánybíróság továbbá megjegyzi, hogy az eljáró bíróság előzetes döntéshozatali kezdeményezésről szóló döntése nem megfelelő indokolásával a bíróság az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésben foglalt intézményi kötelezettségének sem tesz eleget. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvényben biztosított hatáskörében eljárva vizsgálja az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről hozott döntés alkotmányosságát, és ezzel a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása mellett, az Alaptörvény E) cikkből eredő intézményi felelősségét is teljesíti.^[105]

[127] Az Alkotmánybíróság előzetes döntéshozatallal kapcsolatos álláspontját így összegezhetjük:

• A rendes bíróságok kötelesek indokolni az előterjesztésre irányuló indítvány elutasítását (a törvényes bíróhoz, illetve a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog védelme).
• A feleknek nincs alanyi joguk arra, hogy a bíróság előzetes döntés iránti kérelmet nyújtson be az EUB-hoz.
• Az alkotmányjogi panasz eljárásban nem lehet indítványozni előzetes döntésre irányuló kérelmet.
• Az AB maga jogosult előzetes döntést kérni.
• Hozzátehetjük, hogy az AB törvény alapján joga van az Európai Bíróság megkeresésére, „európai uniós értelmező véleményt” fogadhat el.^[106]

[128] A Kúria joggyakorlat-elemző csoportja által végzett vizsgálat^[107] arra jutott, hogy közigazgatási ügyekben „A Kúria joggyakorlata az alsóbb bíróságokkal szemben részletes indoklási kötelezettséget vár el az előzetes döntéshozatal kapcsán előterjesztett indítvány elutasítása kapcsán. Minden esetben hatályon kívül helyezéshez vezet, ha az első fokon eljárt bíróság elutasító döntését (pl. egy tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzés formájában) legkésőbb ítéletében nem indokolja.”^[108]

[129] Magának a Kúriának az előterjesztés elutasítása indoklása tekintetében ugyanakkor nincs egységes mintázata. A felülvizsgálatra történő befogadás elutasítása kapcsán a Kúria többnyire nem hivatkozik konkrét EUB ítéletre, amely okafogyottá teszi az előterjesztést (acte éclairé helyzet – V. E.).^[109] Az acte clair-helyzet indoklása a Bíróság által támasztott követelményeknek megfelelni látszik.^[110] Ugyanez vonatkozik az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének elutasítására vonatkozó indoklásra is.^[111]

[130] Az Alkotmánybíróság által végzett, a Kúria indoklási kötelezettségnek való megfelelésre vonatkozó vizsgálat intenzitása azonban meglehetősen gyenge.^[112]

[131] Amennyiben a feltett kérdések valamely uniós jogi szabály értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.^[113]

[132] Van azonban néhány eset, amikor a Bíróság – joggal – nem válaszol.^[114]

[133] A Bíróság hatáskör hiányában elfogadhatatlannak ítéli a kérdést, amennyiben

• az előterjesztő szerv az EUMSZ 267. cikke vonatkozásában nem tekinthető „bíróságnak”;
• a kérdés olyan tényállásra vonatkozik, amely az adott tagállam uniós csatlakozása előtt merült fel, tehát nem vonatkozik rá az uniós jog;^[115]
• a kérdés túl általános, illetve hipotetikus;^[116]
• az alapeljárásban a jogvitát mesterségesen kreálták, nincs valódi jogvita;^[117]
• az alapeljárás tényállása és az uniós jog között nincs összefüggés (a kérdés irreleváns), illetve az előterjesztő bíró ezt a kapcsolatot nem tárja fel kellőképpen.^[118]

[134] Bár gyakorlati jelentőségét nem szabad túlbecsülnünk, „a bíróság fogalmára” vonatkozó esetjog tárgyalását nem hagyhatjuk el.

[135] Bár úgy tűnhet, hogy a „bíróság” jelentése a jogban egyértelmű, az EUB esetjogából kiviláglik, hogy itt is az uniós jog sui generis fogalmáról van szó.

[136] Az esetjog természetesen nem adott drámaian új tartalmat, hiszen a nemzeti jogokban bíróságként megjelölt szervek főszabály-szerűen „bíróságnak” tekintendők. A Bíróság a tagállami bíróságtól érkező előterjesztés esetében vélelmezi a megfelelést.^[119] Olyan esetekben, amikor ez a minőségük mégis kérdésessé válik, az EUMSZ 267. cikkében foglalt „bíróság” kitételt az EUB olyan jogvitát eldöntő tagállami szervek számára tartja fenn, amelyek

• jog által jöttek létre,
• jogot alkalmaznak,
• állandó jellegűek,
• eljárásuk kontradiktórius (felek közötti) jellegű,
• döntéseik kötelezőek,
• függetlenek.^[120]

[137] A „klasszikus” Victoria Film ügyben az EUB annak ellenére megtagadta a „bíróság” minősítést, hogy az adózó kérelmére adóügyekben előzetes döntést hozó szerv, a Skatterättsnämnden független, jog alkalmazásával hoz döntést, ami adott esetben kötelező erővel bírhat, mivel az (adó)ügyben adott előzetes állásfoglalásról van szó, amelyet általában adóhatóságok, azaz közigazgatási szervek kapnak feladatul.^[121]

[138] Az egyes kritériumoknak való megfelelés azonban nincs „kőbe vésve”.^[122]

[139] Így bizonyult bíróságnak a holland Háziorvosi Fellebbviteli Bizottság, amelyet bár nem a tagállam (joga) hozta létre, és nem volt bíróság, mégis „bíróságnak” minősült, mivel eljárása során jogi kötőerővel bíró döntést hozhatott, eljárása kontradiktórius, továbbá Hollandia az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos feladatot bízott rá.^[123]

[140] Az eljárás kontradiktórius jellegének hiánya nem vált akadályává annak, hogy a Szegedi Ítélőtábla, amely a cégbíróság változásbejelentési eljárásban hozott határozatával szembeni eljárásában nem kontradiktórius eljárásban jár el, „bíróságnak” minősüljön.^[124] A Bíróság indoklásában azt hangsúlyozta, hogy az ítélőtábla jogvita eldöntését végzi, igazságszolgáltatási feladatot lát el, következésképpen „bíróság”.

[141] A legkeményebb kritérium az adott szerv külső és belső függetlensége.^[125] Emiatt a közigazgatási szervek ki vannak zárva.^[126] E szigor értelme, hogy amennyiben az adott szervnek az előzetes döntésen alapuló aktusát felsőbb szerv felülbírálhatja, úgy sérül az előzetes döntés autoritása, az uniós jog egységes érvényesülésének követelménye nem teljesül.

[142] Az utóbbi időben a bírói függetlenség kérdése több előterjesztésben is felmerült. Ezt a kérdéskört nem tárgyaljuk, mindössze arról az esetről ejtünk szót, amelyben a bírói függetlenség problematikus volta az előzetes döntésre bocsátott kérdések megválaszolhatósága nem volt egyértelmű.

[143] A Bíróság a Getin Noble Bank ügyben^[127] a bírói függetlenség kritériummal kapcsolatban új megközelítést fogadott el. Némileg eltérve a bírói függetlenséget a jogállamiság szempontjából vett vizsgálatában érvényesített szempontoktól, úgy döntött, hogy az előzetes döntés kérés elfogadhatóságának eldöntése során nem kell érdemben vizsgálni az előterjesztő bíró függetlenségét, hanem megdönthető vélelmet kell felállítani arra vonatkozóan, hogy az előterjesztő bírót függetlennek kell tekinteni. A vélelem csak úgy dönthető meg, ha rendelkezésre áll egy EJEB által vagy valamilyen nemzeti bírói fórum által hozott döntés arra vonatkozóan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem független. Ez a vizsgálat azonban nem jelent állásfoglalást arról, hogy vajon a kérdést előterjesztő bíróság egyébként képes-e független bíróságként hatékony jogvédelmet biztosítani, azaz megfelel-e a bírói függetlenség garanciális követelményeinek.^[128] Az itt meghatározott eltérő függetlenségi mérce sok bírálatot váltott ki, egyfelől azért is, mert az ítélkezési gyakorlat koherenciáját megtöri, másrészt mert az EJEB által megállapított függetlenségi mércéknek is ellentmond, harmadrészt pedig kivonja az EuB-t az európai antidemokratikus tendenciák elleni uniós küzdelmekből.^[129]

[144] Az ítéletet követően az EuB több lengyel előzetes döntéskérés kapcsán^[130] hivatkozott e vélelemre és ítélte befogadhatónak a kérdéseket, holott a lengyel bírák függetlenségével kapcsolatban egyébként komoly aggályok merültek fel. Az L.G. ügynek azonban már más volt a kimenetele.

[145] Az L.G. ügyben az előterjesztő szerv, a lengyel Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati és közjogi tanácsával kapcsolatban az EJEB^[131] és a lengyel legfelsőbb közigazgatási bíróság^[132] is jogerős határozatban megállapította, hogy a függetlensége nem biztosított. A határozatokban foglaltakkal a Bíróság saját vizsgálata alapján egyetértett, és megállapította: előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bírák kinevezését jellemző mind rendszerszintű, mind eseti körülmények együttes vizsgálata azzal a következménnyel jár, hogy e tanács nem minősül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése és a Charta 47. cikke értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak, mert jogos kétségeket kelthet a jogalanyokban a bírák külső tényezők általi befolyásolhatóságát illetően.^[133] Így a kérdést az EUB elfogadhatatlannak ítélte.

[146] Vajon a tagállami alkotmánybíróságok – amelyek többnyire nem jogvitát döntenek el – „bíróságnak” minősülnek-e az eljárásban? Befogadja-e az Európai Bíróság a tőlük érkező kérelmeket?

[147] Nos az Európai bíróságítélkezési gyakorlatából az tűnik ki, hogy a tagállami alkotmánybíróságok kérelmei befogadásra találnak. Az Európai Bíróság 2024-es Éves jelentése azt mutatja, hogy immár tíz tagállam alkotmánybíróságai fordultak előzetes döntésért az EUB-hoz.

[148] Magyarország nincs ezek kötött az országok között. A magyar Alkotmánybíróság elvileg nem utasítja el az előzetes döntés kérését. A 26/2020 (XII.2.) AB határozat indoklásában olvashatjuk:

[26] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Alaptörvény fenti értelmezéséből (az ítélet 24. és 25 pontjaiban foglalt alkotmányos párbeszédre, illetve az uniós jog egységes és hatékony érvényesülésének követelményére történtek utalások – V. E.) levezethető az Alkotmánybíróság előzetes döntéshozatali eljárás-kezdeményezési jogosultsága is, így különösen ha az előtte fekvő ügyben az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése szerinti alapvető jogokkal és szabadságokkal való összhang, vagy Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogának korlátozására irányuló veszély merülne fel. E körben irányadónak tekinthető a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata [vö. BVerfGE 134, 366 és BVerfGE 142, 123; BVerfGE 146, 216 és BVerfG, Urteil des Zweiten Senats vom 05. Mai 2020 – 2 BvR 859/15.].

[149] Az Alkotmánybíróság és az EUB közötti kapcsolattal összefüggésben talán érdemes megemlíteni az Alkotmánybíróságról szóló törvénybe^[134] nemrégen bekerült alcímet, illetve új, 38/A szakaszt, amely új jogintézményről, az „előzetes európai uniós értelmező véleményről szóló döntés” rendelkezik:

Az Alkotmánybíróság az Európai Unió Bírósága megkeresésére és az uniós alapító szerződésekben biztosított hatáskörének tiszteletben tartása mellett Magyarország

a) alkotmányos berendezkedése, ideértve az alapvető állami funkciói – köztük az állam területi integritásának biztosítása, a közrend fenntartása és a nemzeti biztonság védelme –,

b) alkotmányos

ba) rendje,

bb) követelményei, és

bc) hagyományai,

c) nemzeti identitása,

d) szuverenitása,

e) népességére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési joga,

f) Alaptörvényében védett alapvető jogok és szabadságok, valamint emberi méltóság

értelmezésére vonatkozóan előzetes véleményt nyilvánít az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából, ha az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő ügyben történő döntéshozatallal összefüggésben felmerül ezen kérdések érintettsége, és az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből.

[150] Mivel az új hatáskör alapján még nem bocsátott ki döntést az Alkotmánybíróság, magunk mindenekelőtt az előzetes döntéshozatali eljárás keretében tudjuk leginkább elképzelni, azaz abban az esetben, ha az AB előzetes döntést kér az EUB-tól, majd a Bíróság az eljárási szabályzat 101. cikkében foglalt felhatalmazás^[135] alapján felvilágosítást kér. Amennyiben a kérelemről a Törvényszék dönt, ügy a Törvényszék eljárási szabályzata 212. cikke alapján kérhet felvilágosítást az előterjesztő bíróságtól.^[136]

[151] Alaphelyzet: a Bíróságnak nincs hatásköre a tagállami jog értelmezésére. A Bíróság ezt rendszerint így fogalmazza:

Az állandó ítélkezési gyakorlat azt is kimondta, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztáson alapuló EUMSZ 267. cikkben előírt eljárás keretében kizárólag a nemzeti bíróság rendelkezik hatáskörrel a nemzeti jogi rendelkezések értelmezésére és alkalmazására, míg a Bíróság a nemzeti bíróság által rendelkezésére bocsátott tények alapján kizárólag az uniós jogi rendelkezés értelmezéséről vagy érvényességéről foglalhat állást, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).^[137]

[152] A valóság: az előzetes döntéshozatali eljárásban nagyon gyakori, hogy az előterjesztő bíróság az alkalmazandó nemzeti jogszabálynak, illetve a tagállami közigazgatási gyakorlat uniós joggal való összeegyeztethetőségére kérdez. Ennek szokásos fordulata: „Úgy kell‑e értelmezni a (a konkrét uniós jogi rendelkezést, alapelvet, alapjogot) hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint…”^[138]

[153] A Bíróság rendszeresen kifejti álláspontját a kérdésben szereplő tagállami jog összeegyeztethetőségét illetően.

[154] Ennek szokásos fordulata: „A (konkrét uniós jogi aktust, illetve jogszabály-helyet) úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes (nem ellentétes) az olyan nemzeti szabályozás (közigazgatási gyakorlat) …”

[155] Megjegyezzük, hogy amennyiben az előterjesztő bíróság valamely nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségére kizárólag az Alapjogi Chartára történő hivatkozással kéri, a Bíróság hatáskörének hiányára hivatkozva nem fogja megválaszolni.^[139]

[156] Az EUMSz 263. cikke (megsemmisítési eljárás) alapján „az Európai Unió Bírósága megvizsgálja a jogalkotási aktusok jogszerűségét, valamint a Tanács, a Bizottság és az Európai Központi Bank jogi aktusait, kivéve az ajánlásokat és a véleményeket, továbbá az Európai Parlament és az Európai Tanács harmadik személyekre joghatással járó aktusait. Az Európai Unió Bírósága megvizsgálja továbbá az Unió szervei vagy hivatalai által elfogadott, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusok jogszerűségét”.

[157] Amennyiben érvénytelennek bizonyulnak, az Európai Bíróság megsemmisíti azokat. Magánfelek ezt a keresetet meglehetősen szigorú feltételek mellett vehetik igénybe, és az eljárást két hónapon belül kell megindítaniuk.

[158] Az EUMSz 267. első bekezdés b) pontja alapján szintén van lehetőség az uniós jogi aktusok érvényességének vizsgálatára. A tagállami bíróság kérheti a Bíróságot, hogy ha az előtte fekvő ügy eldöntéséhez szükséges, az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok jogi aktusainak érvényességéről hozzon előzetes döntést. Mivel az uniós jogi aktus érvénytelenségének kimondására a tagállami bíróságnak nincs hatásköre, s arról sincs meggyőződve, hogy az érvényes, a megoldás csak az Európai Unió Bíróságához fordulás lehet. A Bíróság az érvényességet a megsemmisítési eljárásban rögzített kritériumok alapján ítéli meg.

[159] Ha összevetjük a két eljárást, az azonosság – az érvénytelenség kimondása – mellett számos különbséget is felfedezhetünk, ami a gyakorlatban az uniós jog érvényessége vizsgálatában, illetve a magánfelek jogérvényesítése szempontjából nem elhanyagolható jelentőségűek.

[160] A magánfél számára előnyös, hogy a 267. cikk szerinti eljárásban nem érvényesül a kéthónapos határidő, tehát lényegében bármikor indulhat az érvényesség vizsgálata. Az is előnyös, hogy itt nem kell számolni a magánszemélyekre vonatkozó keresetindítási feltételekkel. A Bíróság a Walter Rau ügyben^[140] megállapította, hogy az uniós intézmények határozatai – a rájuk alapozó tagállami aktusok kapcsán – attól függetlenül támadhatók a tagállami bíróság előtt, hogy a felperesnek van-e lehetősége az Európai Bíróság előtti közvetlen keresetre.

[161] Felmerült, hogy ezek az előnyök akár egyfajta visszaélésre is indíthatják a magánfeleket, mondván, nem probléma, ha a 263. cikk alapján nem indítunk (indítottunk) eljárást, majd a 267. cikk alapján megoldódik a dolog.

[162] A Bíróság erre a helyzetre vonatkozóan alkalmat kapott álláspontja kinyilvánítására. A TWD ügyben rögzítette, hogy amennyiben a magánfélnek lett volna perindítási lehetősége a 263. cikk alapján, s a két hónapos határidőn belül erről tudomása is volt, akkor a 267. cikk szerinti lehetőséggel már nem élhet.^[141]

[163] A tagállami bíróságok előtti ügyben felmerülhet az uniós jog érvénytelenségére történő hivatkozás, esetleg a nemzeti bíróság hivatalból észlel erre utaló tényeket. Vajon megállapíthatja-e az érvénytelenséget, ezen az alapon megtagadhatja-e uniós jog alkalmazását? A tagállami bíróság nem mondhatja ki egy uniós jogi aktus érvénytelenségét – miközben érvényességét igen –, ez az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatásköre, privilégiuma. Ezt az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt fontos hatásköri elhatárolást a Bíróság a Foto-Frost ügyben^[142] nyilvánította ki. A Bíróság egyfelől rögzítette, hogy a tagállami bíróságok vizsgálhatják a közösségi aktusok érvényességét, és ha úgy vélik, hogy a felek által az érvénytelenség alátámasztására eléjük terjesztett indokok megalapozatlanok, elutasíthatják azokat, és kimondhatják, hogy az intézkedés teljes mértékben érvényes. Másfelől azonban ezek a bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel a Közösség intézményei aktusainak érvénytelenné nyilvánítására. Ez utóbbi a Bíróság kizárólagos hatásköre.

[164] A Bíróság ugyanebben az ügyben azt is kijelentette, hogy a szabály, miszerint a tagállami bíróságok nem nyilváníthatnak közösségi jogi aktusokat érvénytelenné, bizonyos körülmények között ideiglenes intézkedés meghozatalára irányuló eljárásban kivételt engedhet.

[165] Az ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatos eljárás kapcsán felvetett kérdéshez a Bíróság az Atlanta ügyben^[143] adott eligazítást a tagállami bíróságok számára. Amennyiben egy tagállami intézkedés érvényességét arra hivatkozással támadják meg, hogy az alapjául szolgáló uniós intézkedés érvénytelen, a tagállami bíró ideiglenes intézkedést hozhat, ha a tagállami bíróságnak magának is komoly kétsége van az uniós intézkedés érvényessége felől, az érvényességet illetően előzetes döntésért az Európai Bírósághoz fordult, az ideiglenes intézkedés az intézkedést kérő jelentős, helyrehozhatatlan kártól való megóvása miatt indokolt, a tagállami bíróság megfelelően figyelembe vette az uniós érdeket, továbbá figyelembe vette a Bíróságnak és a Törvényszéknek az illető vitatott intézkedésre vonatkozó bármely tartalmi határozatát.

[166] Az uniós aktus valószínű érvénytelenségére alapozott ideiglenes intézkedés lehetősége – tehát a hatályban lévő uniós aktus alkalmazásától történő eltekintés – kizárólag a bíróságokat illeti, a közigazgatási szervek erre nem jogosultak.^[144]

[167] A 2005-ben elbírált Schul ügyben^[145] az előterjesztő holland bíróság egy behozatali vámmal kapcsolatos uniós rendelet kapcsán tett előterjesztést az Európai Bírósághoz. Az alkalmazandó rendelkezéssel jogi szempontból azonosnak vehető rendelkezést az Európai Bíróság korábban érvénytelennek nyilvánított. A holland bíróság (College van Beropepvoohetbedrijfsleven) a következő kérdéssel fordult az Európai Bírósághoz:

Köteles-e az EK 234. cikk (jelenleg EUMSz 267. cikk) harmadik bekezdésében említett nemzeti bíróság olyan kérdéssel, mint az alábbiakban következik [a következő kérdés a 1423/95/EK bizottsági rendelet 4. cikk (1) és (2) bekezdésének érvényességére vonatkozik – V. E.], a Bírósághoz fordulni valamely rendelet rendelkezései érvényességével kapcsolatban akkor is, ha a Bíróság egy másik, hasonló rendelet egyes megfelelő rendelkezéseit már érvénytelennek nyilvánította, vagy pedig – figyelembe véve az érvénytelennek nyilvánított rendelkezéssel való hasonlóságukat – eltekinthet az előbb említett rendelkezés alkalmazásától?

[168] Az Európai Bíróság megtehette volna, hogy a kérdésre a Da Costa (illetve CILFIT) ítéletben foglaltak analógiájára igennel válaszol. Nem így történt. A Bíróság szigorúan ragaszkodott a Foto-Frost ügyben rögzített álláspontjához:

20. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy még az első ránézésre hasonló esetekben sem lehet annak lehetőségét kizárni, hogy alaposabb vizsgálat azt mutatja ki, hogy az olyan rendelkezés, amelynek érvényessége vitás, nem azonosítható valamely már érvénytelennek nyilvánított rendelkezéssel, többek között az eltérő jogi vagy adott esetben ténybeli összefüggés miatt.

[169] Ítéletének rendelkező részében a Bíróság kimondta:

Az EK 234. cikk harmadik bekezdése alapján az olyan bíróság, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, köteles a Bírósághoz fordulni a valamely rendelet rendelkezéseinek jogszerűségére vonatkozó kérdéssel akkor is, ha a Bíróság egy másik, hasonló rendelet egyes megfelelő rendelkezéseit már érvénytelennek nyilvánította.^[146]

[170] A Bíróság az International Chemical Corporation ügyben^[147] kimondta:

…egyetlen bíróság sem alkalmazhatná anélkül az érvénytelennek nyilvánított aktust, hogy újból súlyos kételyt támasztana az alkalmazandó közösségi jog vonatkozásában.

A Bíróság olyan ítélete tehát, amely az EGK Szerződés 177. cikke értelmében megállapítja egy intézmény aktusának… érvénytelenségét, annak ellenére, hogy közvetlen címzettje csak az a bíróság, amely a Bírósághoz fordult, minden más bíróság számára elegendő ok arra, hogy az aktust meghozandó döntései során érvénytelennek tekintse …a bíróságok feladata azt megítélni, hogy fűződik-e érdek ahhoz, hogy újból előterjesszenek egy, a Bíróság által már megválaszolt kérdést, ha a Bíróság előzőleg megállapította egy közösségi intézmény aktusának érvénytelenségét. Ilyen érdek állhat fenn például, ha nem világos a megállapított érvénytelenség alapja, mértéke és esetleg annak következményei. Amennyiben ez az eset nem áll fenn, a nemzeti bíróságok joga korlátlan abban a tekintetben, hogy az előttük folyamatban lévő eljárás során figyelembe vegyék a Bíróság olyan érvénytelenné nyilvánító ítéletének következményeit, amelyet az más felek között lefolytatott eljárás keretében korábban hozott.^[148]

[171] Az érvénytelenséget kimondó határozat és az EUMSZ 263. cikke (megsemmisítési eljárás) szerinti eljárásban hozott, az uniós aktust megsemmisítő határozat joghatását tekintve fontos különbség, hogy míg az utóbbi kiiktatja az uniós jogrendszerből az érvénytelen aktust, addig az előzetes döntés nyomán csak az alapeljárásban való alkalmazásától kell eltekinteni („félretenni”).

[172] Megjegyezzük, hogy a kézirat lezárásáig magyar bíróság nem fordult uniós jogi aktus érvényessége tárgyában az Európai Unió Bíróságához.^[149]

[173] A címben szereplő, „az alapeljárás bíróságai” kifejezés arra utal, hogy az előzetes döntés milyen joghatással bír az előterjesztő bíróságra, illetve az esetleges fellebbviteli eljárásokban eljáró bíróságokra.

[174] Az előzetes döntés kötelező erővel bír az előterjesztő bíróságra. Amint Blutman megjegyzi, a közösségi jogrend kialakulásának kezdetén nyitott kérdés volt, hogy az előzetes döntés az előterjesztő bíróságra kötelező vagy csak tanácsadó jellegű.^[150] Az Európai Bíróság egy korai ítéletében egyértelművé tette, hogy határozata kötelező az előterjesztő bíróságra^[151]:

2. […] A Bíróság 177. cikk alapján hozott ítélete kötelező arra a nemzeti bíróságra, amely előtt az ügy, amellyel kapcsolatban a határozat született, folyik.

[175] A Gauweiler ügyben a Bíróság megerősítette ezt az alapvető fontosságú tételt:

Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Bíróság által az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélet az alapügy elbírálásánál a nemzeti bíróságra nézve kötelező erejű a szóban forgó uniós intézmények jogi aktusainak értelmezését vagy érvényességét illetően (lásd különösen: Fazenda Pública ítélet, C‑446/98, EU:C:2000:691, 49. pont; Elchinov‑ítélet, C‑173/09, EU:C:2010:581, 29. pont).^[152]

[176] Tehát az előzetes döntés kötelezi:

• az előzetes döntést kérő bíróságot,
• a jogorvoslatot elbíráló bíróságot (itt arról az esetről van szó, amikor az előzetes döntés figyelembevételével született ítélettel szemben élnek jogorvoslattal, például fellebbezés útján), valamint
• az érdemi eljárásban határozatot hozó bíróságot, amennyiben az előterjesztésre ideiglenes intézkedéssel összefüggésben került sor.

[177] A kötelező erő tartalma az, hogy az érvénytelennek nyilvánított uniós jogi rendelkezést az alapeljárás bírósága(i) nem vehetik figyelembe az ítélet meghozatalánál, illetve az uniós jogi aktust a kapott értelmezésnek megfelelően, az előzetes döntésben foglalt tartalommal kötelesek alkalmazni határozataik meghozatalakor.

[178] Az ítélet melyik része kötelező?

[179] Tekintettel arra, hogy az Európai Bíróságok ítéletei (az ítélet végén) tartalmaznak egy úgynevezett rendelkező részt (a rendelkező rész szövege magyarul így kezdődik: „A fenti indokok alapján a Bíróság [itt az ítélő tanács megnevezése következik] a következőképpen határozott:”, franciául: „Par ces motifs, la Cour dit pour droit:” angolul: „On those grounds, the Court hereby rules:”) és egy úgynevezett „indokolást”, továbbá olyan kijelentések is helyet kaphatnak bennük, amelyek nem az ügy eldöntéséhez szükséges érveléshez kapcsolódnak (obiter dicta), felvetődhet, hogy az ítélet szövege nem a maga teljességében bír kötelező erővel akár az utaló bíróságra.

[180] Az Európai Bíróság a Bosch ügyben^[153] úgy nyilatkozott, hogy a rendelkező részt az indokolás fényében kell értelmezni, tehát az is kötelező erővel bír.

[181] A Bíróság többször megerősítette, hogy „állandó ítélkezési gyakorlata” szerint az értelmezés, amelyet valamely uniós jogszabályra vonatkozóan kifejt, azt az adott uniós szabály hatálybalépésének időpontjától értelmezni és alkalmazni kellett volna. Az így értelmezett szabályt a bíróságok alkalmazhatják, és alkalmazniuk kell az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az illető szabály alkalmazására vonatkozó pernek a haráskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását.^[154]

[182] A Bíróság ezt a „visszaható hatályt” csak kivételesen, az uniós jogrendhez szorosan hozzátartozó jogbiztonság általános elvének alkalmazása útján korlátozhatja bármely érdekelt azon lehetőségét, hogy a jóhiszeműen létrejött jogviszonyok vitatása céljából a Bíróság által értelmezett rendelkezésre hivatkozzék. A Bíróság az érdekeltek jóhiszeműségére és a súlyos zavarok kockázatának fennállására vonatkozó két alapvető feltétel teljesülése esetén dönthet e korlátozásról.^[155]

[183] Ennek az egyértelmű és több évtizedes elvi tételnek a fényében különösen indokolt lett volna, hogy a magyar Alkotmánybíróság alaposan indokolja eltérő álláspontját, miszerint „valamely európai uniós jogszabály értelmezése tekintetében történő előzetes döntéshozatalnak a nemzeti jogalkalmazás szempontjából ex nunc van joghatása.”^[156]

[184] A Bíróság előzetes döntésében foglaltak kötelező erejét a magyar bíróságok is magukénak vallják. Illusztrációképpen a Kúria ítéletéből idézünk:

Az elsőfokú bíróság ítélete meghozatalának időpontjában az Európai Bíróság már ítéletet hozott a magyar regisztrációs adóügyben, így annak tartalmát nem negligálhatta volna azon az alapon, hogy az az ítélet az alperes határozatának meghozatalakor még nem született meg. Az Európai Bíróság által kifejtett jogelv alapján ugyanis már az alperesnek is olyan módon kellett volna értelmeznie a magyar regisztrációs adó és a közösségi jog egymáshoz való viszonyát, mint ahogy azt a C-290/05. számú ügyben az Európai Bíróság kifejtette.^[157]

[185] Az általánosan elfogadott elv általánosan követett gyakorlatán az utóbbi időben^[158] esett néhány – nagy figyelmet kapott – folt.

[186] A Landtová ügyben^[159] a Bíróság megállapította, hogy az Ústavni soudnak (cseh legfelsőbb bíróság) a szlovák nyugdíjügyekben folytatott ítélkezési gyakorlata az uniós jog által tiltott diszkriminációt testesít meg. A cseh alkotmánybíróság azonban kijelentette, hogy mivel az EUB ebben az ítéletében hatáskörét túllépve járt el, ragaszkodik korábbi döntéseihez.^[160]

[187] Az Ajos ügyben a dán legfelesőbb bíróság fordult előzetes döntésért az EUB-hoz. Előterjesztésében jelezte, hogy a kor szerinti diszkrimináció uniós alapelvének a jogbiztonság és a jogos várakozások elvével való ütközése esetére az utóbbinak kívánt elsőbbséget adni. Ezzel voltaképpen az EUB Mangold ítéletében^[161] foglaltak felülbírálatára hívott fel. Érvelésében utalt arra, hogy az alapul fekvő ügyben alkalmazandó dán jognak az uniós jog érvényesülését lehetővé tevő értelmezése (közvetett hatály) contra legem lenne. Az EUB nem volt hajlandó korábbi álláspontja feladására, és meglehetősen szűkszavú érveléssel elutasította a dán felvetéseket.^[162] A legfelsőbb bíróság viszont az EUB ítéletét nem volt hajlandó elfogadni, s határozatát azzal ellentétben hozta meg.^[163]

[188] A Bíróság Weiss ügyben^[164] hozott ítéletét a német szövetségi alkotmánybíróság nyilvánította ultra viresnek.^[165]

[189] Implicit módon, de meglehetős egyértelműséggel a lengyel alkotmánybíróság is az EUB határozatának lehetséges ultra vires voltára utalt (Tribunalł Konstytucyjny – Constitutional Trubunal) 2021. október 7-én született K 3/21 számú drámai döntése.^[166]

[190] A román alkotmánybíróság határozata kifejezetten akadályt állít az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, amennyiben egy nemzeti szabályról megállapította, hogy az nem ellentétes a román alkotmánnyal.^[167]

[191] A szócikk szerzője megjegyzi, hogy a fenti esetek nem látszanak mélyen érinteni az Unió rendes bíróságainak ítélkezési gyakorlatát, amely messzemenően elfogadja az előzetes döntések kötelező jellegét, illetve autentikus voltát.

[192] Az előzetes döntések kötelező jellegét, illetve autoritását illetően feltétlenül említést érdemel a Kúria 2025. február 24-én a Jogegységi Panasz Tanács által elfogadott 3/2025. JEH számú jogegységi határozata.

[193] A jogegységi határozat az úgynevezett korlátozott precedens rendszer keretei között kap jelentőséget. Ebben a rendszerben a magyar bíróságok akkor térhetnek el a Kúria közzétett jogértelmezésétől, ha azt megindokolják. Megfordítva: amennyiben megindokolják, úgy eltérhetnek. Az előzetes döntéshozatali eljárás kapcsán ez akkor kap különös jelentőséget, ha a Kúria ítélkező tanácsa az Európai Unió Bírósága (a Bíróság vagy a Törvényszék) előzetes döntését alapul véve, azt elfogadva, el kíván térni a Kúria korábbi joggyakorlatától.

[194] Ekkor ugyanis – eltérően az alsóbíróságoktól – ezt csak akkor tehetik meg, ha a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának határozata ezt lehetővé teszi.^[168] Az ítélkező tanácsnak tehát amennyiben az EUB előzetes döntése alapján el akar térni a Kúria közzétett határozatától, kezdeményeznie kell a Jogegységi Panasz Tanács eljárását.

[195] A szócikk szerzője ezt az újonnan kreált eljárást nem tartja elfogadhatónak. Úgy tűnik, hogy – amennyiben az eljárás követésre talál – a Kúria ítélkező tanácsainak elvész a jogosultsága, hogy minden további nélkül elfogadják az Európai Bíróság jogértelmezését abban az esetben is, ha a Kúriának van ettől eltérő közzétett határozata. Ez magától értetődően azt is jelenti, hogy az előzetes döntések autoritása csorbát szenved, egy közbeiktatott értelmezés szűrőjén megy át. (Ennek távolról sem szerencsés példáját maga a jogegységi határozat adta, amely az előzetes döntésben foglalt jogértelmezéstől nyilvánvalóan eltérő álláspont elfogadását írta elő.)

[196] Csak remélhetjük, hogy a jogegységi határozatban magában is leírt lehetőség – az alsóbíróságok saját judíciumuk alapján alkalmazzák az előzetes döntésben foglalt értelmezést – és a jogegységi határozatban kötelezőként írt eljárás nyomán született határozatok között nem alakul ki eltérés, azaz nem kerülünk szembe a Kúria jogegységet elősegítő hivatásával.

[197] Fentebb a Da Costa-elvet (acte éclairé), illetve az Acte clair doktrínát a végső fokon határozatot hozó bíróságok előterjesztési kötelezettsége alóli mentesülése kapcsán tárgyaltuk.^[169]

[198] Az ezeket az elveket megalapozó érvelés ugyanakkor messzemenően alátámasztja az Európai Bíróság azon, egyértelmű álláspontját, miszerint, ha a tagállami bíróság az előtte fekvő ügyben felmerülő uniós jogértelmezési kérdést az EUB korábbi határozata megválaszolta, az előterjesztés okafogyottá válik. Ez az érvelés ugyanakkor voltaképpen valamennyi bíróságra kiterjeszthető, és a Bíróság határozatainak (legyenek azok ítéletek vagy végzések) autoritását alapozza meg.

[199] A tagállami bíróságok tehát ezekre az EUB határozatokra mint megkérdőjelezhetetlen, további magyarázatot nem igénylő jogértelmezésre hivatkozhatnak, ezekre alapozhatják saját határozatukat.

[200] A Bíróság a hasonló esetben feltett ugyanazon kérdésre sem tagad(hat)ja meg a választ, de ilyen esetben lehetősége van arra, hogy az eljárási szabályzat 99. cikke alapján indokolt végzéssel adjon választ:

Ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdés azonos egy olyan kérdéssel, amelyről a Bíróság már határozatot hozott, vagy az ilyen kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

[201] A Legfelsőbb Bíróság elvi éllel magáévá tette a Da Costa-elvet:

Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének feltételei nem állnak fenn, ha a közösségi jog értelmezésére vonatkozó kérdés lényegében megegyezik egy hasonló esetben előzetes döntéshozatal tárgyát képező és az Európai Bíróság által már megválaszolt kérdéssel (EK Szerződés 234. cikk; 1952. évi III. törvény 249/A. §).^[170]

[202] Ez a megfogalmazás sajnos nem hagy helyet annak a szituációnak, amikor a nemzeti bíróságnak kételyei merülnek fel a Bíróság korábbi ítéletében foglaltak aktuális helytállósága tekintetében, amely esetben pedig a Bíróság elismeri az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének a lehetőségét.

[203] A magyar rendes bíróságok ítélkezésében az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozataira történő hivatkozások bevett gyakorlat. Az Országos Bírósági Hivatal ügyfél irathozzáférési rendszerének anonimizált határozatok adatbázisában az „Európai Bíróság” keresőszóra mintegy tízezer találat adódott.

[204] Az előzetes döntések autoritása elfogadására utal, hogy a magyar rendes bíróságok igen gyakran azért függesztik fel az előttük folyamatban lévő eljárást, mert tudomást szereznek arról, hogy azonos vagy hasonló tényállás kapcsán azonos jogkérdésben már történt előterjesztés, aminek az eredményét a bíróság be akarja várni.^[171]

[205] Amint azt fentebb, az eljárás megszűnésével kapcsolatban említettük, a Bíróság számos esetben megkérdezi az előterjesztő tagállami bíróságot, hogy egy korábbi határozata fényében fenn kívánja-e tartani az előterjesztést. A bíróságok túlnyomórészt „értenek a szóból”, és – elfogadva az EUB határozat autoritását – visszavonják az előterjesztést.^[172]

[206] Míg az érvényességi döntések esetében egyértelműnek látszik az erga omnes hatály, addig az értelmezési döntéseknél teljesen megalapozottan csak úgy értelmezhető, hogy a többi bíróság hivatkozhatja az Európai Bíróság döntését (az kellő autoritással bír), és nem térhetnek el a más ügyben hozott előzetes döntéstől, de kétség vagy egyet nem értés esetén nyitva áll előttük az előterjesztés lehetősége.

[207] Emlékeztetünk, hogy a Bíróság maga is hivatkozik saját korábbi döntéseire, továbbá határozatainak azonos vagy hasonló tényállás esetén autoritást tulajdonít. Amennyiben a felmerült értelmezési kérdés megválaszolása a korábbi ítélkezési gyakorlatból levezethető, a Bíróság indokolt végzéssel határoz.^[173]

[208] A Kúria álláspontja szerint „az Az EUB előzetes döntéshozatali eljárás során hozott határozata – az érvénytelenség kérdésében hozott döntések kivételével – csak az ügyben érintett felekre terjed ki, relatív hatályú, tehát az uniós jog értelmezése körében hozott határozatnak főszabály szerint nincs az ügyön túlmutató, mindenki másra kiterjedő, úgynevezett erga omnes hatálya. (C-173/09. számú Elchinov kontra Natsionalna zdravnoosiguritelna kasa ítélet, C-62/14. számú Peter Gauweiler és társai kontra Deutscher Bundestag ítélet)”^[174] Ez az álláspont helyes, de egyúttal félrevezető, amennyiben azt sugallja, hogy az előzetes döntésnek nincs az alapeljárás(ok)on túlmutató jogi relevanciája.^[175] Ha ez így lenne, az előzetes döntéshozatali eljárás csak elenyésző, sporadikus hatás kiváltására lenne alkalmas, ami szemben áll a széles értelemben vett uniós jogrend megfelelő működése (az uniós jogból fakadó jogok érvényesülése) követelményével (és a több évtizedes ítélkezési gyakorlattal).^{[176], [177]}

[209] A magyar bíróságok esetében az EUB ítéleteinek megfelelő alkalmazását a Kúria jogegységesítő tevékenysége is elősegíti. Több esetben a Kúria jogegységi aktusai rögzítették az előzetes döntések nyomán követendő jogalkalmazást.^[178] Ilyen esetek előálltak, amikor a Kúria az alsóbíróság határozatát azon az alapon korrigálta, hogy az nem megfelelően értelmezte a Bíróság előzetes döntésben foglalt értelmezését. A Kúria joggyakorlat-egységesítő tevékenységéhez kapcsolódik a saját ilyen tárgyú határozatainak a Bíróság utóbb hozott határozati fényében történő módosítása, kiegészítése.^[179]

[210] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának fent említett határozatának^[180] másik – az előzetes döntés joghatásának kifejezett korlátozását jelentő – kitétele, miszerint:

A Kúria a bíróságokra nézve kötelező jogértelmezésként megállapítja, hogy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásban hozott határozatára hivatkozással perújításnak nincs helye.

[211] A Kúria a régi Pp. 260.§ (1) bekezdés a) pontját úgy értelmezi, hogy az kizárólag akkor ad alapot perújításra, ha a „más hatósági határozat” – ahová az EUB ítélet is tartozhatna – a tényállás megváltoztatását eredményezi. Márpedig – így a Jogegységi Panasz Tanács érvelés – az EUB-nek nincs hatásköre az alapügy tényállásának megállapítására.

[212] Ezzel kizárja az uniósjog-barát értelmezést.

[213] A korlátozás abban áll, hogy abban az esetben, ha a jogerős határozat kapcsán fény derül arra, arra, hogy az ítélkező bíróság jogértelmezése az Európai Bíróság utóbb elfogadott előzetes döntésében adott értelmezésének nem felelt meg, az uniós jog hatékony érvényesülését segítené a perújítás megengedése, amitől a Jogegységi Panasz Tanács elzárkózik.^[181]

[214] Megjegyzendő, hogy az uniós jog nem követeli meg a perújítást ilyen helyzetekben. A tagállami jogok azonban nincsenek ettől elzárva.^[182]

[215] Talán mondanunk sem kell, hogy a szócikk szerzője meg van győződve arról, hogy a jogviták nem húzódhatnak a végtelenségig, a jogerős határozatok végrehajtáshoz a jogrendszer (a jogkeresők) elemi érdeke fűződik. Az is meggyőződése ugyanakkor, hogy a perújítás megengedése az eljárásjogban meghatározott korlátokkal az EUB ítéletek folyományaként minden bizonnyal nem tárná irracionálisan szélesre a kaput a jogerős ítéletek korrekciója előtt.

[216] E a kérdés megválaszolásának kiindulópontja Bíróság következetes elvi álláspontja, amely szerint a tagállamok minden szerve köteles a hatáskörén belül biztosítani az uniós jog rendelkezéseinek betartását. Ebbe bele kell érteni a bíróságokat, a közigazgatási szerveket és a törvényhozó szerveket egyaránt.^[183]

[217] A magyar közigazgatási bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a bíróság határozatában az Európai Bíróság előzetes döntésében foglaltaknak megfelelően ítél. Amennyiben a megtámadott közigazgatási határozat hatályon kívül helyezéséről, illetve új eljárás lefolytatásáról határoz, egyben kötelezi az eljáró hatóságot az előzetes döntésben foglaltak követésére.^[184]

[218] A Bíróság a közigazgatási szervek esetében nem pusztán azt tartja kötelezettségnek, hogy az előzetes döntésben adott értelmezésnek megfelelően alkalmazzák az uniós jogot, hanem azt is, hogy amennyiben a közigazgatási szerv határozata a később hozott előzetes döntést tartalmazó ítéletben adott értelmezés fényében jogsértő, azt lehetőség szerint az adott közigazgatási szerv vizsgálja felül. Ez a kötelezettség akkor is terheli, ha a közigazgatási határozat időközben jogerőssé vált.

[219] A jogbiztonság elve az uniós jog elve is. Ennek megfelelően ezt az uniós jogból eredő kötelezettséget feltételekhez köti.

[220] Ezeket a feltételeket a Kühne & Heitz ügyben^[185] hozott ítéletében fogalmazta meg: 

A közigazgatási szerv

– a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkezik e határozat visszavonására;

– a kérdéses határozat valamely végső fokon eljáró nemzeti bíróság ítélete következtében vált jogerőssé;

– az említett ítélet a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel a közösségi (uniós) jog téves – az EK 234. cikkének (harmadik bekezdésében) foglalt feltételek szerinti előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztése nélkül elfogadott – értelmezésén alapszik, és

– az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult.^[186]

[221] A felülvizsgálatnak tehát nem akadálya, hogy a közigazgatási határozatot az alapeljárásban támadó felperes (az ügyfél) nem hivatkozott az uniós jogra.^[187]

[222] A tagállami jogalkotásokra az előzetes döntések közvetlenül nem hárítanak kötelezettséget. Ugyanakkor – amennyiben az Európai Unió Bírósága egyértelműen az adott nemzeti jogszabály(hely) uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét állapítja meg – a jogrendszer ellentmondásmentességének, illetve az uniós jogból fakadó jogok hatékony érvényesülése követelményének megfelelően adódhat jogalkotási feladat.

[223] A magyar jogalkotó számos esetben közvetlenül – adott esetben kifejezetten – a Bíróság előzetes döntésben rögzített jogértelmezésében foglaltak miatt nyilvánult meg (jogszabály-módosítás, hatályon kívül helyezés, új jogi norma elfogadása).^[188]

[224] Az előzetes döntések utóéletének lényeges kérdése, hogy a bíróságok ténylegesen követik-e az előzetes döntésben foglaltakat.

[225] A jogirodalom és saját kutatásaim alapján azt mondhatjuk, hogy a bíróságok elenyésző kivételtől eltekintve követik az előzetes döntésben foglalt jogértelmezést, annak megfelelően hoznak határozatot.^[189]

[226] A magyar bíróságok esetében adódtak olyan esetek, amikor a Kúria „korrekciójára” volt szükség az EUB jogértelmezésének helyes alkalmazásához.

[1] C-561/19. sz., Consorzio Italian Management e Catania Multiservizi Spa ítélet, C-561/19, C:2021:799, 27. pont.

[2] A továbbiakban az EUB rövidítés az uniós intézményt, az Európai Unió Bíróságát jelöli. Jelenleg az EUB két bírói fórumból áll: a Bíróságból és a Törvényszékből. Tekintettel arra, hogy a kezdetektől 2024. október 1-jéig előzetes döntéshozatalra kizárólag a Bíróságnak volt hatásköre, az EUB és a Bíróság megjelölések szinonimaként voltak használhatók. Különösen így volt ez 1988 szeptemberéig, amikor a Törvényszék nem is létezett.

[3] BLUTMAN László: EU-jog a tárgyalóteremben – Az előzetes döntéshozatal, Budapest, KJK-Kerszöv, 2003, OSZTOVITS András: Az előzetes döntéshozatali eljárás legfontosabb elméleti és gyakorlati kérdései, Budapest, KJK-Kerszöv, 2005, Martin BROBERG – Niels FENGER: Preliminary References to the European Court of Justice, Oxford, Oxford University Press, ²2014, Jasper KROMMENDIJK: National Courts and Preliminary References to the Court of Justice, Cheltanham, Edward Elgar, 2021, OSZTOVITS András – PAPP Mónika – VARJU Márton – VÁRNAY Ernő (szerk.): Húsz év – húsz elvi jeleltőségű határozat. A magyar bíróságok által az Európai Bírósága előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások 2004–2024, Budapest, HUN-REN TK Jogtudományi Intézet–ORAC, 2025.

[4] 2024-ben 573 új előzetes döntéshozatali kérelem érkezett (2023-ban 518), míg a közvetlen keresetek száma ennél jóval alacsonyabb volt (2024-ben 53, 2023-ban 60 új ügyben indult eljárás).

[5] 2024 végéig 301 előzetes döntéshozatal iránti kérelem érkezett az Európai Unió Bíróságára. A Bíróság igazságügyi statisztikái 2024.

[6] A Szerződésekhez csatolt (3) számú jegyzőkönyv az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról (lásd különösen 23. cikk)

[7] A Bíróság eljárási szabályzata (HL L 265., 2012.9.29, 1–42., 2024. szeptember 1-jei állapot szerinti egységes szerkezetbe foglalt változata. A Törvényszék eljárási szabályzata 2015. március 4. (HL L 105., 2015.4.23., 1. o.) egységes szerkezetbe foglalt változata. 

[8] Például a társulási megállapodások által létrehozott Társulási Tanácsok.

[9] Pp. 126. § (1) bekezdés, Be. 490. § (2) bekezdés.

[10] A Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke, a Törvényszék eljárási szabályzatának azonos szövegű 199. cikke. Lényegében ezeket a követelményeket írja elő a Pp. 130. § (2) bekezdése (a Kp. utaló szabálya: 34. § a) pont). Sajnos a Be vonatkozó rendelkezése (Be. 490. § (2) bekezdés) nem említi a kérelem azon tartalmi elemét, amely szerint ismertetni kell azokat a körülményeket és indokokat, amelyek az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését megalapozzák.

[11] Az Európai Unió Bírósága, Ajánlások a nemzeti bíróságok figyelmébe az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozóan. Az Európai Unió Hivatalos Lapja 2004.10.9. (C/2024/6008), 12. és 13. pontok.

[12] A Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V.24.) Korm. rendelet 183/A cikk (2) bekezdése értelmében az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről szóló Pp 130. § (2) bekezdés, Be 490.§ (2) bekezdés tekintetében az európai ügyekért felelős minisztert kell az igazságügyért felelős miniszternek tekinteni.

[13] Az új hatáskörrel kapcsolatos problémákhoz lásd Michal BOBEK: „Preliminary Rulings before the General Court: What judicial architecture for the European Union?” Common Market Law Review, 2023, 1515–1550., Sara Iglesias SÁNCHEZ: „The 2024 Reform of the Statute of the Court of Justice of the EU and the Transformation of the Judicial System: Preliminary Rulings before the General Court of the EU” in Alejandro Saiz ARNAIZ – Joan Solanes MULLOR (szerk.): The European Judiciary, Oxford, Hart Publishing, 2025, 97–112.

[14] A Bíróság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 281. cikkének második bekezdése alapján előterjesztett, az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosítására irányuló kérelem.

[15] Az Európai Parlament és a Tanács (EU, EURATOM) 2024/2019 rendelete (2024. április 11.) az Európai Unió Bíróságának alapokmányáról szóló 3. jegyzőkönyv módosításáról. HL L, 2024/2019, 2024.8.12.

[16] A Bíróság eljárási szabályzat 93a cikk.

[17] Az Európai Bíróság alapokmány 50. cikk harmadik bekezdés.

[18] A lista 66 kérelmet tartalmaz, amelyek közül 59-et a Bíróság a Törvényszékhez továbbított (köztük a Fővárosi Törvényszék által benyújtott, ÁFA-val kapcsolatos kérelem [T-198/25], 6 a Bíróságon maradt (köztük a Győri Törvényszék által benyújtott, üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerével kapcsolatos kérelme [C-910/24, Calmit Hungária Mészművek]).  A Törvényszék első előzetes döntéshozatali ügyben hozott határozata: European Air Charter ítélet, T-656/24, T:2026:167 Az ügyet a Landesgericht Düsseldorf terjesztette elő, az ítélet 2026. március 4-én született.

[19] Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 62., 62a. és 62b. cikkei.

[20] Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke. A vonatkozó részletszabályokat a Bíróság eljárási szabályzatának 97. cikke, illetve a Törvényszék eljárási szabályzatának 203. cikke tartalmazza. A Bizottság valamennyi ügyben tesz észrevételt. A magyar bíróságok előterjesztései nyomán indult eljárásokban a magyar kormány rendszeresen tesz írásbeli észrevételt.

[21] Az Európai Bírósága alapokmányának 24. és 25. cikkei.

[22] A Bíróság eljárási szabályzata 76. cikk, a Törvényszék eljárási szabályzata 213. cikk.

[23] A Bíróság eljárási szabályzat 73. cikk (3) bekezdés, a Törvényszék eljárási szabályzata 213. cikk (3) bekezdés Példa: Határ Diszkont ítélet, C-427/23, C:2025:596.

[24] Néhány eset, amikor tárgyalásra is sor került: Chmielewski ítélet, C-255/14, C:2015:475, C-564/15, Farkas ítélet, C-5654/15, C-2017:302, Google Ireland ítélet, C-482/18, C-2020:141, Készenléti Rendőrség ítélet C-211/19, C.2020:344, Grossmania ítélet C:177/20, C:2022:175, BE ítélet C-132/21, C:2023:2, Global RNG ítélet C-277/22, C:2024:78, Határ Doszkont ítélet C-427/23, C:2025:596.

[25] Megjegyezzük, hogy az Európai Bíróságon formális amicus curiae-jellegű részvételre sincs lehetőség. Alberto ALEMANNO: „Public Participation before the Court of Justice of the EU: Enhancing Outside Judicial Participation via Amicus Curiae Briefs” HEC Research Papers Series, 2025, 1558.

[26] 2022-ben 17,3 hónap, 2023-ban 168,8 hónap, 2024-ben 17,2 hónap. A sürgősségi eljárások átlagosan 3,3 hónap alatt, míg a gyorsított eljárások átlagosan 6,5 hónap alatt fejeződtek be. Az Európai Bíróság Éves jelentése 2024.

[27] Az Európai Unió Bírósága, Tematikus adatlapok Sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás és gyorsított eljárás (2024). Lásd még: ANGYAL Zoltán: „A gyorsított eljárás és a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás az ítélkezési gyakorlatban” Miskolci Jogi Szemle, 2024/3, 40–60.

[28] A Bíróság eljárási szabályzata 105. cikk, a Törvényszék eljárási szabályzata 237. cikk.

[29] Kozłowski végzés, C-66/08, C:2008:116.

[30] Pringle végzés, C-370/12, C:2012:620), Mengesteab végzés, C-670/16, EU:C:2017:120) és Jafari végzés, C-646/16, C:2017:138), M. A.S. és M. B. végzés, C-42/17, C:2017:168, Zakład Ubezpieczeń Społecznych végzés, C-522/18, C:2018:786) és Bizottság kontra Lengyelország végzés, C-619/18, C:2018:910), Wightman és társai végzés, C‑621/18, C:2018:851.

[31] Junqueras Vies ítélet, C-502/19, C:2019:1115.

[32] Stolichna obshtina, rayon „Pancharevo” ítélet (nagytanács), C-490/20, C:2021:1008.

[33] Purrucker végzés, C-296/10, C:2010:446.

[34] The Department for Communities in Northern Ireland ítélet (nagytanács), C-709/20, C:2021:602.

[35] Pesce és társai végzés, C-78/16 és C-79/16, C:2016:251.

[36] Euro Box Promotion és társai kontra Bizottság ítélet (nagytanács), C-357/19, C-379/19, C-547/19, C-811/19 és C-840/19, C:2021:1034.

[37] Bizottság kontra Lengyelország végzés, C-441/17, C:2017:794.

[38] A Bíróság eljárási szabályzata 107. cikk (1) és (2) bekezdések.

[39] A Bíróság eljárási szabályzata 108. cikk (1) bekezdés.

[40] A Bíróság eljárási szabályzata 109. cikk (2) bekezdés.

[41] A Bíróság eljárási szabályzata 111. és 112. cikkek.

[42] Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C-924/19. PPU. és 925/19. PPU, C:2020:367.

[43] Nem teljesítette a Bíróság a Fővárosi Törvény szék sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás keretében történő lefolytatását az M.D. ügyben. M.D. ítélet, C-528/21, C:2023:341, 45-46. pontok.

[44] A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikk (3) bekezdése: (3) Az elnök különleges körülmények esetén elrendelheti, hogy valamely ügyet soron kívül bíráljanak el. Soron kívüli eljárásban döntött a Bíróság az A.B. és társai ügyben (C-824/18, C:2021:153, 92-97. pontok). Ilyen elbírására került sor a magyar vonatkozású M.D. ügyben (C-528/21, C:2023:341). Ez azonban sajnos nem eredményezett rendkívüli gyors elintézést: A Fővárosi Törvényszék 2021. július 19-határozatával terjesztette elő a kérelmet, ami augusztus 21-én érkezett Luxemburgba. Az ítélet 2023. április 27-én született meg. A Bíróság előtti eljárás egy évet és kilenc hónapot tett ki.

[45] Geld-für-Flug végzés, C-701/18, C:2019:126.

[46] HK végzés, C-718/22, EP végzés, C-905/19.

[47] Volkswagen végzés, C-808/19, C-809/19, I. végzés C-693/22.

[48] Bevándorlási Hivatal végzés C-67/19, C:2020:527, C-210/19, Országos Idegenrendészeti végzés, C-210/19, C:2020:525, NJ Idegenrendészeti végzés, C-740/19, C:2021:818.

[49] A Bíróság eljárási szabályzata 99. cikk.

[50] A Törvényszék eljárási szabályzata 226. cikk Lásd T-363/25, UNIX végzés, T-363/25, T:2025:1014. Mivel a Fővárosi Törvényszék kérdése kizárólag az általános forgalmi adóval volt kapcsolatos [Alapokmány 50b cikk (3) bekezdés], a Bíróság a Törvényszékhez továbbította a kérelmet. A Törvényszék (előzetes döntéshozatali tanácsa) a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy mivel az ítélkezési gyakorlatból egyértelműen levezethető a válasz, indokolt végzéssel határoz.

[51] A Bíróság eljárási szabályzata 87. cikk, A Törvényszék eljárási szabályzata 117. cikk.

[52] Csak hevenyészett példaként: BAKATI Plus ítélet, C-656/19, C:2020:1045, 90. pont.

[53] Martin BROBERG – Niels FENGER: Preliminary References to the European Court of Justice, Oxford, Oxford University Press, 2014, Urška ŠADL – Anna WALLERMAN GHAVANINI: „’The referring court ask, in essence’: is reformulation of preliminary questions by the Court of Justice a decision writing fixture or a decision-making approach?” European Law Journal, 2019, 416.

[54] Illusztrációként: A Bíróság a Google Ireland ítéletben (C-482/18, C:2020:141) a 7 kérdést 3 kérdéskörré vonta össze, a Polus Vegas végzésben (C-665/18, C:2019:477) 3 kérdést vont össze, a Global Ink Trade ítéletben (C-537/22, C:2024:6) a 6 kérdést 3 kérdéssé vonta össze, a Vikingo ítéletben (C-610/19, C:2020:673) 4 kérdést vont össze, a Crewprint végzésben (C-611/19, C:2020:674) 4 kérdést egy kérdéssé vonta össze, az EP ítéletben (C-670/20, C:2021:1002) 6 kérdést egy kérdésként válaszolta meg.

[55] Példák: Schenker végzés, C-409/14, C:2016:643, 72. pont „…mivel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett különböző kérdések több szempontból fedik egymást, azokat át kell csoportosítani, és át kell fogalmazni annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára a lehető legpontosabb válaszokat lehessen adni.” Hungeod ítélet, C-496/18 és 497/18, C:2020:240, 66. pont „…az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság ezenkívül kénytelen lehet olyan uniós jogi normákat figyelembe venni, amelyekre a nemzeti bíróság a kérdésében nem hivatkozott (C‑296/15, EU:C:2017:431, 55. pont).” T-Systems ítélet, C-263/19, C:2020:373, 45. pont, BE ítélet, C-132/21, C:2023:2, 27. pont, C-924/19 PPU, Országos Idegenrendészeti Hatóság Dél-alföldi Regionális Igazgatóság ítélet (nagytanács), C-924/19 PPU, C:2020:367) 179-180. pontok, Baramlay ítélet, C-6/23, C:2024:294, 38. pont.

[56] Lásd BROBERG–FENGER (53. j.).

[57] Marton VARJU – András György KOVÁCS: „The Impossibility of being a National and a European Judge at the Same Time: Doctrinal Rifts Between Hungarian and EU Administrative Law” in Michal BOBEK (szerk.): Central European Judges Under the European Influence, The Transformative Power of the EU Revisited, Oxford, Hart Publishing, 2015, 197–221.

[58] Például: Gazdasági Versenyhivatal kontra Budapest Bank és társai ítélet C-228/18, C:2020:265.

[59] Példák a „lehetetlen küldetésre”: „(a kérdést előterjesztő bíróság) feladata megbizonyosodni arról, hogy a nemzeti szabályozás tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseit és az Unió általános jogelveit.” Dél-Zempléni Nektár Leader végzés, C-24/13, C:2014:40, rendelkező rész 1) pont. „…Ezzel összefüggésben a bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a szükséges hármas konjunktív feltétel valamennyi tagját nem lehetséges vizsgálnia a következő objektív tényezők együttese folytán. Egyrészt a közigazgatási határozat elbírálását végző bíróság a nemzeti jog szerint hatáskör hiányában arra felhatalmazással nem bír, másrészt – ezen okból következően – a kérdés megítéléséhez szükséges valamennyi kompetenciával nem rendelkezik, harmadrészt számára annak objektív feltételei és eszközei sem adottak ahhoz, hogy a kérdéses bizonyítékok megszerzésének és büntetőeljárásban való felhasználhatósága büntetőjogi szempontú jogszerűségi vizsgálatát – kimerítően, a hatékony és teljes körű jogvédelmet a Charta által megkívánt módon biztosítva – elvégezhesse.” WebMindLicenses ítélet, C-419/14, C:2015:832, Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11. K.30.197/2016/19, lásd még a Fővárosi Bíróság 38.K.700.482/2023/7. számú ítéletének [140] pontját, amely az Aquila Part Prod Com SA, ítélet C-512/21, C:2022:950 visszautalásának utóélete.

[60] UO kontra Készenléti Rendőrség C-211/19, C :2020 :344, a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előterjesztésére indult előzetes döntéshozatali eljárás. Kúria Kfv.VII.38.071/2020/9. [34]-[35] pontok.

[61] 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról 126. és 130. §-ok, a 2017. évi I. törvény a közigazgatási perrendtartásról 34. § a) bekezdés, 2017. évi XC. törvény a büntetőeljárásról 490. §.

[62] A Bíróság e joggal kapcsolatos álláspontjához lásd A.B. és társai ítélet, C-824/18, C:2021:153, 92-97. pontok

[63] Consorzio Italian Management e Catania Multiservizi Spa ítélet C-561/19, C:2021:799, 53. pont.

[64] Srl. Cilfit ítélet, C-283/81, C:1982:335, 9-10. pontok, 26/2015. (VII.21.) AB határozat Indokolás [19].

[65] Pp. 128.§ (5) bekezdés, Be. 490. § (4) bekezdés. Ezt a jogi megoldást eredetileg a Bíróság Cartesio ügyben hozott ítéletében foglaltak reakciójaként iktatta be a jogalkotó (régi Pp. 155/A). A Szegedi Ítélőtábla azt is kérdezte a Bíróságtól, hogy „A magyar bíróságok előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére való – közvetlenül [az EK 234. cikkből] következő – jogosultságát korlátozza, korlátozhatja-e olyan nemzeti szabály, amely az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés ellen a nemzeti jog szabályai szerinti fellebbezési jogosultságot teremt, ha fellebbezés esetén [ezt] a végzést a felsőbb szinten eljáró nemzeti bíróság megváltoztathatja, mellőzheti az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, és utasíthatja [az említett] végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására?” A Bíróság így válaszolt: „…az EK 234. cikk második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Szerződés e rendelkezése által minden nemzeti bíróság számára biztosított azon hatáskör, hogy a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezéséről határozzanak, nem kérdőjelezhető meg olyan szabályok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a fellebbviteli bíróság számára, hogy a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzést megváltoztassa, e kezdeményezést mellőzze és az említett végzést meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására utasítsa.” (Rendelkező rész 2) pont).

[66] Úgy gondoljuk, hogy ez a rendelkezés a közigazgatási perekre is áll: A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 34. §-a szerint: „A bíróság hivatalból vagy kérelemre, a polgári perrendtartás szabályainak alkalmazásával kezdeményezheti az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárását.”

[67] IS ítélet, C-564/19, C:2021:949.

[68] Kúria Bt. III. 838/2019/11.

[69] Feltétlen említést érdemel a Bíróság Bizottság kontra Lengyelország ítélete (C-791/19, C:2021:19), amelynek rendelkező részében a Bíróság rögzítette: „A Lengyel Köztársaság, mivel lehetővé teszi, hogy a fegyelmi eljárás kilátásba helyezésével korlátozzák a bíróságok azon jogát, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek a Bíróság elé, nem teljesítette az EUMSZ 267. cikk második és harmadik bekezdéséből eredő kötelezettségeit.”

[70] DECIZIA nr.390 din 8 iunie 2021 A határozat 83. pontja (A határozat szövegéhez csak román nyelven sikerült hozzáférni, így a C-430/21. R.S. ügyben Collins főtanácsnok indítványának 20. pontjára utalunk (C:2022:44). A határozat mélyreható elemzését nyújtja Elena-Simina TĂNĂSESCU: „Les interactions entre la Cour constitutionnelle de la Roumanie et la Cour de justice de l’Union européenne sur la primauté du droit de l’Union” in Anastasia ILIOPOULOU-PENOT – Francsco MARTUCCI (szerk.): Les rapports entre les juges constitutionnels nationaux et la CJEU. Louvain-la Neuve, Bruylant, 2025, 189–219.

[71] R.S. ítélet, C-430/21, C:2022:99, 67. pont.

[72] CARTESIO Oktató és Szolgáltató Bt. ítélet, C.210/06, C:2008:723. Az ügy kiterjedt jogirodalmi reflexiót váltott ki. A friss magyar nyelvű elemzést lásd: GOMBOS Katalin: „Lecke az előzetes döntéshozatali eljárás lényegéről a társaságok székhelyének más tagállamba való áthelyezésének kérdése kapcsán” in OSZTOVITS András – PAPP Mónika – VARJU Márton – VÁRNAY Ernő (szerk.): Húsz év – húsz elvi jelentőségű határozat, Budapest, HUN-REN TK Jogtudományi Intézet–ORAC, 2025, 303–326.

[73] Cartesio (71. j.) rendelkező rész 2. pont.

[74] 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről.

[75] Az Alkotmánybíróság 26/2015. (VII.21.) AB határozata megvizsgálta, hogy Fővárosi Törvényszék az alapeljárás tekintetében az EUMSZ 267. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes döntéshozatal iránti előterjesztésre kötelezett bíróságnak tekinthető-e. Mivel az alapeljárásban a pertárgy értéke nem haladta meg az egymillió forintot, s mivel az ilyen kisértékű perekre vonatkozóan a Pp. 271. § 29) bekezdése kizárja a felülvizsgálat lehetőségét, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezett bíróság. Indokolás [33]-[36] pontok. A határozat [33] pontja rámutat, hogy ilyen eset áll elő a Pp. 235. § (4) bekezdésében, a 271. §-ban szabályozott esetben, illetve a másodfokú – közigazgatási perekben a Pp. 340. § (1) bekezdése alá tartozó esetekben az elsőfokú – bíróságot terheli az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének kötelezettsége.

[76] Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés, Ab törvény 27. §-31. § Az alkotmányjogi panasz nem irányulhat a bírói döntés jogszerűségének vagy megalapozottságának felülvizsgálatára, az Alkotmánybíróság nem egy további jogorvoslati fórum a rendes bírósági rendszerben. Az Alkotmánybíróság azt vizsgálja, hogy a bírói döntés vagy az alkalmazott jogszabályi rendelkezés sérti-e az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát.

[77] Bszi 41/D. cikk (1) bekezdés

[78] 3006/2025. (I.21.) AB határozat Indokolás [31].

[79] Da Costa en Schaake NV és társai kontra Administratie der Belastigen ítélet C.28/62, C:1963:6

[80] CILFIT kontra Ministry of Health ítélet, C-283/81, C:1982:335

[81] Intermodal Transports ítélet C-495/03, C:2005:131.

[82] Az Acte clair tan eredetéről, tartalmáról, alkalmazásáról lásd: VÁRNAY Ernő: „Az ACTE CLAIR-tan és a CILFIT-feltételek, avagy az előzetes döntéshozatalra irányuló előterjesztési kötelezettség korlátozott korlátozása” Magyar Jog, 2005/2, 95–108., Morten BROBERG: „Acte Clair revisited: adapting the Acte Clair criteria to the demands of the times” Common Market Law Review 2008, 1383–1397., OSZTOVITS András: „Az acte clair tan – újratöltve” in BARTHA Ildikó – FAZEKAS Flóra – VARJU Márton (szerk.): Hatékony jogvédelem az Európai Unió jogában, Budapest, Társadalomtudományi Kutatóközpont, 2021, 149–168.

[83] Consorzio Italian Management e Catania Multiservizi Spa indítvány, C-561/19, C:2021:291.

[84] 181. pont „Végkövetkeztetések”.

[85] Consorzio Italian Management e Catania Multiservizi Spa ítélet C-561/19, C:2021:799, 33. pont.

[86] „Eszerint az EGK‑Szerződés 177. cikkének harmadik bekezdésében foglaltakat úgy kell értelmezni, hogy ha közösségi jogi kérdés merül fel olyan nemzeti bíróság előtt, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség, e bíróság köteles eleget tenni azon kötelezettségének, hogy a kérdést a Bíróság elé terjessze, kivéve, ha azt állapította meg, hogy a felmerült kérdés nem releváns, vagy a szóban forgó közösségi jogi rendelkezést a Bíróság már értelmezte, vagy a közösségi jog helyes alkalmazása olyannyira nyilvánvaló, hogy az minden észszerű kétséget kizár; az ilyen esetek fennállását a közösségi jog sajátos jellemzőinek, az értelmezésével kapcsolatos különleges nehézségeknek és a Közösségen belüli eltérő ítélkezési gyakorlat veszélyének függvényében kell megítélni.” Kúria Kfv.I.35.222/2022/3 [16] pont.

[87] 26/2015. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [60] Ezt az álláspontot megerősítő további határozatok 3040/2021. (II. 19.) AB határozat, Indokolás [75] 3006/2025. (I.21.) AB határozat Indokolás [57]. Az Alkotmánybíróság a 3006/2025. (I.21.) AB határozatában kifejti, hogy maga azért nem tett előzetes döntésre irányuló előterjesztést, mert az alapul fekvő jogvitában „döntésének meghozatalához sem a 93/13/EGK irányelv tartalmi értelmezésére, sem pedig a Kúria jogegységesítő tevékenységének az uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára nem volt szükség, ezért az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy jelen esetben nem teljesültek az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének EUMSZ. 267. cikkében rögzített feltételei.” 3006/2025. (I.21.) AB határozat Indoklás [69].

[88] C-416/17, Bizottság kontra Franciaország ítélet, C-416/17, C:2018:811.

[89] Köbler ítélet, C-224/01, C:2003:513, 55. pont.

[90] Bizottság kontra Franciaország ítélet, C-416/17, C:2018:811, rendelkező rész 2. pont.

[91] Kommentárja: Araceli TURMO: „A Dialogue of Unequals – The European Court of Justice Reasserts National Courts’ Obligations under Article 267(3) TFEU” European Constitutional Law Review, 2019, 340–358.

[92] BVerfG, 1 BvR 230/09 vom 25.2.10, Absatz-Nr. (1-39).

[93] Order of 30 Jun. 2008, III ÚS 154/08, Order of 24 Jul. 2008, III. ÚS 2738/07.

[94] Order of May 2007, III. ÚS 151/07, www.concourt.sk.

[95] Up-1056/11, 21 November 2013; Up-561/15, 16 November 2017.

[96] VfGH 27.06. 2012.

[97] Ullens De Schooten and Rezabek v. Belgium ügyben (Applications nos. 39/17 and 38353607) Az EJEB indoklási kötelezettséggel kapcsolatos elvi álláspontjáról és a vonatkozó ítélkezési gyakorlatáról lásd: EJEB, L’obligation de motiver le refus de poser une question préjudicielle à la Cour de justice de l’Union européenne (Dernière mise à jour: 31/08/2025)

[98] EJEB ítéletek, amelyek megállapították az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdés megsértését: Dhahbi c. Italie, n^o 17120/09, 8 avril 2014 (violation de l’article 6 § 1), Sanofi Pasteur c. France, n^o 25137/16, 13 février 2020 (violation de l’article 6 § 1), Bio Farmland Betriebs S.R.L. c. Roumanie, n^o 43639/17, 13 juillet 2021 (violation de l’article 6 § 1), Rutar et Rutar Marketing d.o.o. c. Slovénie, n^o 21164/20, 15 décembre 2022 (violation de l’article 6 § 1), Georgiou c. Grèce, n^o 57378/18, 14 mars 2023 (violation de l’article 6 § 1).

A Magyarországgal szemben indított Repcevirág ügyben az EJEB ítéletében azt állapította meg, hogy nem sérült az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdése. Repcevirág Szövetkezet c. Hongrie, n^o 70750/14, 30 avril 2019 (non-violation de l’article 6 § 1)

[99] Consorzio Italian Management e Catania Multiservizi Spa ítélet, C-561/19, C:2021:799, 51. pont.

[100] Remling ítélet, C.767/23, C:2026:243, 33–37. pontok.

[101] 3165/2014. (V. 23.) AB végzés.

[102] VARGA Zsófia: „Az Alkotmánybíróság végzése az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésének elmulasztásáról” Jogesetek Magyarázata, 2014/4, 17–26., NASZLADI Georgina: „Az Alkotmánybíróság esete az előzetes döntéshozatali eljárással – a visszautasító végzés margójára” Európai Jog, 2014/6, 12–16.

[103] 26/2015. (VII.22.) AB határozat Indokolás [61]-[64].

[104] 26/2020.(XII.2.) AB határozat Indokolás [27] pont.

[105] 26/2020.(XII.2.) AB határozat Indokolás [28].

[106] Lásd lentebb.

[107] Kúria joggyakorlat-elemző csoport, Az előzetes döntéshozatali eljárások kezdeményezésének gyakorlata. 2021.EI.II.JGY.P.3. A Kúria Büntető-, Polgári-, Közigazgatási Kollégiumai 2024. június 3-i összevont ülésükön a joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményét megvitatták, és annak következtetéseivel egyhangúlag egyetértettek. Az összefoglaló vélemény kivonata (A továbbiakban: Összefoglaló vélemény) elérhető a Kúria honlapján.

[108] Összefoglaló vélemény [76] pont. Példaként: A Kúria Kfv. IV. 37.351/2021/9 számú végzése, amelyben a Fővárosi Törvényszék 105.K.706.638/2020/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

[109] Összefoglaló vélemény [77], [79] pontok.

[110] Kúria Kfv.I.35.222/2022/3 [17] pont.

[111] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsának JPE II.60.040/2022/7. számú határozatának [38] pontja: „Az alperes által felvetett azon kérdésben, amelyben az alperes előzetes döntéshozatali eljárást is indítványozott, a támadott határozat a kifejtettek szerint nem tért el a megjelölt közzétett határozatok szerinti joggyakorlattól, így ez az eljárás ezt a kérdést nem vette fel, a kezdeményezés nem megalapozott. A 93/13/EGK irányelv hivatkozott rendelkezését azonban már számos EUB határozat értelmezte – köztük a 2/2014. PJE alapjául szolgáló C-26/13. számú vagy az alperes által a kiegészítő beadványában megjelölt újabb határozat is – ismételt ilyen jellegű kérdés feltételére így nincs ok a norma egyértelmű volta miatt és azért, mert a Kúriában sem merült fel kétség a szabály értelmét illetően (acte clair), az indítványt pedig nem alapozhatja meg az, ha az alperes nem ért egyet a jogegységi határozattal.”

[112] Lásd a 2006/2025. (I.21.) AB határozat Indokolás [57] pontját, amelyben a Kúria 107. lábjegyzetben idézett határozatának [38] pontjában foglalt sommás indoklását megfelelőnek találta. Ugyanígy a fent hivatkozott Kfv. I.35.222/2022/3. ítélet [17]. pontjában foglalt sommás érvelést nem kifogásolta a 3048/2024. (II.23.) AB végzés.

[113] C-567/07, Woningstichting ítélet, C-567/7, C:2009:593, 49–52 pontok. A Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (C-621/18, Wightman ítélet, C-621/18, C:2018:999, 26. pont).

[114] VARGA Zsófia: Az EU-jog alkalmazása. Kézikönyv gyakorló jogászoknak. Budapest, Wolters Kluwer, 2017, 197–241.

[115] Ynos ítélet, C-302/04, C:2006:9, C-258/19, Eurovia ítélet, C-258/19, C:2020:342, 42. pont.

Marcas ítélet, C-363/20, C:2022:21, 32. pont.

[116] Így túl általánosnak találta a kérdéseket a Bíróság a C-167/94, Juan Carlos Grau Gomez és mások ítéletben, C-167/94, C:1995:113. Hipotetikusnak ítélte a Bíróság a feltett kérdést a Gasparini és társai ítéletben C-467/04, C:2006:610. Bár a magyar kormány és az alapeljárásban félként szereplő AxFina Hungary is a kérdés hipotetikus voltára hivatkozva az elfogadhatatlanság mellett érveltek, a Bíróság úgy találta, hogy „nem nyilvánvaló” a felvetett probléma hipotetikus jellege. (Axfina Hungary ítélet, C-705/21, C:2021:352, 31. pont.) Ugyancsak nem fogadta el a magyar kormánynak a kérdés hipotetikus voltára történt hivatkozását a Bíróság (T.B. ítélet, C-519/18, C:2019:1070.).

[117] Ennek tankönyvi esete a Pasquale Foglia kontra Mariella Novello ítélet, C-104/79, C:1980:73. A felek – akik között érdekegyezés volt – azért kreálták a jogvitát, hogy a Bírósággal mondassák ki az uniós jog számukra kedvező értelmezését.

[118] Farmland végzés, C-489/18, C:2019:19, 30. pont, Mara-Tóni végzés, C-244/22, C:2022:674, 23. pont, EuroChem Agro Hungary végzés, C-583/20, C:2021:919, 32-41. pontok.

[119] C-718/21, L.G. ügyben 2023. december 21-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:2023:1015) 41. pont.

[120] Ezek az úgynevezett Almelo-Dorsch Consult kritériumok. Communed Almelo és társai ítélet, C-393/92, C:1994:171, 21-22. pontok, Dorsch Consult ítélet, C-54/96, C:1997:413, 33. pont A kritériumokat megismétli a Getin Noble Bank ítélet, C-132/20, C:2022:235, 66. pont.

[121] C-134/97, Victoria Film ügyben 1998. november 12-én hozott ítélet (ECLI:EU:C:1998:535).

[122] BLUTMAN László: Az Európai Unió joga a gyakorlatban – a Brexit után, Budapest, HVG-ORAC, 2020.

[123] Broekmeulen kontra Huisarts Registratie Commissie ítélet, C-246/80, C:1980:218.

[124] Cartesio ítélet, C-210/06, C:2008:723.

[125] Néhány eset, amelyben a függetlenség követelmény nem teljesülése miatt az EUB megtagadta a válaszadást: Belov ítélet, C-349/11, C:2012:585, C-503/15, Margarit Panicello ítélet, C-503/15, C:2017:126, C-274/14, Banco de Santander ítélet, C-274/14C:2020:17.

[126] Friss példaként: a francia formation restreinte du Haut Conseil du commissariat aux comptes (a jogszabály szerint engedélyezett könyvvizsgálók főtanácsának részleges ülése közigazgatási szervi jellegzetességeinél fogva nem minősült „bíróságnak”. Fautromb ítélet, C-368/23, C:2024:789.

[127] Getin Noble Bank ítélet, C-132/20, C:2022:235.

[128] Getin Noble Bank ítélet, C-132/20, C:2022:235, 74. pont.

[129] Dimitry V. KOCHENOV – Petra BÁRD: „Kirchberg Salami Lost in Bosphorus: The Multiplication of Judicial Independence Standards and the Future of the Rule of Law in Europe” Journal of Common Market Studies, 2022, 154.

[130] Gmina Wieliszew ítélet, C-698/20, C:2022:787; Perfumesco ítélet, C-355/21, C:2022:791.

[131] Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország, 2021. november 8., No. 49868/19 and 57511/19.

[132] 2021. szeptember 21-i ítélet.

[133] L.G. ítélet, C-718/21, C:2023:1015, 77. pont.

[134] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény.

[135] 101. cikk „Felvilágosításkérés” (1)  A jelen eljárási szabályzatban meghatározott pervezető intézkedések vagy bizonyításfelvétel sérelme nélkül a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az általa megállapított határidőn belül megküldendő felvilágosítást kérhet a kérdést előterjesztő bíróságtól.” A Bíróság felvilágosítást kért a Szegedi Törvényszéktől a C-564/19. IS ügyben (ECLI:EU:C:2021:949) 48. pont.

[136] CHRONOWSKI Nóra – VÁRNAY Ernő: „Preparing for constitutional dialogue with the CJEU or sharpening the Hungarian sword against EU law?” JTI Blog 02/09/2024.

[137] Lombard Lízing ítélet, C-472/20, C:2022:242, 29. pont, C-705/21, Axfina Hungary ítélet, C-705/21, C: 2023:352, 28. pont.

[138] C-449/19, Tevesstrasse ítélet, C-449/19, C:2020:1038, 17. pont.

[139] KI végzés, C-131/21, C:2021:695, 23–24. pontok.

[140] C-133/85.sz., Walter Rau kontra BALM ítélet, C-133/85, C:1987:244, 11. pont.

[141] TWD Textilwerke Deggendorf GmbH kontra Németország ítélet, C-188/92, C:1994:90.

[142] Firma Foto-Frost kontra Hauptzollamt Lubeck-Ost ítélet, C-314/85, C:1987:454.

[143] Atlanta Fruchthandelsgesellschaft mbH kontra Bundesamt für Ernährung und Forstwirtschaft ítélet, C-465/95, C:1995:369.

[144] ABNA és társai ítélet, C-453/03, C:2005:741.

[145] Gaston Schul Douane-expediteur ítélet, C-461/03, C:2005:742.

[146] Laurent Coutron az ítélettel kapcsolatban elmulasztott lehetőségről ír, és az ügy főtanácsnokával (Colomer) egybehangzóan a Foto-Frost-elv korrekciója mellett száll síkra. Laurent COUTRON: »L’arrêt Schul: une occasion manquée de revisiter la jurisprudence Foto-Frost?« Revue trimestrielle de droit européen 2007, 491–511.

[147] ICC kontra Amministrazione delle Finanze dello Stato ítélet, C-66/80, C:1981:102.

[148] Blutman ezt feltételes (opcionális) kötelező hatálynak mondja, azt értve alatta, hogy a tagállami bíróság csak akkor nem köteles követni az érvénytelenséget kimondó előzetes döntést, ha egyúttal odafordul a Bírósághoz. BLUTMAN László: EU-jog a tárgyalóteremben – Az előzetes döntéshozatal, Budapest, KJK-Kerszöv, 2003, 414.

[149] A német bírák 2018. július 1. és 2023. december 31-ig terjedő időszakban nem kevesebb, mint tizennégy előterjesztésben uniós jogi aktus érvényességére kérdeztek. Illusztrációképpen: Az M.S. ítéletben (C-522/21, C:2023:218) a Bíróság azt állapította meg, hogy az 1768/95/EK bizottsági rendelet 18. cikkének (2) bekezdése érvénytelen. A cdVet Naturprodukte GmbH ítéletben (C-13/23, C:2024:175) a Bíróság azt állapította meg, hogy a kérdéses aktus vizsgálata nem tárt fel egyetlen olyan tényezőt sem, amely érintheti érvényességét.

[150] BLUTMAN László: EU-jog a tárgyalóteremben. Az előzetes döntéshozatal, Budapest, KJK-Kerszöv, 2003, 400.

[151] Milch-, Fett- und Eierkontor GmbH kontra Hauptzollamt Saarbrücken ítélet, C-291/68, C:1969:27, A Foglia ügyben (Pasquale Foglia kontra Mariella Novello (No. 2.) ítélet, C-244/80, (ECLI:EU:C:1981:302) a Bíróság az előzetes döntés tanácsadó vélemény jellegét tagadta expressis verbis: „18. Valójában hangsúlyozni kell, hogy a 177. cikkben a Bíróságra ruházott kötelezettség nem az, hogy általános vagy hipotetikus kérésekben tanácsadó véleményt nyilvánítson, hanem az, hogy segítséget nyújtson a tagállamokban a jogszolgáltatáshoz […]”.

[152] Gauweiler és társai ítélet, C-62/14, C:2015:400, 16. pont.

[153] Robert Bosch GmbH kontra Hauptzollamt Hildesheim ítélet, C-135/77, C:1978:75.

[154] Francis Jacobs, a Bíróság nagy tekintélyű főtanácsnoka ezt így fogalmazta: „A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy a közösségi jog valamely rendelkezésének a Bíróság általi értelmezése megvilágítja és meghatározza e rendelkezés értelmét és hatályát, ahogyan azt a hatálybalépésétől fogva érteni és alkalmazni kellett volna.” Banca popolare di Cremona főtanácsnoki indítvány, C-475/03, C:2005:183, 74. pont Lásd a magyar előterjesztések nyomán született Nádasdi és Németh egyesített ügyekben hozott ítélet (C-290/05. és C-333/05, C:2006:652) 62. pontját.

[155] Nádasdi és Németh egyesített ügyekben hozott ítélet, C-290/05. és C-333/05, C:2006:652, 63. pont, és az ott hivatkozott esetjog.

[156] 3203/2014. (VII.15.) AB határozat Indokolás [14].

[157] Kúria Kfv.I.35.052/2007/7.

[158] BLUTMAN László: „Az uniós jog elsőbbsége: alkotmánybíróságok lázadása” Közjogi Szemle, 2022/1, 1–10., NAGY Csongor István: „The Rebellion of Constitutional Courts and the Normative Character of European Union Law” International & Comparative Law Quarterly 2024, 65–101.

[159] Landtová ítélet, C-399/09, C:2011:415.

[160] PL.US 5/12. Az ítélet angol nyelven: bit.ly/2M8J6Qh Kommentárja: Richard KRÁL: „Questioning the Recent Challenge of the Czech Constitutional Court to the ECJ” European Public Law, 2013/2, 271–280.

[161] Mangold ítélet, C-144/04, C:2005:709.

[162] C-441/14, Dansk Industri ítélet, C-441/14, C:2016:278.

[163] Case 15/2014, Dansk Industri (DI) acting for Ajos A/S v. the estate left by Am Judgment of the Danish Supreme Court of 6 December 2016. Az eset részletes ismertetését lásd Rass HOLDGAARD – Daniella ELKAN – Gustav Krohn SCHALDEMOSE: „From cooperation to collision: the ECJ’s Ajos ruling and the Danish Supreme Court’s refusal to apply” Common Market Law Review, 2018/1, 17–54.

[164] Weiss és társai ítélet, C-493/17, C:2018:1000.

[165] Az esetről lásd részletesebben Ana BOBIĆ – Mark DAWSON: „Making sense of the „incomprehensible”: The PSPP Judgment of the German Federal Constitutional Court” Common Market Law Review, 2020/6, 1953–1998., CHRONOWSKI Nóra: „Fordulópont az európai bírói párbeszédben: a német Szövetségi Alkotmánybíróság PSPP döntése” Közjogi Szemle 2020/2, 74-–9.

[166] Trybunal Poland 

[167] Lásd fent, DECIZIA nr.390 din 8 iunie 2021.

[168] „Szemben ugyanis a járásbíróságok, törvényszékek, ítélőtáblák bírái (bírói tanácsai) indokolási kötelezettség mellett gyakorolható eltérési jogával a Kúria BHGY-ban közzétett határozatainak jogértelmezésétől [amit az EUB nem talált az uniós joggal ellentétesnek a C-537/22. számú (Global Ink Trade) ítéletben], a Kúria tanácsai a Bszi. 32. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a korábbi jogértelmezéstől kizárólag akkor térhetnek el, ha a Jogegységi Panasz Tanács jogegységi határozata ezt lehetővé teszi.” A Kúria 3/2025. JEH számú határozata [25] pont.

[169] 3.2. pont.

[170] BH 2006. 216.

[171] A Polgári perrendtartás „új Pp.” 126.§ (2) bekezdése ezt a lehetőséget, mint az eljárás felfüggesztési indokot jelöli meg. Amint Gombos Katalin írja, „(I)ndokolatlan ugyanis a nemzeti bíróságok részéről azonos közösségi jogszabály értelmezésével kapcsolatosan, azonos tényekre alapítottan, azonos jogkérdés elbírálása iránt folyó perben további előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése.” GOMBOS Katalin: „Az Európai Unió joga” Budapest, Patrocinium, 2021, pp. 197-215, 207.

[172] Néhány német példa a közelmúltból: C-718/22, Debeka Lebensversicherung (EU:C:2023:613), Egyesített ügyek C-511/22, C-529/22) trendtours Touristik EU:C:2024:620, C-304/22 – PM (EU:C:2022:1043).

[173] A Bíróság eljárási szabályzata 99. szakasz, a Törvényszék eljárási szabályzata 226. pont C-283/81, CILFIT kontra Ministry of Health ítélet, C-283/81, C:1982:335, 14. pont.

[174] Kúria: Jpe.II.60.027/2021/8. [40] pont A Jogegységi Panasz Tanács által elfogadott határozat kelte: 2022. március 7.

[175] Ugyanezen érvek fényében tűnik meghökkentőnek a Vas Megyei Kormányhivatalnak a Grossmania ügyben kinyilvánított álláspontja, miszerint „(A) 2018. március 6‑i SEGRO és Horváth ítéletre (C‑52/16 és C‑113/16, EU:C:2018:157) alapított érvet illetően e Kormányhivatal jelezte, hogy ez az ítélet kizárólag azokra az egyedi ügyekre alkalmazandó, amelyek vonatkozásában azt meghozták.”C-177/20, Grossmania ítélet, C-177/20, C:2022:175, 20. pont.

[176] Lásd ebben az értelemben JUHÁSZ Endre: „Köszöntő” in OSZTOVITS András – PAPP Mónika – VARJU Márton – VÁRNAY Ernő (szerk.): Húsz év – húsz elvi jelentőségű határozat. A magyar bíróságok által az Európai Unió Bírósága előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások, 2004–2024. Budapest, HUN-REN TK Jogtudományi Intézet–ORAC, 2025, 9–11.

[177] Feltétlenül említést érdemel, hogy a Kúria 2023. szeptember 26-án kelt, előzetes döntés iránti előterjesztő végzésében határozottan állást foglal ezzel az értelmezéssel szemben. Az előterjesztő határozat 32. pontjában olvashatjuk: „…Az előterjesztő bíróságnak az is alaptétele, hogy egy másik tagállami bíróság által tett előterjesztés alapján adott jogértelmezésnek is lehet kihatása más ügyekre, hiszen a Bíróság sok döntésében alapvető érdeknek tekintette, hogy az uniós jog egységesen kerüljön alkalmazásra minden tagállamban, és magasabb elvekre – az uniós jog maradéktalan és hatékony érvényesülésére, és az EUMSZ 267. cikk alapvető funkciójára, azaz az uniós jog valamennyi tagállamban egységes alkalmazására, továbbá a jogbiztonság követelményére – vezeti vissza az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletek tagállami bíróságokra kiterjedő általános és kötelező hatályát.” A Bíróság az előterjesztés kapcsán az AxFina ügyben hozott ítéletre (C-630/23, C:2025:302). A hivatkozott EUB ítéletek közül csak a Rheinmühlen-Düsseldorf ítélet (C-166/73, C-1974:3) 2. pontját említjük.

[178] Példák: A Cartesio ügyet követően kibocsátott 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése körében hozott végzések elleni fellebbezések elbírálásáról és a kezdeményezési kötelezettségről, a Mahagében-Dávid ítélet hatására született 5/2016. (IX.26) KMK vélemény, a Kúria 3/2025. JEH jogegységi határozata, a Kásler ügy nyomán elfogadott 6/2013 PJE, 2/2014. PJE, a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 10/2025. Jogegységi határozat (Jpe.IV.60.030/2025/17. szám) az Európai Unió Bírósága C-630/23. számú ítéletének értelmezéséről.

[179] Az ilyen típusú korrekciót az Alkotmánybíróság kifejezetten a Kúria kötelességének tekinti. 3006/2025. (I.21.) AB határozat Indokolás [49].

[180] Jpe.II.60.027/2021/8. Lásd ehhez KOVÁCS Bálint: „Az uniós jogba ütköző bírósági jogalkalmazással okozott károkért való tagállami kárfelelősség feltételeiről és a tagállami eljárási autonómia egyes kérdéseiről” in OSZTOVITS András – PAPP Mónika – VARJU Márton – VÁRNAY Ernő (szerk.): Húsz év – húsz elvi jeleltőségű határozat A magyar bíróságok által az Európai Bírósága előtt kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások 2004–2024, Budapest, HUN-REN TK Jogtudományi Intézet–ORAC, 2025, 331–356.

[181] Ez az értelmezés messzemenően összhangban van az Alkotmánybíróság álláspontjával 3257/2020.[VII.3.] AB határozat [30]. Feltétlenül említést érdemel, hogy a Kúria ítélkező tanácsa felülvizsgálati eljárásban hozott végzésében még elfogadta, hogy a régi Pp. 260. §. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott, perújításra okot adó jogerős bírói határozatok körébe beleértendő az EUB ítélete is. (Pfv. III.21.211/2020/6).

[182] A tagállamok vonatkozó jogát áttekinti: Zsófia VARGA: „Retrial in the Member States on the Gorund of Violation of EU Law” ELTE Law Journal, 2017/1, 55–98.

[183] Németország kontra Bizottság ítélet, C-8/88, C:1990:241, 13. pont.

[184] Magyarországon előfordult, hogy a közigazgatási szerv (adóhatóság) az előzetes döntés ismeretében a másodfokú közigazgatási szerv hatályon kívül helyezte a határozatot, és a Bíróság ítéletében (C-292/19. sz., PORR, C-292/19, C:2019:901) foglaltaknak megfelelő határozat meghozatalára utasított. A bíróság ezt követően megszüntette az eljárást. (Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.30.255/2020/2) Az alperes (a Miniszterelnökséget vezető miniszter – V. E.) az előzetes döntéshozatali eljárás eredményére figyelemmel az ellenkérelmét úgy módosította, hogy a Bíróság ítéletére (C-330/14.sz., Szemerey ítélet, C-330/14, C:2015:603) tekintettel elismerte döntése megalapozatlanságát, és kérte, hogy a bíróság az ítélete meghozatalánál vegye figyelembe a Bíróság C-330/14. számú döntését. (Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4. K. 27.0102016/9) A Bíróság ítéletét (Pannon Gép Centrum ítélet, C-368/09, C:2010:441) követően a NAV visszavonta a határozatát, a Baranya Megyei Bíróság megszüntette az eljárást. (7.K.20.108/2011/4).

[185] Kühne & Heitz ítélet, C-453/00, C:2004:17.

[186] Kühne & Heitz ítélet, C-453/00, C:2004:17, 28. pont

[187] C-2/06. sz., Kempter ítélet, C-2/06, C:2008:78.

[188] Gondolhatunk az Urbán üggyel (C-210/10, Urbán Márton ügyben 2012. február 12-én hozott ítélet [ECLI:EU:C:2012:64] összefüggésben született 156/2009. (VII.29.) Korm. rendeletre, a Cartesio ügyben hozott előzetes döntés nyomán a Pp. módosítására (a régi Pp. 249/A §-nak és a 340. §-ának hatályon kívül helyezésére), a Segro ügyben hozott előzetes döntést követően a Fétv. 108. §-nak módosítására (2021. évi CLtv. 131§ h), a Kásler ügy nyomán született 2014. évi XXXVIII. törvényre, a Chmielewski ítélet (C-255/14, C:2015:475) nyomán a 2018. évi LXXXII. törvénnyel beiktatott törvénymódosításra. A regisztrációs adó visszatérítéséről szóló 2006. évi CXXX. törvény preambuluma egyenesen így fogalmaz: „Az Országgyűlés – figyelemmel az Európai Közösségek Bírósága által a C–290/05. és a 333/05. számú ügyekben hozott ítélet végrehajtására is – a következő törvényt alkotja:”

[189] Lásd ehhez Marton VARJU – Ernő VÁRNAY: „After the Judgment:The Implementation of Preliminary Rulings in the Hungarian Judicial System 2004–2019 and Beyond” Common Market Law Review 2022/6, 1743–1770. és az ott hivatkozott irodalom.